KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/április
ISZLÁM HÁLÓ
• Baski Sándor: Nem lehet kihúzni Arab twitter
DVD
• Tosoki Gyula: Eden Lake – Gyilkos kilátások
• Nagy V. Gergő: A furcsa srác
• Czirják Pál: Ismeri a szandi-mandit?
• Teszár Dávid: Yona, a pingvinek királynője
• Varga Zoltán: Sammy nagy kalandja – A titkos átjáró
• Pápai Zsolt: A Mephisto-keringő
MOZI
• Alföldi Nóra: A gyerekek jól vannak
• Forgács Nóra Kinga: A HR-menedzser
• Vajda Judit: Kedves szomszéd
• Tüske Zsuzsanna: Hajszál híján úriember
• Sepsi László: Sorsügynökség
• Baski Sándor: A belgrádi fantom
• Pápai Zsolt: Eljő a napunk
• Kovács Kata: Ébredj velünk!
• Kovács Marcell: Ismeretlen férfi
• Parádi Orsolya: Anyát a Marsra
DVD
• Gelencsér Gábor: Az én XX. századom
ALIEN-MOZI
• Sepsi László: Valakik odafent Látogatók az űrből
MAGYAR TABU
• Bori Erzsébet: A velünk élő spicli Magyar ügynökfilmek
TÓTH ÉS TOTH
• Ruprech Dániel: A kétarcú rendező Tóth Endre // André de Toth
ALIEN-MOZI
• Varró Attila: Elidegenedés Testrablók az űrből
• Orosdy Dániel: Figyeld az eget! A sci-fi horror két klasszikusa
KRITIKA
• Kolozsi László: Békaperspektíva A zöld sárkány gyermekei
AUSZTRÁL FILM
• Zalán Márk: A kenguru ugrani készül Ausztrál új hullám
• Szalay Dorottya: A vágy motorja Jane Campion
KRITIKA
• Pálos Máté: Az elcsábított naplója Chloe – A kísértés iskolája
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Empátia és absztrakció Beszélgetés Fillenz Ádám operatőrrel
FILMISKOLA: A ZENE
• Géczi Zoltán: Ördög bújt a partitúrába Alternatív összhangzattan
• Hubay Gergely: A jóltemperált futószalag Így készül a filmzene
MAGYAR TABU
• Barotányi Zoltán: Az ügynök halála és feltámadása Gervai András: Fedőneve: „szocializmus”
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: És mégis mozog Új magyar film
TÓTH ÉS TOTH
• Sólyom András: Kalandtúra ’39 Varsói gyors
AUSZTRÁL FILM
• Szabó Ádám: Kertvárosi holttér David Michod Ausztráliája
ALIEN-MOZI
• Vajda Judit: Twilight Zone Pittacus Lore: A negyedik
ISZLÁM HÁLÓ
• Schreiber András: Perzsa cenzor A Panahi-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MOZI
• Varró Attila: A Föld inváziója – Csata: Los Angeles

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Beszélgetés Fillenz Ádám operatőrrel

Empátia és absztrakció

Stőhr Lóránt

Három játékfilm, három kritikai és közönségsiker. Fillenz Ádámot idén a kritikusok a 2010-es év legjobb operatőrének díjával jutalmazták.

Csupán pár éve végeztél a Filmmûvészeti Egyetemen, máris egy Cannes-ban a kritikusok fõdíját elnyert nagyjátékfilm operatõrének mondhatod magad. Honnan jutottál el idáig? Kik voltak a mestereid?

A „kis Képzõ”, vagyis a Képzõmûvészeti Szakközépiskola fotó szakán végeztem 1998-ban. Ekkor felvételiztem a Filmmûvészeti egyetem operatõr szakára, de nem vettek fel, mert azt mondták, túl fiatal vagyok. A következõ felvételi vizsgáig eltelt két évben sokat tanultam: nyelvvizsgáztam, jártam a HSC operatõri iskolájába, az MTV kameraman tanfolyamára, aminek elvégzése után kameramani állást kaptam a tévében. 2000-ben aztán felvettek Kende János és Bíró Miklós osztályába. Az volt az elõnye a két osztályfõnöknek, hogy két különbözõ ízlésvilágot és munkastílust ismerhettünk meg, mindkettejüktõl rengeteget tanultam.

A Pál Adrienn rendezõjével, Kocsis Ágnessel a Filmmûvészetin kezdõdött a munkakapcsolatotok, aki a párhuzamos rendezõosztályba járt. Mindkettõtök elsõ nagyjátékfilmje és diplomafilmje a Friss levegõ. Hogyan alakítottátok ki a film markáns képi világát?

