KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/március
TERRORMOZI
• Géczi Zoltán: Az amazon háborúi Kathryn Bigelow
• Baski Sándor: Az elnök sorozata Homeland – A belső ellenség
FRIEDKIN
• Csiger Ádám: Portyán Hollywoodban William Friedkin
• Orosdy Dániel: Az elveszett cirkálás Kultmozi: Portyán
GÖRÖG ÚJ HULLÁM
• Pálos Máté: Idomított kutyák A görög újfilm
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: Chytilová „százszorszép” filmjei – 2. rész A harmadik jelentés
G-MAN FILMEK
• Pápai Zsolt: Szolgáló és védő gengszterek Klasszikus G-Man-filmek
• Varró Attila: Kész mozi Paul Lieberman: Gengszterosztag
• Sepsi László: Felnőni a feladathoz Gengszterosztag
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 2. rész
KÖNYV
• Kelecsényi László: Godard – mindörökké JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…
MOZIPEST
• Kolozsi László: Nekünk legyen mondva Nekem Budapest
HATÁRSÁV
• Nagy V. Gergő: Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata Gyógyhatás
KRITIKA
• Margitházi Beja: Az Ördög háta mögött Dombokon túl
• Horváth Eszter: A lét kerekén Horváth Eszter
• Margitházi Beja: Közel, Európában Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt
• Varró Attila: De, leányálom Spring Breakers – Csajok szabadon
• Huber Zoltán: Szép remények Tollbamondás
MOZI
• Baski Sándor: Az ígéret földje
• Forgács Nóra Kinga: Megtalált emlékek
• Tüske Zsuzsanna: Megtört város
• Árva Márton: Felhők felett
• Kovács Kata: Lenyűgöző teremtmények
• Huber Zoltán: Boszorkányvadászok
• Csiger Ádám: Erőnek erejével
• Vincze Teréz: A házban
• Roboz Gábor: Parker
• Géczi Zoltán: Született gengszterek
• Sepsi László: Die Hard – Drágább, mint az életed
• Vajda Judit: Személyiségtolvaj
• Varró Attila: Croodék
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
DVD
• Sepsi László: Batman: A sötét lovag visszatér 1–2.
• Pápai Zsolt: A robot és Frank
• Benke Attila: Hétköznapi emberek
• Géczi Zoltán: Az utolsó csavar
TERRORMOZI
• Barotányi Zoltán: Sötét helyek Amerika háborúban a terror ellen

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Spring Breakers – Csajok szabadon

De, leányálom

Varró Attila

A rebellis Harmony Korin a hollywoodi fősodorban, a tiniközönséghez szólva is sikeresen megőrzi lázadó szellemét és formajátékait.

Az idén 40 éves Harmony Korine első forgatókönyvében, a Kölykökben pontos prognózist kínált eljövendő rendezői pályafutásáról: a kétszálú kamasztörténet egyik fonala egy minden ízében ellenszenves tinikaszanova céltalan lődörgését dokumentálta visszataszító epizódok során, miközben a párhuzamos sztori az egyik megfertőzött fruskaáldozat céltudatos kutatását mesélte el, amely során megpróbálja megmenteni leendő szűzlány-sorstársát a HIV-vírustól. A rendezői debütálást jelentő 1997-es Gummo óta Korine ezt a kétsávos országutat szeli rendíthetetlen elszántsággal: az experimentális pokolba tartó lehajtó mérföldkövei egyre szétesőbb, improvizatívabb home videós freak-showk (Julien, a szamárfiú; Kukakúrók), míg a tömegfilmes üdvözülést megcélzó sztárgárdás megváltástörténeteket a hagyományos történetmesélés és látványos képi stilizáció lóerői repítik az Álomgyár felé (Mister Lonely). A tavalyi velencei fesztiválon bemutatkozó ötödik nagyjátékfilm az utóbbi kategóriát gazdagítja, már-már multiplex-barát direktorrá avatva a hajdan Herzogon, Dogmán edződött indie filmest. A Spring Breakers mégsem érződik művészi megalkuvásnak, hollywoodi behódolásnak a pályakezdő rebelliók után (ellentétben a Zöld Darázs vagy a Fekete hattyú félmegoldásaival), sőt épp ellenkezőleg: készítője inkább megújítója, mint újabb művészprédája lesz a kortárs tömegfilmnek – dühös délvidéki John Watersból a white trash Tony Scottja.

