KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/június
ANGELOPULOSZ
• Zalán Vince: Meddig tart a holnap? Theo Angelopulosz
AMERIKAI GÓTIKA
• Sepsi László: Edgar Allan utolsó csapdája Poe-mozi
• Varga Zoltán: A szörnymaszk mögött Tim Burton monstrumai
• Pápai Zsolt: Régi csibészek Tim Burton: Éjsötét árnyék
HOOVER-DOSSZIÉ
• Hahner Péter: Rend a lelke Hoover-dosszié
• Géczi Zoltán: A Hoover-Hollywood paktum FBI-filmek
• Huber Zoltán: Az ellentmondások embere J. Edgar
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Mozivarázs Final Cut – Hölgyeim és Uraim!
• Kovács Kata: Nem marad dobozban Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Kornis Anna: Hozott anyagból A Final Cut-montázs
• Durst György: Kockára tett jövő Magyar rövidfilmek
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Lélekmetszetek Graz – Diagonale
• Baski Sándor: Csellengők Titanic
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Harc a sötétséggel Fehér kard
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Régi villák, modern háztartási gépek Beszélgetés Saly Noémivel
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Benne vagyunk Jo Nesbø: Fejvadászok
• Tüske Zsuzsanna: Véresen nagyszerű Morten Tyldum: Fejvadászok
KRITIKA
• Géczi Zoltán: Nem élhetek Franco tábornok nélkül Joss Whedon: Egy őrült szerelem balladája

• Kovács Marcell: Szolgál és véd Bosszúállók
DVD
• Bocsor Péter: Zorba, a görög
• Pápai Zsolt: A tél foglyai
• Dombai Dóra: Ondine
• Tosoki Gyula: Mata Hari
• Géczi Zoltán: A hetedik mennyország
• Varga Zoltán: Bankcsapda
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tél foglyai

Pápai Zsolt

Dead of Winter – amerikai, 1987. Rendezte: Arthur Penn. Szereplők: Mary Steenburgen, Roddy McDowall, Jan Rubes. Forgalmazó: Fantasy Film. 96 perc.

Utolsó előtti nagyjátékfilmjében Arthur Penn, a veterán filmforradalmár (A csodatevő, a Bonnie és Clyde, a Kis nagy ember és az Éjszakai lépések alkotója) különös módon nem összegezett vagy leltárt készített, hanem egy olyan géniusz előtt tisztelgett, akinek a munkásságához egyébiránt nem sok minden fűzte a hatvanas–hetvenes években készült mesterműveit. A tél foglyai szimpla Hitchcock-hommage lett: andalító tucatmozi, amely nem különösebben rossz, ámde korántsem delejes.

A történet középpontjában Katie McGovern (Mary Steenburgen), az állástalan színésznő áll, aki egy nap pazar thriller főszerepét kapja meg. Igaz, gyanúsan távoli helyre, fel a hegyek közé kell utaznia a próbafelvételre, de a busás honorárium, no meg a szerepformálással járó kihívások ígérete elaltatja a gyanakvását. A szerepet végül is megkapja, de egy olyan thrillerben, melyben az élete a tét.

A Psychót idézi néhány cselekményvezetési fogás (lásd például a rémek által szeparált lány keresésére induló férj mellékszálát), a hősnő börtönét jelentő házban lévő állatpreparátumok, továbbá a Roddy McDowall által alakított mészáros-segéd habitusa (ráadásul McDowall játéka sokban Anthony Perkins-ére emlékeztet), a Szédülést pedig a sztorin végigvonuló – sőt: megsokszorozott – személyiségcsere motívuma citálja. Mindazonáltal apró utalások további Hitchcock-opuszokat is előhívnak (az expozícióban a hősnő begipszelt lábú, de setesután is állhatatosan kukkoló férje a Hátsó ablakot, míg az egyik jelenetben a neonfehér tej a Gyanakvó szerelmet), és végeredményben a filmen annyira eluralkodik Hitchcock szelleme, hogy Arthur Penn-nek már alig jut szerep. Az atmoszférikus kísérőzene, valamint Steenburgen és McDowall játéka ugyan sokat dob a mozin, de az így születő hatást ellenpontozza egyes szituációk kiszámíthatósága (mindenekelőtt a zárlatbeli fordulatok ilyenek), és a keresett-kimódolt szimbolika (a filmben fontos szerep jut néhány aranyhalnak, mintegy a hősnő helyzetét illusztrálandó).

Anthony Gilbert The Woman in Red című regényét Penn előtt negyven évvel már feldolgozta Hollywood-Alsó bűnfilm-zsenije, Joseph H. Lewis, és mi tagadás, a rendező My Name is Julia Ross című szolid remeke semmivel sem szolgált rá, hogy remake legyen belőle. Penn munkájában semmi nem emlékeztet erre a thrillerklasszikusra, mármint azon kívül, hogy cseles célzásként az egyik szereplőt Lewisnak, egy másikat pedig Julie Rossnak hívják benne.

Extrák: két filmográfia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11091