KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Animal Kingdom

Nevelős Zoltán

Animal Kingdom – ausztrál, 2010. Rendezte és írta: David Michod. Kép: Adam Arkapaw. Zene: Antony Partos. Szereplők: James Frecheville (Joshua), Jacki Weaver (Janine), Joel Edgerton (Baz), Luke Ford (Darren). Gyártó: Porchlight Films / Screen Australia. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 113 perc.

Egy ausztrál fegyveres rablófamília válságos idõszakába pillanthatunk be személyes közelségbõl David Michod bemutatkozó nagyjátékfilmjében, amellyel 2010-ben a Sundance filmfesztivál zsûrijének nagydíját nyerte el. A 17 éves Joshua, azaz „J”, édesanyja herointúladagolás miatt bekövetkezett halála után kerül nagyanyjához és bûnözõ bácsikáihoz, akiket évek óta nem látott. A passzív, sõt kifejezetten mulya kamaszfiú nézõpontjából tárul fel elõttünk egy vérfertõzésgyanús anya–fiú kapcsolatokra épülõ család élete, ahol egy apró, öregedõ szõkeség irányítja maga körül három szép szál, de lelkileg meglehetõsen defektes fiát.

Michod a nyolcvanas évekbeli melbourne-i alvilág valós eseményei és figurái alapján írta meg a mûvészfilm és a mûfaji film határmezsgyéjén egyensúlyozó alkotását, amelyben hol a pszichiátriai esettanulmány realizmusa dominál, hol a klasszikus gengszterfilm hanyatlásgörbéje. Az egyszerû gondolkodású J egyik narrációjában hangzik el a diagnózis: „mind félnek” – magyarázatul a családtagok közveszélyes viselkedésére; ez a félelem adja a hajtóerõt a családi bûnbanda sorsát beteljesítõ, önpusztító cselekvéssorhoz. A hagyományos végpont a bukás valamiféle változata lenne, ám a film ennél eredetibb megoldással él. Ahogy a maga fejlõdéstörténetét bejáró kamasz és az édes mosolya mögött ördögi kvalitásokat sejtetõ nagyanyja lépnek elõ a cselekményt legaktívabban formáló szereplõkké, új és járatlan terepre érünk, ahol a félelem új típusú veszélyhelyzeteket szül, kibillentve pályájukról a szereplõket és átrendezve a viszonyokat.

A meglehetõsen színtelen, ifjú James Frecheville mellett színészileg egyértelmûen a kitûnõ alakításáért Oscar-díjra is jelölt Jacki Weaver a súlyosabb egyéniség, míg a produkció nemzetközi sztárja, Guy Pearce számára csak mellékszerep jut a fiatalkorút gyámolító, ugyanakkor céljaira felhasználó detektív alakjában. Talán a feszültség olykor elvész az események életszerû ábrázolása közben, a ritkásan elhelyezett akciójelenetek pedig talán lehetnének szellemesebbek, de az összhatás így is borzongató; olyan bûnügyi dráma ez, amelynek élménye sokáig velünk maradhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10814