A Spring Breakers hamisítatlan vászonélmény, hipnotikus erejű kommersz, ami egyszerre őrzi az experimentális gyökerek lázas lüktetésű formajátékait és teljesíti a fősodor műfaji elvárásait, célkeresztjében végig megtartva a mai tiniközönséget – mintha Michael Mann lánya egy Britney Spears-heistfilmmel próbálná tovább vinni a családi hagyományt a youtube-generáció számára. A rendező által „beach noir”-ként felcímkézett film története pontosan kétmondatos, és egyszerű, akár a Mars-szelet. Néhány főiskolás fruska kirabol egy gyorséttermet, hogy összeszedjék a pénzt megálmodott tavaszi szünetükre a floridai tengerparton, ám pár napos féktelen bulizás után őrizetbe veszik őket. Az óvadékukat kifizető helyi drogdíler világa azonban a legmerészebb vágyaikat is felülmúlja, így aztán az egyre csökkenő létszámú csipet-csapat beleveti magát az ötcsillagos gengszteréletbe, kiadós mészárlással feltéve a koronát elhúzódott kamaszkoruk legszebb tavaszára. Korine számára az egyhetes húsvéti szünet nem események sorozata, inkább kollektív tudatállapot, egyfajta kortárs természetünnep, a megújulás és beavatás pogány szertartása, amelynek tengerparti oltárán a fiatalok bizarr alkoholfogyasztási rituálékkal, csoportos szex-szel és kábszeres tudatmódosításokkal áldoznak. Épp ezért a filmidő jelentős részét bonyodalmak, jellemrajzok helyett ennek a szüntelen fiesztának szenteli, ám jóval melegebb színekkel megfestve, mint a postaládákkal üzekedő nashville-i nyomoroncok (Kukakúrók) vagy a tornádó sújtotta kisvárosi kamaszpopuláció (Gummo) roncsfilmes időtöltéseit: Korine továbbra sem véleményezi, csupán kartávolságba hozza kiszemelt különceit, kimondatlan szimpátiája mégis pont úgy a tömegfilmek kulcsát jelentő azonosulásra csábít, akár a Mister Lonely imperszonátor-kommunájánál.

Kilencven röpke perc alatt romantikus, letisztult gengszterhősöket teremteni egy csapat agyhalott amerikai tinilányból önmagában is kivételes műfaji diadalt jelent, a Spring Breakers igazi sármját azonban nem a rózsaszín símaszkos, disney-princesszek által alakított renegát-hősnők jelentik, hanem az a filmvilág, amibe Korine belehelyezi őket. Ritka és élményteli meglepetés, amikor egy alkotó anélkül képes szürreális álomvilágot teremteni, hogy ezt hangsúlyos vizuál-truvájok (Félelem és reszketés Las Vegasban) vagy elrajzolt díszletelemek, jelmezek (Éjsötét árnyak) segítségével rágná a néző szájába. A Spring Breakers véget nem érő leányálma véghez viszi ezt a bravúrt, elsősorban különleges elbeszélésmódjának köszönhetően, amelyben a szimpla cselekmény eseményei repetitív montázsszekvenciákban, röpke flashbackekkel és flashforwardokkal ritmizálva pulzálnak a vásznon, miközben megőrzik az eredményes történetmeséléshez szükséges célirányosságot. Egyéni ízlés kérdése, kinek mennyire vonzó az a mesevilág, ami ezeknek a lányoknak az agyában pereg kristály-flessek neonfényében, másodpercenként 90 kockával – de az a filmkészítői teljesítmény, ami ennyire meggyőzően, átélhetően képes vászonra vetíteni mindezt, kétszeresen is örömteli.

 

Spring Breakers – Csajok szabadon (Spring Breakers) – amerikai, 2013. Rendezte és írta: Harmony Korine. Kép: Benoît Debie. Zene: Cliff Martinez. Szereplők: Selena Gomez (Faith), Vanessa Hudgens (Candy), Ashley Benson (Brit), Rachel Korine (Cotty), James Franco (Alien). Gyártó: Muse Productions / Divison Films. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 92 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11373