KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jane Eyre

Szabó Noémi

Jane Eyre – brit, 2010. rendezte: Cary Fukunaga. Írta: Brontë regényéből Moira Buffini. Kép: Adriano Goldman. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Mia Wasikowska (Jane), Michael Fassbender (Rochester), Jamie Bell (St. John Rivers), Sally Hawkings (Mrs. Reed), Judi Dench (Mrs. Fairfax). Gyártó: BBC Films / Ruby Films / Focus Features. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 97 perc.

Charlotte Brontë regényének újabb adaptációja csemege a melodrámák rajongóinak: Jane Eyre, a XIX. századi önmegvalósító nõ újra túléli nehézségekkel teli gyermekkorát, hogy felnõttként még több megpróbáltatással szembesüljön. Mia Wasikowska, és a Velencében éppen jókor díjazott Michael Fassbender garanciaként szolgál Cary Fukunaga új filmjéhez, ahogyan 1943-ban Orson Welles, 1996-ban pedig Franco Zeffirelli jól csengõ neve volt a biztosíték.
A majdnem két tucat filmadaptációt megélt történet újramesélése ennek ellenére komoly kihívásokkal jár, részben az elõdökkel való automatikus összehasonlítás, részben pedig a regény korából és hosszából adódó dramaturgiai nehézségek miatt, amelyeket majdnem mindig sikerrel konzervál a kanonizált státusz. Bizonyos szinten igaz ez a legújabb opuszra is; jelentõsen lassítja a cselekményt a tény, hogy az eredeti szöveghez híven a történet minden fontos fordulata egy-egy szó szerint idézendõ, életszerûtlen dialóghoz köthetõ, ám ezeket Wasikowska és Fassbender többé-kevésbé megtölti élettel; a fennmaradó idõt pedig a szépen komponált, festménybe illõ természeti képek, és jó ízléssel válogatott zene tölti ki, mindezzel megteremtve a tökéletes alaphangulatot. Bár a rendezõ úgy nyilatkozott, hogy hangsúlyt szeretne fektetni a regény horror-vonalára is, igyekezetét nem koronázta teljes siker – törekvése ugyan feltûnik egyes jelenetekben, de következetlen marad, így egészében sajnos nem árnyalja a történetet. A film egésze tehát látványos és mûködõképes; csakhogy sok elõdéhez hasonlóan belefullad a drámába. A boldogság, amiért annyi könny hullik, csak a dialógok avítt szövegében vendégeskedik, ábrázolva mindössze némi csendes derût látunk. A mély szenvedély átélése házi feladat marad: aki elmulasztotta komolyan venni az igaz szerelem legendáját, azt valószínûleg Mia Wasikowska pirosra sírt szeme sem fogja meggyõzni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10820