KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/december
TINTIN
• Bayer Antal: Ideáll egy belga Tintin képregények
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Apa, Fiú, Szentlélek Mundruczó színháza
NEKROLÓG
• Orosdy Dániel: Andrew Laszlo 1926–2011
HERSKÓ
• Muhi Klára: Prospero odavan Herskó János
• Mitrovits Miklós: „Nem akartam rossz kompromisszumot kötni” Beszélgetés Herskó Janossal
MADÁCH/JANKOVICS
• Hirsch Tibor: Emberrajz Az ember tragédiája
• Schubert Gusztáv: Ádám a vérzivatarban Madách és Jankovics
DR. GONZO
• Géczi Zoltán: Hunter kontra Hollywood Hunter S. Thompson-adaptációk
• Varró Attila: A kis Gatsby Rumnapló
TARSEM SINGH
• Baski Sándor: Barokkos képzelet Tarsem Singh
• Megyeri Dániel: A nyúlon túl Tarsem Singh videóklipjei
TINTIN
• Hlavaty Tamás: Az igazi ifjú Indiana Jones Tintin kalandjai
FILMEMLÉKEZET
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 1. rész
• Takács Ferenc: Az ördög cimborája Gabriel Pascal
ÖKOFILMEK
• Gerdelics Miklós: Digitális Gaia Ökológiai videójátékok
• Barotányi Zoltán: A világ nélkülünk Élet az ember után
MOZIPEST
• Palotai János: Várostérkép Új Budapest kortárs filmen
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Kibervitézek Hacktion
FESZTIVÁL
• Babiczky László: A tudás-alapú mozi Szolnok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Lépésirány Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Roboz Gábor: A fősodor verziója Richard J. Lewis: Barney és a nők
KRITIKA
• Pintér Judit: Vatikáni vakáció Van pápánk!
MOZI
• Margitházi Beja: Elena
• Roboz Gábor: Szent György megöli a sárkányt
• Kolozsi László: Almanya, a török paradicsom
• Forgács Nóra Kinga: Az én Amerikám
• Sepsi László: Lopott idő
• Nevelős Zoltán: Válogatott gyilkosok
• Lovas Anna: Csizmás, a kandúr
• Fekete Tamás: Karácsony Artúr
DVD
• Sepsi László: Idegen arcok
DROGFILMEK
• Czirják Pál: Szerelmi álmok (Liszt)
DVD
• Nagy V. Gergő: Hétpróbás gazemberek
• Tosoki Gyula: Nem írnek való vidék
• Pápai Zsolt: Morituri
• Varga Zoltán: Torrente 4. – Halálos válság
• Bata Norbert: Batman: A kezdet kezdete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Mundruczó színháza

Apa, Fiú, Szentlélek

Horeczky Krisztina

Addig is, amíg a magyar film fel nem éled a tetszhalálból, Mundruczó két új színpadi rendezéssel viszi tovább az új magyar film kreatív szellemét.

Az osztrák napilap, a Der Standard szerzője „Kelet-európai hardcore-reality színház”-ként summázta Mundruczó Kornél tavaly színre állított művét, a Nehéz Istennek lennit. A százhúszezer eurós összbüdzséjű turnéprodukció – a honi színházi életben ez idáig egyedülálló módon – az NKA és a magyar költségvetés színházkultúrára elkülönített támogatása nélkül, hét ország együttműködésével jött létre. A hazánkban összesen tizenhat alkalommal játszott munkát a brüsszeli KunstenFestivalDesArts-on, 2010. májusában tartott premier után egy évvel mutat(hat)ták be Magyarországon először, a Trafóval létrejött, példás összefogás eredményeként.