Egy kisjátékfilmre kaptunk pénzt, de Kocsis Ági eredeti forgatókönyvét végül nagyjátékfilm hosszúságúra alakítottuk, miközben a forgatás költségvetése, nagyjából 14 millió forint, továbbra is kisjátékfilmes büdzsé maradt, ezért hogy spóroljunk, 16 mm-es nyersanyagra forgattunk. A legtöbb jelenetet egy beállításban vettük fel, ezzel valamint a szimmetrikus, zárt kompozíciókkal és fix beállításokkal a karakterek életének statikusságát akartuk kifejezni, azt, hogy nem tudnak kitörni a korlátaik közül. A külsõkben kihalt, téli hangulatot szerettünk volna megteremteni és a lehetõségekhez mérten sokat alakítottunk az eredeti helyszíneken, hogy ne teljesen naturalista, inkább letisztult, és egyben kicsit elemelt legyen a fényképezés.

Kocsis Ági képi világa elég jól felismerhetõ a két nagyjátékfilm és néhány kisjátékfilm alapján. Mennyiben volt más a képi koncepció a Pál Adriennben, mint a Friss levegõben?

Mivel a Pál Adrienn jóval nagyobb költségvetésû, koprodukciós film volt, nagyobb léptékben gondolkodhattunk. A forgatási idõ is kétszeresére, negyven napra nõtt. A koncepció egyik eleme az volt, hogy a film elején a képek sötétebbek és statikusabbak, és ahogy Piroska (Gábor Éva) rájön arra, hogy kimozdulhat addigi zárt világából, úgy lettek a ruhái egyre színesebbek és a képek világosabbak, ami nem feltûnõ, inkább csak tudattalanul hat, de ha kiveszel egy képkockát a kórházi képsorokból az elején és a végén, akkor szembeötlõ a különbség. A koncepció része volt az is, hogy a fõszereplõnõ múltjába vezetõ minden egyes találkozás egyetlen beállításból legyen megmutatva, hogy érezzük a történések valós idejét. A gumiszerelõnél játszódó jelenetben például elõször a roncstelepen daruzik a kamera, majd leérkezünk a szereplõhöz, steadicammel lekövetjük, ahogy bemennek a bódéba, bent 360 fokot fordul a kamera. Az ilyen hosszú beállítások felvétele ideális esetben úgy zajlik, hogy van egy elõvilágítási nap, amikor a stáb bevilágítja a helyszínt és csak másnap forgatnak. Nekünk összesen 3-4 óránk volt, utána Ági próbált 2-3 órát a színészekkel, majd jött a felvétel. De a lelkesedés segített, mert mindenki nagyon hitt a forgatókönyvben. Erre jó példa, hogy a forgatás elõtt született gyereke Áginak, és az egész stáb igazodott ahhoz, hogy a gyerekével, Majával is tudjon foglalkozni. Én ezért az elõkészítésben, a casting felvételében is részt vettem, sõt a storyboardokat is én rajzoltam. A pénzügyi korlátokat egyébként mindig érzi az ember. Az operatõrség végeredményben arról szól, hogy adott idõbõl és technikai felszereltségbõl mit tudok kihozni.

Mibõl merítettél inspirációt a Pál Adrienn fényképezéséhez?

Az elõkészítés során mûvészeti albumokban nézegettem képeket, ezeket megvitattuk Ágival, hogy színben, fényben, kompozícióban milyenek, például Edward Hopper geometrikus kompozíciói, Lucien Freud színvilága. Nem az volt a cél, hogy egy az egyben átültessük a festményeket, hanem hogy minél konkrétabban meg tudjuk fogalmazni egymásnak, milyen irányban menjen a vizuális világ. Kellenek kapaszkodók. Rajongok a 20. századi képzõmûvészetért, különösen az absztrakt festészetért, amit persze nehéz átvinni a filmbe, de a kompozíciókból sokat lehet tanulni. Az elõképek segítenek abban, hogy valami originális minõség tudjon megszületni, mint ami szerintem Kocsis Ági filmjeinek képi világát jellemzi.

Hol zajlott a forgatás?

Eredetileg mûteremben is gondolkodtunk, de annyi pénzünk nem volt, hogy az egészet felépítsük, így a munkahelyi jeleneteket egy bezárt kórházban vettük fel, csak a lifttõl a boncteremig vezetõ hosszú folyosót és a bonctermet építettük fel egy raktárépületben. A lakásra egy lebontás elõtt álló nyolcadik kerületi házban találtunk rá. Arra törekedtünk, hogy a fehér falak, a geometrikus tér, a folyosó kietlensége vizuális párhuzamot teremtsen a kórház és a lakás között. Az egyik kedvenc beállításom megvalósítása érdekében itt is kellett mûteremben forgatnunk. Ez az a képsor, amikor lepásztázza a kamera terepasztalt, de mivel az a hálószobában a galéria alatt faltól falig volt felépítve, nem tudtuk magában a szobában felvenni. Kitaláltuk, hogy átütjük a falat és a szomszéd lakásból daruzunk át, de kiderült, hogy ez egy fõfal, így végül kénytelenek voltunk a terepasztalt a raktárban külön felépíteni a snitt kedvéért.

Milyen elképzelésetek volt a fõszerepet alakító Gábor Éva fényképezésével kapcsolatban?

