KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy fehér, fehér világ

Zalán Márk

Beli, beli svet – szerb-német-svéd, 2010. Rendezte: Oleg Novković. Írta: Milena Marković Kép: Mladin Čolaković. Zene: Boris Kovač. Szereplők: Jasna Ðuričić (Ruzica), Uliks Fehmiu (Kralj), Hana Selimović (Rosa), Meto Jovanovski (Crni), Marko Janketić (Tigar) Gyártó: Hepp Film/Ostlicht Filmproduktion. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 121 perc.

A belgrádi társadalmat kíméletlen szatírával ábrázoló Az ördög városa, valamint a felnõtté válásról szóló Tilva Ro¹ után egy újabb szerb alkotás, az Egy fehér, fehér világ kerül a hazai mûvészmozikba. Rendezõjének olykor túlságosan gyakran ismételt motívumai (nyomasztó, szürke panelmiliõ, füstölgõ gyárkémények, heves indulatok, alkoholba fojtott fájdalmak, kilátástalan sorsok) hamisítatlan kelet-európai atmoszférát sugároznak, és e tekintetben illeszkednek az említett mûvekhez, ám a film egy valamiben erõsen eltér tõlük. A szereplõk a történet bizonyos pontjain – fõleg elkeseredésükben, alkoholmámorban – váratlanul dalra fakadnak és eléneklik addigi életük eseményeit, illetve vágyaikat. Ezek a musicalekre emlékeztetõ jelenetek nemcsak azért bosszantóak, mert látványosan kilógnak a film realista stílusából és megakasztják az elbeszélés amúgy is lassú folyását, hanem mert az alkotók így kívánták színesebbé tenni karaktereiket ahelyett, hogy ezt a többi, ének nélküli részben tették volna. Pedig az alaptörténet sok lehetõséget rejtett magában: Ruzica, aki férje meggyilkolásáért ült börtönben, évek elteltével hazatér, hogy életét újra kezdhesse. Amikor megtudja, hogy egyik volt szeretõje a lányával randevúzik, kiborul, és mindent elkövet annak érdekében, hogy véget vessen a kapcsolatnak. Ruzica ugyanis olyan szörnyû információ birtokában van, melynek talán nem is kellene napvilágra kerülnie.

Novkoviæ filmjének számos pillanata egyértelmûen a klasszikus görög drámákra emlékeztet, azonban nélkülözi azoknak mesterien felépített feszültségét és a tragédiák súlyosságát. Ezek kidolgozása helyett inkább arra törekedett, hogy minél hatásosabban mutassa be Bor városának indusztriális környezetét és a dalokon keresztül a szereplõk komplikált érzelmeit. Vérbeli hangulatfilm elkészítésére tett kísérletet, ám a realizmus és az énekes betétek összeférhetetlensége miatt ez sajnos nem sikerült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10815