|
|
|
DVDRagyogó napfényPápai Zsolt
Plein soleil – francia, 1960. Rendezte: René Clément. Szereplők: Alain Delon, Maurice Ronet, Marie Laforet. Forgalmazó: Mirax. 112 perc. A II. világháború után Harc a sínekért című munkájával induló René Clémenttől sokáig a „francia neorealizmus” megteremtését várták, ám ő ellenszegült az elvárásoknak, és az ötvenes években különböző regisztereken megszólaló filmeket forgatott. Karrierjének ezen évtizedre eső szakaszát két mestermű keretezi, az egyszerre realista és balladai Tiltott játékok című művészfilm, illetve a laza csuklóval levezényelt thriller, a Ragyogó napfény.
Utóbbi Hitchcock Idegenek a vonatonja mellett az eddigi legjobb Highsmith-adaptáció. A barátját meggyilkoló, majd annak identitását, vagyonát és barátnőjét elorzó szélhámos meséje ugyan nem nélkülözi a meglepő fordulatokat, de Clément mozijának az ereje nem – vagy nem elsősorban – a csavaros történetvezetésben van. A film amiatt hatásos máig, mert a rendező – mint már a címmel nyomatékossá teszi – a miliőnek főszerepet szán, és nagy hangsúlyt helyez az atmoszféraépítésre (műve többek között éppen a cselekmény közegének ihletett megfestésével múlja magasan felül a történet hollywoodi feldolgozását, az ezredfordulón nagy hiszti mellett bemutatott, de középszerű A tehetséges Mr. Ripley című Minghella-opuszt). Clément és Henri Decae (Négyszáz csapás) operatőr Rómát, Nápolyt, valamint a verőfényben fürdő-égő délolasz tengert az expozíció szűk félórás hajókalandjától kezdve főszereplővé avatja, olyan hellyé, amely egyszerre a vágyak és álmok tárgya és temetője. Az alkotók látványosan kerülik az éjszakai vagy legalábbis sötétben, félhomályban játszódó jeleneteket, és a maga korában ez a közelítésmód unikálisnak számított a bűnügyi históriák között.
A film érdemei közé tartozik továbbá az egyszerű, mégis mély szimbolika (pazar például a főhős hal-, rája- és poliptetemek között tett piaci sétáját elbeszélő képsor, amely kivitelezésében – lásd a kézből vett snitteket vagy a beavatatlan statisztériát – újhullámos rendezők munkáit idézi), és sokat emel az előadáson a főszerepben látható ifjú Alain Delon, igaz, az általa játszott figura azonosulási problémákat is felvet. A miliőrajz és történet jellege a hatvanas-hetvenes évek Hitchcockra kacsintó Chabrol-filmjeit előlegzi (a forgatókönyvet a Chabrollal később sokat dolgozó Paul Gégauff írta), és feltehetően Polanski debütfilmje sem született volna meg a Ragyogó napfény nélkül: a már említett félórás hajóút minden ízében a Kés a vízben előképe.
Extrák: nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1057 átlag: 5.51 |
 |
|
|
|