Világos sminket kapott, hogy sápadtnak tûnjön, hogy kissé beleolvadjon a holtak világába. De a film vége felé Piroska sminkje egyre élõbb lesz, és igyekeztem a világítással is segíteni, hogy egyre szerethetõbb figura váljék belõle.

Kocsis Ági két nagyjátékfilmje mellett harmadik önálló nagyjátékfilmed a Poligamy, amelynek egészen más a tónusa, mint Kocsis Ági filmjeié. Mennyire számított a fényképezésben, hogy a film mûfaja romantikus komédia?

Az alapkoncepció az volt, hogy klasszikus mûfaji filmet készítünk, de nem akartam tipikus amerikai vígjátékként fényképezni, amelyben minden nagyon világos, tökéletesen látszanak a szereplõk, hanem élni szerettem volna a fény- és színdramaturgiával. A vígjáték mûfaja ellenére amikor Csányi Sándor beveszi a gyógyszereket a vécében, akkor deprimálóbbra világítottam a képet és kézikamerával dolgoztam, hogy bizonytalanságot keltsünk. A legizgalmasabb feladat az volt, hogy minden egyes lányhoz külön világítási koncepciót próbáltam teremteni, az egészen lágy fényektõl a kemény fényekig, de úgy, hogy közben mégse essen szét a film vizuális világa. A külsõkben pedig megpróbáltunk egy olyan Budapestet fényképezni, ahol Orosz Dénes, a rendezõ, vagy akár én is szívesen élnénk. Woody Allen filmjeit, a Manhattant, az Annie Hallt néztük sokat Dénessel, amelyeket egyik kedvenc operatõröm, Gordon Willis fényképezett. Konkrétabban viszont csak a Margit-hídon játszódó jelenetben idéztük fel a Manhattant.

A három önálló nagyjátékfilm mellett Fliegauf Benedek Tejútjának társoperatõre voltál. Milyen volt a munkamegosztás Pohárnok Gergellyel?

A filmet Gergõ kezdte el fényképezni, de mivel egy-egy nap forgatás után két-három hét is eltelt, és sok munkája volt, nehéz volt vele idõpontot egyeztetni, így elõbb arra kértek fel, hogy a videókamerás elõforgatásokon segítsem a munkát, majd a végén az egyeztetési problémák miatt már az élesben forgatást is én csináltam.

Fliegauf Tejútját is letisztult, geometrikus képi világ jellemzi, akár Kocsis Ági filmjeit. Mi volt mégis a fõ különbség?

A Tejútban csak természetes fényeket használhattunk és nem mozoghatott a kamera. A naphoz és az idõjáráshoz kellett alkalmazkodnunk, amihez nagy türelem kell. A hóemberes epizód forgatási napján például óriási vihar volt, úgy nézett ki, hogy le kell fújni a sukorói forgatást, de sikerült rábeszélnem a stábot, hogy menjünk oda, nézzük meg, hátha elmegy már a vihar, amire odaérünk. Az idõjárásnak köszönhetõen végül gyönyörû vihar utáni, késõ délutáni fények fogadtak minket a helyszínen.

Kis- és nagyjátékfilmek operatõreként váltál sikeressé, elismertté, de van a pályádon egy fontos dokumentumfilm is, a Három hiányzó oldal.

A dokumentumfilm-fényképezés a rögtönzés mûvészete, és én a megtervezett képek készítését jobban szeretem. De a Három hiányzó oldal a nagymamámról szólt, akivel csodálatos, szoros kapcsolatban voltunk, s õ nem nyílt volna ki, ha nem vagyok ott operatõrként. A nagymamám ezt a történetet már gimnazista koromban elmesélte nekem és már akkor úgy éreztem, hogy meg szeretném filmesíteni. Kapóra jött, hogy Schuster Richárd tévérendezõ a dokumentumfilmes diplomafilmjéhez témát keresett, és én ajánlottam neki a nagymamámat. Végül vele és Kiss Wanda vágóval szoros alkotói együttmûködésben készítettük el a filmet.

Gondolhatnánk, a Cannes-ban díjazott Pál Adrienn fényképezése óta elárasztanak ajánlatokkal.

Nem éppen. A Friss levegõ indította be a karrieremet, akkor megkerestek olyan rendezõk, akik korábban nem ismertek, így például Vranik Rolanddal csináltunk reklámfilmeket. A legjobb idõszak 2006–2008 közötti volt, aztán a válság miatt kevesebb lett a reklámfilm. Az a furcsa helyzet állt elõ, hogy 2010 volt szakmailag a legsikeresebb évem a Poligamy és a Pál Adrienn miatt, valamint a különbözõ elismerések kapcsán, mégis alig akadt munkám tavaly. Persze ismét kerestek olyan rendezõk, akikkel nem volt korábban személyes kapcsolatom, és ez nyilván nagyon jól esik, de azok a munkák eddig nem valósultak meg. Azért bízom benne, hogy hamarosan adódnak új lehetõségek. Optimista ember vagyok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10576