KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/november
KUBRICK
• Békés Márton: Renitensek A lázadás inflációja
• Simonyi Balázs: Lolita fotelje Kubrick Párizsban
• Hubai Gergely: Strauss az űrben A Kubrick-kotta
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Forradalom családi vállalkozásban Melvin és Mario Van Peebles
• Géczi Zoltán: Gyászbeszéd egy virgonc halott sírja felett Kortárs blaxploitation cinema
LATIN MOZI: ARGENTÍNA
• Lénárt András: A Harmadik Film országa A mai argentin mozi
• Ardai Zoltán: Nagy lófrálás délelőtt Cortázar–Antonioni
• Sepsi László: A bűn diktatúrája Argentin bűnügyi filmek
BUDAPEST NOIR
• Kolozsi László: Pesten lehetett este korzózni Beszélgetés Kondor Vilmossal
• Schubert Gusztáv: Bűnös Budapest? Noir Posthumus
RÉMREMAKE
• Varga Zoltán: Ne szemétkedj az eredetivel! Rémremake-ek
• Varró Attila: Vérfrissítés
TATSUMI
• Bayer Antal: A manga felnőttkora Yoshihiro Tatsumi
• Teszár Dávid: Condition humaine Tatsumi
FILMZENE
• Képes Gábor: A borzongás húrjai Riz Ortolani és kortársai
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Csak gépelés Kathryn Stockett: A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
KRITIKA
• Kovács Kata: Botlások négy negyedben A halálba táncoltatott leány
• Kovács Kata: Kultúrturizmus Éjfélkor Párizsban
MOZI
• Vajda Judit: Apró kis hazugságok
• Schubert Gusztáv: Kaland
• Kolozsi László: Tengerre, franciák!
• Kovács Marcell: Álmok otthona
• Forgács Nóra Kinga: Tomboy
• Baski Sándor: Az adósság
• Sepsi László: Santiago '73
• Pálos Máté: Room 304
KRITIKA
• Kovács Kata: Egy nap
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Finánc a pácban
• Roboz Gábor: Testcsere
• Varró Attila: Delfines kaland
DVD
• Pápai Zsolt: Aranypolgár
KRITIKA
• Varga Zoltán: Gyilkossághoz öltözve; Halál a hídon
DVD
• Bata Norbert: Bombasiker
• Kardulesz Rita: Éjszakai nap
• Vincze Árpád: Temple Grandin
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tengerre, franciák!

Kolozsi László

Ni à vendre ni à louer – francia, 2011. Rendezte: Pascal Rabaté. Írta: Scop és Pascal Rabaté. Kép: Benoît Chamaillard. Szereplők: Jacques Gamblin, Maria del Medeiros, François Damiens, Arsène Mosca, Dominique Pinon. Gyártó: Loin Derrière L’Oural / Canal+ / CinéCinema. Forgalmazó: Cinereál. 77 perc.

Találkozik a bazilika nagyságú sátrat építő család, a golfkocsival furikázó lökött, alkoholista páros, a terhes leszbikus, punk, a bőrtangás szadomazo férfi és a papírsárkánnyal bíbelődő stréber a normandiai partoknál. Ez nem egy vicc első mondata, hanem a bűbájosan szürreális Tengerre franciák című film felvezetése. A tengerparton az említettek különös kalandokba keverednek: a papírsárkány felkapja egy fürdőző nyakékét, annak tulajdonosa megszökik a sárkányossal, a láncocskát egy fuvallat a nudista rezervátumba löki. A bőrgatyást, kinek fenekéből rózsa lóg ki, megkötözve hagyja magára a verésre bérelt nő. Satöbbi..

A kissé beteges komikum nem csak e francia filmnek sajátja. Van valami fanyar, de ugyanakkor nehezen feledhető íz, ami jellegzetesen franciás, és alapvetően csak a filmínyenceknek való: ebből adagoltak bőségesen ebbe a szöveg nélküli képparádéba. Ezen íz kikísérletezői közt találjuk Godard-t, Resnais-t, Leos Caraxot, Sylvian Chomet-t. Nem mondok, csak azért sem mondok Jacques Tatit. A Tati-film ugyanis ezt az ízt nem tartalmazza ilyen töményen. Egy Tati-film társadalmi indíttatású, mondhatni elevenebb társadalomkritika, mint megannyi túlbeszélt opus. Persze van rokonság e film és a Playtime között, de a rokonság oldalági, és leginkább annak tudható be, hogy egyikben sem beszélnek. Elég a gesztus ahhoz, hogy megértsük a szereplők motivációját. És ahogy a Tati-filmek, ez a kedves kis botorság sem némafilm, tévedés lenne annak titulálni. Ez egy film, amiben nem beszélnek. Sorolhatunk még egyéb oldalági rokonokat: de a szívünknek legkedvesebb bizonyára még nagyon sokáig a Hukkle marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10857