KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
   2013/március
TERRORMOZI
• Géczi Zoltán: Az amazon háborúi Kathryn Bigelow
• Baski Sándor: Az elnök sorozata Homeland – A belső ellenség
FRIEDKIN
• Csiger Ádám: Portyán Hollywoodban William Friedkin
• Orosdy Dániel: Az elveszett cirkálás Kultmozi: Portyán
GÖRÖG ÚJ HULLÁM
• Pálos Máté: Idomított kutyák A görög újfilm
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: Chytilová „százszorszép” filmjei – 2. rész A harmadik jelentés
G-MAN FILMEK
• Pápai Zsolt: Szolgáló és védő gengszterek Klasszikus G-Man-filmek
• Varró Attila: Kész mozi Paul Lieberman: Gengszterosztag
• Sepsi László: Felnőni a feladathoz Gengszterosztag
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 2. rész
KÖNYV
• Kelecsényi László: Godard – mindörökké JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…
MOZIPEST
• Kolozsi László: Nekünk legyen mondva Nekem Budapest
HATÁRSÁV
• Nagy V. Gergő: Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata Gyógyhatás
KRITIKA
• Margitházi Beja: Az Ördög háta mögött Dombokon túl
• Horváth Eszter: A lét kerekén Horváth Eszter
• Margitházi Beja: Közel, Európában Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt
• Varró Attila: De, leányálom Spring Breakers – Csajok szabadon
• Huber Zoltán: Szép remények Tollbamondás
MOZI
• Baski Sándor: Az ígéret földje
• Forgács Nóra Kinga: Megtalált emlékek
• Tüske Zsuzsanna: Megtört város
• Árva Márton: Felhők felett
• Kovács Kata: Lenyűgöző teremtmények
• Huber Zoltán: Boszorkányvadászok
• Csiger Ádám: Erőnek erejével
• Vincze Teréz: A házban
• Roboz Gábor: Parker
• Géczi Zoltán: Született gengszterek
• Sepsi László: Die Hard – Drágább, mint az életed
• Vajda Judit: Személyiségtolvaj
• Varró Attila: Croodék
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
DVD
• Sepsi László: Batman: A sötét lovag visszatér 1–2.
• Pápai Zsolt: A robot és Frank
• Benke Attila: Hétköznapi emberek
• Géczi Zoltán: Az utolsó csavar
TERRORMOZI
• Barotányi Zoltán: Sötét helyek Amerika háborúban a terror ellen

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Tollbamondás

Szép remények

Huber Zoltán

Mike Newell adaptációja, Dickens klasszikusának immár a tizennyolcadik megfilmesítése.

Dickens egyik legismertebb fejlődésregénye ma már olyannyira az angolszász popkultúra részévé vált, hogy a számtalan mozgóképes és színpadi adaptáció mellett az árva főhős (Pip) karikatúrája még a South Park kultsorozatában is állandó mellékszerepet kaphatott. A Szép remények töretlen népszerűségét a romantikus kulisszák, a remekül megírt figurák és a csavaros fordulatok garantálják, különösen vonzóvá varázsolva a történetet a legkülönfélébb feldolgozások számára. Bár évtizedenként újra a vászonra álmodják, a legtöbbször csak a konkrét események felsorolásában, az újabb szereposztásokban vagy kortárs fazonírozásokban gondolkodó alkotók a mai napig nem tudták túlszárnyalni a David Lean rendezte, 1946-os filmváltozatot.

Az angol filmgyártás aranykorában készült alkotás talán éppen azért válhatott a Dickens-mozik meghatározó alapművévé, mert Lean és csapata jelentősen megkurtította a szerteágazó történetet, és az alapanyag fő dramaturgiai szerkezetére koncentrált. A gyönyörű képekkel és tökéletes szereposztással dolgozó alkotók ezzel a módszerrel igen plasztikusan meg tudták ragadni a dickensi próza markánsabb motívumait, elsősorban mégis egy önálló, önmagában is hatásos filmben gondolkodtak. Mivel az irodalom és a mozgókép a nyilvánvaló átfedések ellenére alapvetően más hatásmechanizmusokkal dolgozik, a forgatókönyvíró és a rendező történetvezetési döntései igen kritikusak a megfelelő arányok és kompromisszumok szempontjából.

