KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/június
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Nulla év Játékfilmek
• Zalán Vince: Temperálunk, temperálunk Dokumentumfilmek
• Báron György: Izmos királylányok Animáció
JAPÁN VS. GODZILLA
• Lovas Anna: Múltunk romjain Japán földrengésfilmek
• Horváth Eszter: Az ökopunk sensei meséi Miyazaki és a természet
APATOW-HUMOR
• Alföldi Nóra: Infantilizálódva Judd Apatow
• Csillag Márton: Kapunyílási pánik A Másnaposok-szindróma
KALÓZFILMEK
• Géczi Zoltán: Feketeszakáll és kompániája Kalózok a moziban
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Árva Márton: Túlélés és újjászületés Új mexikói filmek
• Tornai Szabolcs: Mexikó felett az ég Carlos Reygadas
• Sepsi László: A Gonosz új ruhája Mexikói kartelmozi
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: A néző kép A szubjektív beállításról
• Szabó Zsolt Szilveszter: Tükör-képek Tarkovszkij kamerája
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Elszakadás Titanic
KÖNYV
• Roboz Gábor: Alvilági bédekker 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Visszaúton Fricivel T.Ú.K. – Tanár úr kérem!
KRITIKA
• Roboz Gábor: Elrendelt rabiga Kazuo Ishiguro – Mark Romanek: Ne engedj el!
• Kovács Kata: A nagy trip Enter the Void
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Benda Bilili
• Vincze Teréz: Nader és Simin
• Pálos Máté: Rio
• Baski Sándor: Felperzselt föld
• Vajda Judit: Gianni és a nők
• Pálos Máté: Ketten a hullámban
• Alföldi Nóra: Koszorúslányok
• Parádi Orsolya: Mosás, vágás, ámítás
• Kovács Marcell: Thor
DVD
• Pápai Zsolt: A szabadság határai
• Tosoki Gyula: Sanghaj
• Kovács Marcell: Franco Nero rendőrfilmjei
• Alföldi Nóra: Díva
• Csillag Márton: Lázongó ifjúság
• Sepsi László: Véres karácsony
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Nem zombi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Koszorúslányok

Alföldi Nóra

Bridesmaids – amerikai, 2011. Rendezte: Paul Feig. Írta: Annie Mumolo és Kristen Wiig. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Kristen Wiig (Annie), Maya Rudolph (Lillian), Rose Byrne (Helen), Chris O’Dowd (Rhodes), Jill Clayburgh (Annie édesanyja).Gyártó: Apatow Productions / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

Judd Apatow vígjátékguru mindez idáig makulátlan filmográfiával dicsekedhetett; íróként, producerként, rendezőként kevés bukta és még kevesebb szakmai szégyenfolt szegélyezte karrierjét – ám a diadalmenet 2011-re megtörni látszik. Ennek az égésnek azonban nagyobb a füstje mint a lángja, a Koszorúslányok ugyanis remélhetően inkább egy kísérleti baki, sem mint egy tendencia kifulladását jelző mutáns szörnyszülött.

A Koszorúslányok-akció több ponton is kockázatosnak bizonyult és minden rizikófaktornál egyértelműen megbukott. Az anyagot, az Apatow-udvartartásban újoncnak számító, pár B-filmet maga mögött tudó, az amerikai Office, Arrested Developement, Sabrina, a tiniboszorkány sorozatok bérencrendezőjeként tevékenykedő Paul Feig dirigálta, aki gyakorta ereszti szélnek a legdurvább vicceket, hogy azok csendes kínjukban értelmetlenül görgedezzenek a vásznon. Így esett meg az, hogy a szingli-koszorúslány pokoljárását valahol a 40. perc közelében egy majdnem tízperces, esküvői ruhaszalonban előadott hasmenéses-hányós geg-koreográfia díszíti, húsz perccel később pedig az alkotók egy eljegyzési buli rituális szétverésével alázzák porig a főhősnőt. Apatow a vígjáték Bergmanjaként, a sajgó lelkek komédiáját prezentálta mindezidáig, ám tény, hogy elsősorban férfi karakterekkel csábította a nézőt azonosulásra; a Koszorúslányok különlegessége az, hogy az eddigi bevált fogásokat nőre alkalmazza. Rendezője azonban elveti a sulykot, a gore-gegek – melyek egyébként igen nemes trendet képeznek a kacagtatás szép hagyományaiban – úgy lógnak csálén az esküvői filmbe csomagolt szinglidrámában az elmagányosodásról, mint menyasszonyi ruhán a síkabát. Ráadásul a mű hemzseg az érzékeny pillanatoktól, romantikus elemektől, elvarratlan szálakat hagy függőben és kérdéses tanulságokkal járó vég zárja – filigrán, törékeny, gyengéd darabnak indult, otromba, lánctalpas monstrum lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10679