|
|
|
MoziEgyütt az ég alattPálos Máté
A német Jan Schomburg debütáló játékfilmje egy tipikus európai, realista művészfilm-dráma keretei között igyekszik körüljárni azt a kérdést, vajon feltétlenül ismerjük-e azt, akivel évek óta együtt élünk (válasza: nem), illetve, hogy a másik halála esetén mennyire lehetséges mással pótolni a veszteséget. A veszélyes eredetiséggel nem vádolható, de kellően kellemetlen, Susanne Bier-i felvetések (A tűz martaléka, Testvéred feleségét...) jó drámai alapanyagul szolgálnának, de Schomburg – dán kolléganőjével ellentétben – messziről elkerüli a konfliktusok kiélezését és halmozását, fordulatos történet helyett állapotrajzot nyújt, intellektualizál, és menthetetlenül megmarad a középfajú, jellegtelen fesztiválfilmek bús sóhajtozásánál.
A tavalyi Berlinale Panoráma szekciójában díjazott értelmiségi szerelmi dráma gyenge pontja a forgatókönyv, amit Sandra Hüller erős színészi jelenléte sem tud ellensúlyozni: a párját annak megmagyarázhatatlan öngyilkossága során elvesztő és a sokkot egy új párkapcsolattal feloldó tanárnő története alig tölti ki a szűk másfél órás filmidőt, a feszült, jó ritmusú első harmadban feldobott labdák a levegőben maradnak, a rejtélyes férfi és halála utáni nyomozás során semmit sem tudunk meg szereplőinkről és cselekedeteik okáról, és az új partner motivácóit felvázoló jelenetek is jobbára csak töltelékepizódokként szolgálnak. Az Együtt az ég alatt olyan, mint a szereplők által a belvárosi lakásuk ablakán meztelenül kibámulva jellemzett német égbolt: szürke, hűvös és maszatos. Mindazonáltal nem nélkülözi a gondolatot, humort és az emlékezetes párbeszédeket: az egyikben például a szerelem szükségszerűen fasisztoid, a szeretettet ellenfélnek tekintő, leigázó és átformáló jellegéről esik szó, míg másutt a boldognak tűnő pár Dr. Freudról diskurál – egy lomha aktus közben.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1196 átlag: 5.48 |
 |
|
|
|
