KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
   2013/szeptember
MAGYAR FIATALOK
• Bilsiczky Balázs: Ördögi színjáték Beszélgetés Bodzsár Márkkal
A GIALLO KEZDETEI
• Hegedüs Márk Sebestyén: Krimi és giallo A német kapcsolat
• Varga Zoltán: Rokonszenves hüllők Sergio Martino giallói
• Nagy V. Gergő: Periszkóp a nappaliban Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött
CHILE '73
• Lénárt András: A rend tébolya Chile ’73
FILMISKOLA
• Huber Zoltán: Betűhangolás Szinkron vagy felirat?
• Nevelős Zoltán: Magyar hangja Szinkronkészítők régen és most
CINEFEST
• Takács Ferenc: A város szerelmese Trauner Sándor (1906-1993)
• Csiger Ádám: Nincs olyan, hogy fesztiválfilm Beszélgetés Bíró Tiborral
MOZIPEST
• Sipos Júlia: A városi ember művészete Beszélgetés Dévényi Tamással
MAGYAR FIATALOK
• Kránicz Bence: Passzív ellenállás Nemzedéki közérzetfilmek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Krízisek és újrakezdések Szemrevaló/Sehenswert
• Barkóczi Janka: Minden egész Karlovy Vary
FILM ÉS IRODALOM
• Gelencsér Gábor: Drámai keretek Cézárnak meg kell halnia; Molière két keréken
• Ádám Péter: Mauriac „fekete angyala” Tékozló szív
• Bocsor Péter: Mit tudott Maisie? Henry James: Maisie tudja
• Varró Attila: Tágra nyílt szemek Mcgehee-Siegel: Maisie tudja
KÖNYV
• Zalán Vince: Hazatérőben Ember a havason. Szőts István 100
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Kossuthkifli Beszélgetés Rudolf Péterrel
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR FIATALOK
• Hirsch Tibor: Kontroll alatt Kádár-kori fiatalok

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Cinefest

Beszélgetés Bíró Tiborral

Nincs olyan, hogy fesztiválfilm

Csiger Ádám

Tízéves a miskolci CineFest.

Bíró Tibor a CINE-MIS Moziüzemi Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, egyben a cég vállalkozása, a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál alapítója és igazgatója. Nemzetközi filmszakmai szervezetek delegáltjaként a legjelentősebb európai filmfesztiválok zsűrijeinek munkájában vett részt: Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (két alkalommal Europa Cinemas és Nemzetközi Art Mozi Szövetség zsűrije); Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál; Festroia Nemzetközi Filmfesztivál; RIFF - Rome Independent Film Festival. A CICAE (Art Mozik Nemzetközi Szövetsége) igazgatótanácsának tagja, 2012-ben a MEDIA Salles igazgatóságának tagjává választották. 

* 

Hogyan született a miskolci fesztivál?