Mindeközben 2010. szeptemberében a Hannoveri Városi Színházban (Staatsschauspiel Hannover) publikum elé tárták Krúdy Gyula dokumentumregénye, A tiszaeszlári Solymosi Eszter ihlette darabot. A szó legnyersebb értelmében közép-európai rögvaló (avagy „hardcore-reality”) 2011. október 10-11-én volt látható a Trafóban. Egy harsány filmtrailer az alábbi címszavakkal hívná föl a figyelmet a fönti opusokra: gyilkosság, gyűlölet, bosszú, vérvád, igazságszolgáltatás, Fiú az Apa ellen, a halott leány visszatér. Noha vásári a hangütés, a képzeletbeli mozielőzetes csöppet sem tódítana. Másrészről, a Sztrugackij fivérek 1964-es sci-fijével azonos című Nehéz Istennek lenni, és a tiszaeszlári dráma újraértelmezése között számos rokon vonás fedezhető föl. Emellett mindkettő vezér- és vándormotívumai (közép-európai Apa-Fiú és identitástörténet, családi tűzfészek, reváns- és hatalomvágy, bíráskodás-önbíráskodás, isteni-emberi igazságszolgáltatás stb.) fölfedezhetőek a film- és színházi rendező több alkotásában, így az egykori Krétakör Színház ragyogó színészeivel létrehozott, 2004-es, budavári Sziklakórházbeli A Nibelung-lakóparkban, a Deltában, és a Szelíd teremtés – A Frankenstein-tervben.

A Nehéz Istennek lenni filmes fölütése-záróképe: a folyón evező, csónakban ülő Gyabronka Józseffel, majd Nagy Zsolttal, érzésem szerint utalás is a Deltára. A produkció külső helyszíne: a Liszt Ferenc Budapest Reptérre (Ferihegy) vezető gyorsforgalmi út melletti buszgarázs és raktártelep. A Gyömrői úti csarnokban két kamion áll. Az egyikben az egész játékteret látjuk: benne varroda, farmernadrágok, emeletes vaságyak, vackok, továbbá – eufemizmussal szólva – WC-k, konyharész, orvosi szoba. A másik, autógumikkal teli és földdel borított konténer, félig csukva. Az itteni eseményeket élő kameramozgással közvetítik; a néző vetítővásznon és monitorokon követheti egy keménypornó-forgatás borzalmait.

Merthogy dr. Varjassy Károly (Rába Roland / Bánki Gergely) úgy döntött, Istent játszik. Szövetségbe forrva a Maminak becézett Váradi Annamária lánykereskedő-madám-üzletasszonnyal (a pompás Láng Annamária) egy, az interneten a YouTube-ra föltett, általa megrendezett pornófilmmel tervezi leleplezni az apját. Kétségtelen, a Brüsszelben székelő Varjassy György EP-képviselő jelszava, a „Hit, Szeretet”, fájó ellentmondásban áll múltbéli cselekedeteivel. Jelesül: Zsófia lánya megerőszakolásával; a szülésbe belehalt nő földbe kapartatásával, és a „fattyú”, Varjassy Rudolf (Szemenyei János / Ördög Tamás) intézetbe adásával. A (meglehetős iróniával) Spock parancsnok arcképével díszített Star Trek-pólót viselő fiú azonban húsz év után, váratlan fölbukkan.

Apropó, Star Trek. A sci-fi műfajához gyermekkorától vonzódó direktor Arkagyij és Borisz Sztrugackij tudományos-fantasztikus regényének csupán az alapmotívumát kölcsönzi, idézi újra. A Rumatának is szólított, önmagát orvosnak kiadó Doktor (Nagy Zsolt) egy távoli bolygóról a Földre érkezett „progresszor”. Küldetése, hogy az eseményekbe be nem avatkozó megfigyelőként, erőszak nélkül, üdvös irányba terelje a sötét középkori állapotokat mutató társadalmat. Ahol, esetünkben, egy önjelölt Messiás az apjával kíván leszámolni, mindezt Világforradalomnak nevezve. A megtorlás áldozatokat követel, és szed is: az irgalmatlan szado-mazo pornófilmek mit sem sejtő szereplői Mami beregszászi szexmunkásai (a remek Kiss Diána Magdolna, Tóth Orsi, Wéber Kata). A külföldre eladott modern, vagy szakszerűbben szólva „human trafficking”-rabszolgák szenvedésének tanújaként Rumata / Doktor megszegi fogadalmát.

