KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kopaszkutya Kettő

A szívem visszahúz

Pápai Zsolt

A Kopaszkutya az érdes Kőbánya-blues protest-mozija volt a hivatalos ízléssel szemben. A 30 évvel későbbi doku ezt a lázadást idézi meg.

Harminc évvel ezelőtt készült egy fontos és minden ízében izgalmas film egy nemlétező zenekarról, pontosabban a bemutatotthoz képest másképp, más formában létező zenekarról. A Kopaszkutya egyfelől önértékén kiváló darab, izgalmas figurákkal, üdítően furkó humorú dialógusokkal és ütős káeurópai proletárblues-zal, másfelől a hatásértéke is nagy, hiszen az egyik első olyan fősodorbeli játékfilm volt a korszakban, amely kreatívan élt a non-professional szcéna eredményeivel. Szomjas György, szembehelyezkedve a korban uralkodó akadémizmus kiszámítottan szépelgő, ennélfogva érdektelen esztétikájával, „a rendetlenség szépségét” favorizálta: kócossá alakította a filmképet, zilálttá a dramaturgiát, és mindezt úgy, hogy a végeredmény lehengerlő volt. A Kopaszkutyát lehet szeretni vagy utálni, de az bizonyos, hogy nem egyszerűen egy érdekes, hanem kifejezetten fontos, sőt trendteremtő mozi született Szomjas műhelyében.

A Kopaszkutya egyfelől a rendező pályáján hozott fordulatot (megelőlegezte a Könnyű testi sértést, a Falfúrót és a Roncsfilmet), másfelől a benne feltűnő zenészek karrierjében is. A filmbeli zenekar ugyan a valóságban nem létezett, de alapvonalaiban mégis csak a Hobo Blues Bandre épült, és a film sikerének hatására az addig a periférián vegetáló csapat országosan ismert lett. Összegezve: a Kopaszkutya lényegében minden rajta dolgozó alkotó és benne feltűnő szereplő pályáján fontos film volt, érthető hát, hogy megszületésének harmincadik évfordulóját egy bónusz tétellel ünnepelték meg.

A Kopaszkutya Kettő fura darab: ugyan nem folytatás, de sokkal inkább függeléke az első filmnek, mint amennyire ez folytatások esetében lenni szokott. Nem játék-, hanem dokumentumfilm, melyben a HBB három egykori tagja, Földes „Hobo” László, Deák „Bill” Gyula és Póka Egon beszél egyebek közt az első rész keletkezéséről és a szocialista kultúrpolitika gáncsoskodásáról, a filmbeli zenekar imágójának problematikusságáról és Hobo ezen imágóval vívott harcáról, valamint a „Kőbánya-blues”-ról, azaz a nyolcvanas évek proletár–külvárosi szubkultúrájáról, és annak meglepő kortárs kihatásairól. Egyes felvetett kérdések – kivált az utóbbi – nem csak az első rész vagy a HBB rajongói számára lehetnek fontosak, hanem a kultúrtörténészek, szociológusok számára is.

A Kopaszkutya Kettő mindazonáltal korántsem hibátlan film. Egyrészt számos kevéssé érdekes, a zenészek részéről korábban már könyvben vagy interjúban kitárgyalt kérdés kerül terítékre, másrészt fésületlen az anyag, és ötletszerűen kialakított a szerkezet, ráadásul a film textúrája is eklektikus: „beszélő fejes”-interjúrészletek keverednek az 1981-es opuszból származó jelenetekkel, továbbá számos részlet látható–hallható a HBB idén februárban a Sportarénában megtartott – néhány hónapja DVD-n is megjelent – búcsúkoncertjéből. A Kopaszkutya Kettő legsérülékenyebb pontja a koncepció, nem világos ugyanis, hogy a film a Kopaszkutya geneziséről és utóéletéről vagy inkább a HBB-ről szól. A két témának természetesen van metszéspontja, de éppen ezt a pontot találják nehezen a film alkotói; plasztikusan jelzi ezt az eredeti filmben főszerepet alakító Schuster Lóránt kihagyása az új produkcióból. Ha a HBB-ről szól(na) a Kopaszkutya Kettő, akkor Schuster mellőzése tökéletesen érthető (volna), mivel viszont a Kopaszkutya első részéről (is) szól az új film, a döntés nem tűnik logikusnak.

A Kopaszkutya Kettő típusú dokufilm nem nagyon szokott eljutni a mozikba, nem is igazán mozí-kompatibilis, úgy érezhetjük, talán inkább valamelyik közszolgálati tévécsatorna esti műsorsávjában lenne helye, vagy esetleg az első rész DVD-kiadásának extrájaként kellett volna teríteni. Néhány érv azonban mégis a moziforgalmazás mellett szól. Az egyik az, hogy az első rész ma is népes rajongótáborral bír, a másik pedig, hogy ennek a filmnek az elkészítése – illetve minden magyar filmnek az elkészítése – napjainkban önmagában megsüvegelendő teljesítmény. Rendkívüli helyzet van, nem készülnek magyar filmek, ha valaki nem állami pénzből forgat, és még a moziba is el tudja juttatni a művét, akkor komoly kulturális tettet hajt végre.

KOPASZKUTYA KETTŐ – magyar, 2011. Rendezte és írta: Szomjas György. Kép: Dénes Zoltán és Mráz István. Zene: Hobo Blues Band. Hangmérnök: Kovács György. Producer: Huszár Viktor Dénes. Szereplők: Földes László, Deák Bill Gyula, Póka Egon, Tátrai Tibor, Solti János. Gyártó: HVD Produkció. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. 80 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10918