A mozivilágban nagy változások történtek az elmúlt húsz évben. A multiplexek megjelenése a hagyományos mozizás végét is jelenthette volna, de a nyugat-európai tapasztalatok azt mutatták, hogy az artmozi-profillal túl lehet élni ezt a helyzetet is. Polarizálódott a mozizás, a kommerciális multiplexek mellett megjelentek az állami, önkormányzati támogatással üzemelő artmozik. Erre igény is van: amióta Miskolcon artmoziként üzemelünk, van egy évi 30000 fős nézőbázisunk, és ez a szám nő. Ahhoz, hogy ez a bázis fejlődjön, illetve a filmművészet legújabb értékei iránti érdeklődés fennmaradjon, világszerte szükség volt filmfesztiválokra. Így olyan filmeket is el tudunk hozni a nézőknek, amik idehaza nem kerülnek moziforgalmazásba, sőt lehetőséget teremtünk arra, hogy egy film sikeres fesztiválszereplés után bekerülhessen a hazai filmterjesztésbe. A CineFest előtti években volt egy kísérletünk arra, hogy a magyarországi fiatal filmeseket Miskolcra csábítsuk: két alkalommal is megrendeztük a Fiatal Filmesek Találkozóját, ami több napos rendezvény volt magyarországi alkotók számára. Bemutathatták a legújabb filmjeiket, a vetítéseket közönségtalálkozóval kapcsoltuk össze, és ennek olyan kedvező visszhangja volt a városban és országosan is, hogy úgy gondoltuk, érdemes folytatni és kiterjeszteni. Miskolcnak jelentős filmfesztivál-hagyományai vannak, elég visszagondolni a 60-as, 70-es évek rövidfilm- és televíziós fesztiváljára, amely több évtizeden keresztül működött, országos szintű esemény volt, sokan emlékeznek még rá az idősebb filmes generációból. Kevesen tudják, hogy 1939-ben Lillafüreden, a Palotaszállóban volt egy Nemzeti Filmhét, amit két alkalommal rendeztek meg, és a magyar filmszakma első nagy találkozója volt. A pécsi Filmszemlét a nyolcvanas évektől Budapesten rendezték meg, a kétezres évek elején pedig több új filmfesztivál is startolt Magyarországon. Más tematikával kellett újjáélesztenünk a filmfesztivál-hagyományt Miskolcon, úgy véltük, a fiatal filmesek bemutatkozása lehet a megfelelő terület. A cél az volt, hogy nemzetközi fesztivál legyünk fiatal filmeseknek minden kategóriában: már a legelső fesztivált is nagy-, kis-, animációs játékfilm és dokumentumfilm versenyszekciókkal hirdettük meg. Már az első fesztiválon éreztük, hogy telitalálat volt a választás, hisz több száz nevezés érkezett minden kontinensről. A fiatal filmesek hálás csoport: mivel első filmjeik bemutatásáról van szó, sokan ellátogattak a fesztiválra, érdekelte őket a közönségvisszhang. A fejlődés folyamatos volt, megmutatkozott a nevezések számában, a hazai filmes közélet érdeklődésében, az elmúlt években pedig a nemzetközi érdeklődés tekintetében is. A CineFest mára Magyarország egyik meghatározó fesztiváljává vált, de európai szinten is ismeri és elismeri a nemzetközi filmszakma. Nem csak a nevezések száma nőtt, de a nevezett filmek színvonala is. Néhány éve már élhetünk a lehetőséggel, hogy a nevezések mellett meghívjunk filmeket. Ismertségünket, elismertségünket jelzi, hogy neves alkotók fogadták el a meghívásunkat, az elmúlt öt évben olyan filmeket vetíthettünk, amik az adott évben A-kategóriás fesztiválokon szerepeltek, így történhetett meg, hogy berlini, locarnói vagy más nagy európai fesztiválokon versenyzett filmek másodikként nálunk voltak láthatóak. Több alkotó a hozzánk időben közel eső Velencei Filmfesztiválról érkezett hozzánk. Shirin Neshat iráni rendezőnő, Slawomir Idziak Oscar-díjas lengyel operatőr, Agnieszka Holland, vagy a miskolci születésű Pressburger Imre (Emeric Pressburger) unokája, Kevin Macdonald vállaltak mesterkurzusokat a fesztiválon. Az elmúlt években olyannyira nőtt a fesztivál elismertsége, hogy neves alkotók kínálják fel filmjeiket. A 10. CineFest elérte azt a szintet, hogy nem csak magyar, hanem európai, sőt talán világpremierjeink is lesznek. Olyan álmaink sosem voltak, amelyek megvalósulása kérdéses lett volna, A-kategóriás filmfesztivál sosem akartunk lenni, világviszonylatban közepes méretű fesztivál szeretnénk maradni, ami első és második filmes független alkotóknak ad bemutatkozási lehetőséget.

A versenyen kívül vetített filmeket mi alapján válogatják?

Ezt a másik vállalt missziónk határozza meg, ami abból adódik, hogy én és a kollégáim moziüzemeltetők vagyunk, jól tudjuk, mi az, ami a hazai mozikínálatból évről évre hiányzik. Olyan filmeket mutatunk be, amikre egy forgalmazó felfigyelhet, láthat benne fantáziát, és így hazai bemutatót kaphat. Az elmúlt években mindig volt 3-4 film, ami a fesztiválnak köszönhetően került be a magyar filmforgalmazásba, ha pedig ez nem történt meg, akkor megadtuk az egyedülálló lehetőséget a filmbarátok számára, hogy megnézzék mozivásznon ezeket a filmeket. A hazai mozikból kimaradó filmek közül azokat választjuk, amik a nemzetközi filmművészeti trendek vagy a rendezőik életműve alapján fontosak.

Hogyan kell elképzelni a CineFest szervezését?