Mundruczó vakmerően vonultatja föl a melodráma, a gótikus rémregények, és a horror számos kliséjét. Valamint – akár A Nibelung-lakóparkban, s a Frankenstein-tervben – veti be a brechti V-effekteket, így a songot. A Nehéz Istennek lenni hideglelősen valószerű, gyakorta mellbevágó jelenetei egyszerre brutálisak, esztrád jellegűek és bornírtak – ezért, hogy itt a halál is banális. A nagyérdemű pedig voyeur – akár a bulvárfogyasztó, és/vagy a híradónéző. (A kettő gyakorta egykutya.) Akit az általános megrendülésből kizökkent egy-egy váratlan fölcsendülő popsláger. Szemenyei János színész-komponista ötletdús zenei összeállításában az alábbi dalokra gyújtanak rá az aktorok, nyolcvanas évekbeli, kiszuperált, hiányzó billentyűjű szintetizátorokon kísérve magukat: Mamy Blue, Like Someone in Love, Flave Lavor, What the World Needs Now, Moonchild, Something’s Gotten Hold of My Heart, Brothers in Arms.

Az egymás mellett heverő Scharf Móric (Martin Vischer) és Solymosi Eszter (a nagyszerű Johanna Bantzer) a The Turtles 1967-es örökzöldjét, a Happy Togethert dalolja a Tiszaeszlári Solymosi Eszterben. Krúdy regényében – melyet 1931-ben közölt 101 részben a Magyarország napilap, és csak 1975-ben jelent meg könyvalakban – nem szökkent szárba románc a zsidóságától irtózó kamaszfiú és a vele egyidős, tizennégy esztendős, szomorkás-szótlan szolgálólányka között. Aki 1882. április elsején, cselédtartóját, Hurainét meglepve a Kék nefelejcset dúdolgatta – eztán elindult a szatócsboltba házfestékért, s nyoma veszett. Mint akkoriban majd’ mindennap egy vele egyidős leánynak. Az ő nevét azonban hamarost vidéki, pesti, sőt, európai lapok zengik. Parlamenti felszólalások, interpellációk tárgya, népballadák, ponyvaregények hősnője lesz. Egy, a megvádolt (1883. augusztus 3-án fölmentett) zsidók bűnösségében rögeszmésen hívő spanyolországi-magyar házaspár síremléket is emeltetett számára, mely antiszemita kegyhely lett. Ahol a MIÉP, a Magyar Gárda, és a Magyar Nemzeti Arcvonal rendez(ett) koszorúzást Solymosi Eszter halála évfordulóján.

A Nehéz Istennek lenni kitűnő díszletét-jelmezeit tervező Ágh Márton naturalista környezetbe helyezi a démoni groteszket. Az idő múlását egy világító gömb, azaz, a Nap-Hold mutatja. A szüntelen esőzéstől sárrá dagad a földtalaj. Furulyaszó, harangzúgás, kutyaugatás keveredik az emberi beszéddel. A játékszínen kopasz, csenevész fák; alacsony, nádfedeles parasztház, az egyik ablakban macska; csónak, halászháló, szák; disznóól, a tetején kakassal. Ide zárja majd be Péczely Kálmán (Andreas Schlager) törvényszéki írnok és Ónody Géza (Aljoscha Stadelmann), a nyomozásban részt vevő, dzsentroid eszlári birtokos, a magyar antiszemitizmus vezéralakja a három, megkínzott, kaftános zsidót. Schwarz Salamont (Florian Hertweck), saktertársát (Sebastian Kaufmane), és Scharf József templomszolgát (Janko Kahle). A gyökereitől szabadulni, és megyei úrrá emelkedni kívánó Scharf Móric – részint kényszer hatására – őket, köztük az apját, vádolja Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával.

Mundruczó néhány napba sűríti a roppant szövevényes, legendák-babonák, észbontó agyszülemények táptalajául szolgáló eseményeket. Melyeknek egyszerre résztvevője, áldozata és megfigyelője Solymosi Eszter. Pontosabban az ő vissza-visszatérő, a padlásablakból szappanbuborékot fújó, háztetőn fölbukkanó (szellem)alakja. A vetítővászonként szolgáló, száradó lepedőn a házban zajló történéseket látjuk, másrészt beleshetünk a vallásából kiugrani készülő Móric fejébe, pubertásos pszichéjébe, erotikus (láz)álmaiba, A Mundruczó-féle vízjelekkel átszőtt, komótos tempójú lidércnyomás elsősorban az alkotó markáns atmoszférateremtő képességét, rendezői erényeit bizonyítja. Azonban míg a Nehéz Istennek lenni esetében korántsem, a Tiszaeszlári Solymosi Esztert látva helytállónak vélem azt a kritikai bírálatot, miszerint a MundruczóBíró Yvette-alkotópáros adós maradt a megírt darabbal. Amely adott volt Térey János irodalmi bravúrteljesítménye, A Nibelung-lakópark, és a Vlagyimir Szorokin jegyezte, Nemzeti Színházbeli A jég esetében. A Tiszaeszlári Solymosi Eszter számomra inspiráló, gondolatserkentő szellemi kaland, ám a Trafó nézőterén többeknek legyűrhetetlen értelmezési akadályokat jelentő, nyomasztóan hagymázas látomásnak bizonyult.

