KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
   2013/július
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: „Tán őszi fáknak hulló levelére?...” Gémes József (1939 – 2013)
JAPÁN ZSÁNER
• Varró Attila: Tokiói történetek Ozu zsánerfilmjei
• Vágvölgyi B. András: Zen mesterem meghalt Donald Richie (1924-2013)
• Csiger Ádám: A háború művészete Nindzsafilmek – 1. rész
HOLLYWOODI FANTÁZIA
• Huber Zoltán: Ismét izgalmas Új amerikai SF-filmek
• Varró Attila: Nehéz Istenné lenni Az Acélember
• Szabó Ádám: Sötét megváltók Képregényhősök válságban
• Andorka György: Illúzió az illúzióban Bűvészfilmek
ALPINISTA KAMERA
• Baski Sándor: Mert ott van Hegymászó-filmek
KECHICHE
• Gyenge Zsolt: Pünkösdi pálmaág Abdellatif Kechiche
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Egymásra néztek Galgóczi és Galambos
LENGYEL FILM
• Pályi András: A hőskorszak vége Lengyel Filmtavasz
• Veress József: A másik múzsa Wajda ecsetje és ceruzája
MOZIPEST
• Ardai Zoltán: Hosszú a búcsú Krúdy Budapestje
• Sipos Júlia: A Perzsa séta effektus Beszélgetés Pásztor Erika Katalinával
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Tisztelet a fiataloknak Linz
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: The Walking Dead Szemben a többséggel
• Kolozsi László: Magassági ámor Szabadság – Különjárat
KRITIKA
• Nagy V. Gergő: A kerítésen túl Lágy eső
• Barotányi Zoltán: Nyilván tartottak tőlünk A tartótiszt
DVD
• Benke Attila: A hét szamuráj – Vágatlan változat
• Kaplan György: Fejlövés
• Sepsi László: LEGO Batman: A film
FILMZENE
• Hubai Gergely: Milliót érő hangjegyek A James Bond téma
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Egri csillagok
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A nyitott zárt kör Jacques Rancière: Utóidő

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmzene

A James Bond téma

Milliót érő hangjegyek

Hubai Gergely

A filmtörténelem egyik legismertebb témája, mégsem tudjuk kinek köszönhetjük.

2001 márciusában Monty Norman zeneszerző pert indított a The Sunday Times hetilap ellen mivel egyik írásukban azt merték állítani, hogy nem Norman a legendás James Bond téma szerzője. A komponista eredetileg rágalmazás miatt indította meg az eljárást, az ügynek azonban sokkal jelentősebb anyagi vonzata is volt. A James Bond téma a filmtörténelem egyik legismertebb zenei motívuma, a sorozat minden hivatalos részében hallható, számtalan feldolgozása készült – az ezek után járó jogdíjak jelentették az addigra visszavonult Monty Norman fő bevételi forrását. Az ügy során zenei szakértők és a még élő filmesek bevonásával próbálták tisztázni, hogy 40 évvel korábban mi is történt pontosan.

Monty Norman változata szerint 1962-ben a Dr. No forgatása során Cubby Broccoli producer épp zeneszerzőt keresett az első James Bond kaland számára. Normant a Dr. Crippen balladája című bukott musical kapcsán ismerte, ennek a darabnak Broccoli volt az egyik társfinanszírozója. A komponista a stábbal együtt Jamaicára utazhatott, ahol egy külön neki bérelt árnyékos bungalóban írhatta meg a filmzene főbb motívumait: „Under the Mango Tree”, „Kingston Calypso”, „Jump Up”, stb. – a főhős számára azonban nem készült téma. Londonba érve a producerek egy új motívumot kértek Normantől, ő pedig ekkor ásta elő egy korábbi dalát a Mr. Biswas háza című musicalből. Norman a „Good Sign, Bad Sign” című dal első nyolc hangjegyéből kerekítette ki a Bond témát, a sikertörténet innentől töretlen…

A hét napig tartó tárgyalás során a még élő stábtagok másképp emlékeztek vissza bizonyos részletekre. Peter Hunt vágó például felidézte, hogy a londoni felvételek során Terence Young rendező szabályosan örjöngött, amikor kiderült, hogy Monty Norman a dalokon kívül semmi mást nem írt, ráadásul nem értett sem a hangszereléshez, sem a vezényléshez. A Bond-téma kapcsán újabb probléma merült fel: Norman ugyan elfütyülte nekik az ominózus hangjegyeket, ez azonban nem elég egy filmzene elkészítéséhez. A probléma megoldására felbéreltek egy John Barry nevű kezdő zeneszerzőt, aki 250 fontért vállalta Norman ötletének áthangszerelését és felvételét. A per során természetesen Barry is megszólalt: ő nem vitatta Norman szerzőiségét, a világraszóló sikernek azonban feltétele volt, hogy Barry elkészítse azt az ominózus felvételt, amivel aztán befoltozták a Dr. No hatalmas zenei üresjáratait. Többek között Barry ötlete volt, hogy a főtémát a gitár vigye, ezzel nemcsak a Bond téma, hanem egy évtized filmzenei hangulatát határozta meg!

A bíróság végül Monty Norman javára döntött, a The Sunday Times 30,000 font kártérítést fizetett a zeneszerzőnek. Habár számára kedvező ítélettel zárult az eljárás, Norman agresszivitása felkavarta a Bond téma eredete körüli vitákat - ráadásul az eset számos egyéb érdekes kérdést vetett fel a szerzőiség kérdéskörével kapcsolatban… Ki számít egy zenemű igazi szerzőjének? Igazságos-e, hogy Monty Norman 1962 óta több ezer fontot kap az ötlet után, míg Barry az annak idején kifizetett 250 font óta semmit sem látott a jogdíjakból? A történelem a maga módján adta meg a választ: Monty Norman a Dr. No után csak egy mozifilmhez írt zenét, utána sem a színpadon, sem a tévében nem ért el átütő sikert. John Barry ezzel szemben több mint száz filmen dolgozott (köztük 11 Bond kalandon) és 5 Oscar-díjat nyert. Valahányszor megkérdezték hogy ő írta-e a Bond témát, elegánsan ennyit mondott: „Hadd válaszoljak a kérdésedre kérdéssel. Ha nem én írtam, itt tartanék?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/07 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11463