Némileg meglepő, hogy a látványos kalandmozik (Perzsia hercege), a sikeres romkomok (Négy esküvő, egy temetés) és komplexebb narratívák (Harry Potter és a Tűz Serlege) terén is tapasztalt Mike Newell a biztosabb, ám jóval unalmasabb adaptációs utat választotta. A tetszetős külsőbe csomagolt, a brit színjátszás elitjét felvonultató legfrissebb feldolgozás ugyanis megbízhatóan felmondja Dickens szövevényes cselekményét, de adós marad a karakterek mélyebb bemutatásával – ahogyan a regény szellemiségének, markáns társadalmi hátterének alkotói interpretációja is elmarad. Newell, illetve a forgatókönyvet jegyző David Nicholls megpróbálják kidomborítani a szociális determináció, a kitartás és az irracionális véletlenek egymást erősítő hatásait. A szálak már-már ironikusan kusza kanyarítása, az ábrázolt korszak e sajátos kettőségeinek frappáns megragadása helyett a legújabb filmverzió azonban inkább túlzsúfoltnak hat. Röpke két óra alatt lehetetlen az összes melléktörténettel és fordulattal megbirkózni, és eközben még a szereplők rejtett motivációit, az eltitkolt vágyakat és a láthatatlan érdekközösségeket is hatásosan felfesteni. Newell és Nicholls sajnos túl sokat szeretne átemelni a könyv lapjairól, így az egyszerűsítés helyett szinte mindent elhadarnak, nem kis hiányérzetet hagyva a nézőben.

A kortárs angol tömegfilm és a viktoriánus irodalmi hagyományok egyértelmű áthallásait Newell munkája is remekül szemlélteti. A legújabb Szép remények vizuálisan erős, igényes kivitelezésű, feszes darab, amely nincs híján az elsöprő szenvedélynek, a morális dilemmáknak és az epikus ellentéteknek sem. Ahelyett azonban, hogy a mű megvizsgálná, vagy legalább körbejárná ezeket az univerzális alkotóelemeket, megelégszik a puszta felmutatásukkal. A film látványos, ám üres klipszerűsége egy komolyabb költségvetésű, sikeres tévésorozat moziforgalmazásra megvágott, csonka verziójára emlékeztetheti a közönséget.

Newell munkája mindezek ellenére mégsem nevezhető kudarcnak. A kiváló színészek gond nélkül hozzák a jellegzetes típusfigurákat, Ralph Fiennes és Robbie Coltrane játéka ráadásul különösen emlékezetes. Az ipari forradalom kormos füstje remekül ellenpontozza a nagypolgári szalonok díszes egzotikumát, és az érzelmek is a kellő hőfokon lángolnak – a megfelelő hangsúlyok, alkotói intenciók nélkül az egész mégsem több mint egy igényes, csak épp kissé érdektelen könyvillusztráció. Igaz, eközben a mű folyamatosan emlékeztet minket Dickens örökérvényű művészetére is, ami akár egy újabb generáció kedvét hozhatja meg az olvasáshoz. Ha innen nézzük, a film végül beteljesíti legfontosabb feladatát.

 

Szép remények (Great Expectations) – brit, 2012. Rendezte: Mike Newell. Írta: Charles Dickens regényéből David Nicholls. Kép: John Mathieson. Zene: Richard Hartley. Szereplők: Jeremy Irvine (Pip), Holliday Grainger (Estrella), Helena Bonham Carter (Miss Havisham), Ralph Fiennes (Magwitch), Robbie Coltrane (Jaggers) Jason Flemyng (Gargery). Gyártó: Lipsynch Productions / Unison Films / Number 9 Films / BBC Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 128 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11355