A koncepciós narratívákon alapuló vérvádtörténet mágikus-realista, többször a kísértethistóriákat idéző, lényeglátó színházi földolgozásában boszorkányosan keveredik a (megkonstruált) valóság, a képzelet, a koholmány, a káprázat. Solymosi Eszterből, a páriából, eleven, bohó-mókás, ördöngös lányalak lett, aki szabadon jár-kel két szféra, e világ és a túlvilág között. Krúdytól tudni: a cselédlány alvajáró volt. Adott a kérdés: amikor a szolgálólánykát látjuk, vajon élő, halott, élőhalott, vagy a szokásos éjjeli kódorgására indult holdkóros-e. Az intellektuálisan (is) nagyvonalú munka egyik leglényegibb jellemzője a tabukra fittyet hányó, merészségről tanúskodó játékosság

A közel kétórás, egyrészes produkciók barbár univerzumban játszódnak, ahol – a féktelen, zsigeri romlottság mellett – erősen jelen van a szakralitás. Az apokaliptikus Nehéz Istennek lenni esetében talán még a nyugat-európai turnéelőadásokon sokakat megviselő erőszakjeleneteknél is megdöbbentőbb, amikor hirtelen fölüti a fejét az emberség – ha blődli formájában is. Ilyen, amikor az áthatóan érzéketlen, a lányaival állatidomárként viselkedő Mami némi évődés után megkéri üzlettársa, a zavarát hasztalan leplezni igyekvő, eszelős Varjassy Károly kezét – majd hirtelen előkap egy menyasszonyi fátylat, és a mobiljával lefotózza magukat. A földönkívüli Rumata / Doktor azért vall kudarcot missziója során, mert beleszeret Emőkébe, a madárcsontú-gyermeki, állapotos prostituáltba (Tóth Orsi). A tiszaeszlári Solymosi Eszter elégikus epilógusa – melyet maga a címszereplő olvas föl – pedig megegyezik a Krúdy-regény nép- és bibliai tanmesékhez hasonlatos végszavával. Azaz, hogy a meghurcolt Scharf József visszavárta, és vissza is kapta a fiát, a majd Amszterdamban gyémántköszörűsnek szegődő Móricot – aki bár elárulta a hitét és az apját is. Mundruczó Kornél oeuvre-jének ismeretében újdonszerű, hogy mindkét darabjában a humánum győzi le a félelmet(est), leplezi le a hazugságot, írja fölül-siklatja ki az ördögi terveket – akár egy-egy deus ex machina. Ebben a pokoli kozmoszban a kriminális eseményeknél is meghökkentőbb, amikor érvényt-értelmet nyer a szent ágostoni hittétel: semmi sem győz meg, csak az igazság; semmi sem ment meg, csak a szeretet.

A Tiszaeszlári Solymosi Eszter tüntetően mentes a direkt aktuálpolitikai felhangoktól. A Nehéz Istennek lenniben azonban elhangzik: Európa összeomlott. Többeken vesz erőt a Megváltó-komplexus – fölépítendő az Új Világot, vagy megmentendő a régit. A formátumos, posztmodern próféta-történetről ezért (is) jutott eszembe Feldmár András pszichoterapeuta örökérvényűnek tetsző bonmot-ja: „Ha a világért akarunk dolgozni, mindenki meghal körülöttünk. Ez a baj a küldetéstudattal”.

Mundruczó KornélBíró Yvette: Nehéz Istennek lenni (Trafó-NXTSTP), Tiszaeszlári Solymosi Eszter (Staatsschauspiel Hannover).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10745