Kezdettől fogva egy létszámában minimalista csapattal dolgozunk, rajtam kívül néhány lelkes fiatal támogatásával indult a fesztivál, ez a gárda azóta is együtt van. A négy fős stáb mellett a fesztivál lebonyolításában 20-30 fő vesz részt, főleg önkéntesek. Az én éves munkámnak a jelentős részét ma már a fesztivál foglalja el, a rendezvény ideje alatt ez napi 24 órás elfoglaltság. A fesztivál lebonyolítása után két hónapnyi utómunka jön, a pályázatokkal való elszámolás az év végéig tart. Az új évben meghirdetjük a következő fesztivált, addigra kidolgozzuk a nevezési feltételeket, és májusig várjuk a jelentkezéseket. Elkezdődik a pályázati források gyűjtése a fesztivál nonprofit, ez így is fog maradni, minden programunk ingyenes. A fesztivál fennmaradásának, sőt fejlődésének kulcsa, hogy nem kergettünk illúziókat, sosem léptük túl a büdzsénket. Így a húszmilliót sem elérő költségvetéssel induló fesztivál szépen lassan nem túlzó, de jelentős büdzséjű rendezvénnyé nőtte ki magát. A város az utóbbi két évben anyagi támogatást is nyújtott, az Európai Unió MEDIA programja az elmúlt években kizárólag a mi fesztiválunkat támogatta Magyarországon, és a hazai támogató szervezetek pályázatain is eredményesen szerepelünk. Az állami és Uniós források mellett nemzetközi szintű szponzorokat tudunk a fesztivál mögé állítani. Ezek eleinte nem anyagi támogatások voltak, ma már azok, sőt jelentősek. A Jameson elkötelezett a filmes események támogatásában, már több éves ciklusokra tudunk velük megállapodásokat kötni, és mára további hazai és külföldi cégek csatlakoztak. Hihetetlen számunkra is, hogy jelentős cégek keresnek meg minket azzal, hogy szeretnének a támogatók között megjelenni. Nem csak filmfesztiválok, de hazai kulturális események közül is kevesen mondhatják el magukról, hogy a szponzorok keresik meg őket.

Mi várható a szeptemberi fesztiválon?

A tizedik fesztivált szeretnénk az eddigi legnagyobbá tenni, ez meg fog nyilvánulni a filmek minőségében, egyediségében. A CineClassics rendezvénysorozatunkban Pressburger Diadalmas szerelem című filmjét vetítjük digitális, felújított kópiáról, miskolci ősbemutatóként. Ehhez kapcsolódik egy nemzetközi konferencia: a vetítés után Ian Christie filmtörténész személyesen ismerte a rendezőt fog beszélgetést vezetni a rendező munkásságáról és a film szerepéről az életművében. Lesz egy egyedi fókusza a fesztiválnak két napon keresztül, a „Made in Holland”. A cél az, hogy esélyt adjunk olyan európai országoknak is, amelyek filmjei rendre kimaradnak a hazai mozikból. Lesz holland film a versenyszekcióban, valamint rövidfilm-válogatás. Dokumentumfilmes workshopot is rendezünk „Dunadokk” néven, ez egy már meglevő kezdeményezés továbbfejlesztése új formában, hisz voltak korábban is dokumentumfilmes programjaink, mesterkurzusaink, ez most egy több napos nemzetközi eseményként folytatódik. Szeretnénk a hazai filmproducereket is meghívni egy fórumra. A magyarországi Art Mozi Egyesület rendre a fesztivál ideje alatt tartja kétnapos konferenciáját, így lesz ez idén is, sőt a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségének is lesz egy kétnapos rendezvénye, mely a hazai médiaoktatásra fog fókuszálni. Örülünk, hogy a hazai filmszakma különböző területei számára fontos, hogy a rendezvényeiket, szakmai eseményeiket nálunk tartsák, ezzel színesítik a fesztivált, ők pedig bekapcsolódhatnak az itteni filmes életbe.

Miben fejlődhet a fesztivál?

Tavaly indítottuk el a Miskolci Nemzetközi Filmvásárt. 28 eladó és vásárló részvételével hirdettük meg, Magyarország és a környező országbeliek részére. Várakozáson felüli siker volt, számos üzlet köttetett, lengyel, cseh és szlovák televíziók főbb vásárlói és kereskedelmi igazgatói jártak itt. Az volt a visszajelzés, hogy ez hiánypótló rendezvény, hisz éppen a szomszédos országokkal csekély a kapcsolatunk, mivel a nagy nemzetközi filmvásárokon, mint Cannes vagy Berlin, a kelet-európai országok vásárlói és eladói csak a nagy piacokra figyelnek és elsiklanak egymás mellett. Az a cél, hogy a kisebb piacok, kis európai országok is építsenek ki személyes kapcsolatot, eladások és vásárlások szülessenek. Ezt szeretnénk fejleszteni, de van más távlati elképzelésünk is: televíziós filmeket is szeretnénk bevonni a versenykategóriákba.

Mi a fesztiválok szerepe a filmművészetben?

Vannak művészfilmek, amikre azt a skatulyát próbálják ráhúzni, hogy fesztiválfilm. Szerintem ilyen nincs. Egy alkotó nem azért készít filmet, hogy néhány ember megnézze egy fesztiválon, hanem kisebb-nagyobb közönséggel számolnak, be akarják mutatni a munkájukat moziban vagy máshol. Mozisként tudom, hogy a művészfilmeknek szűk réteget érdekelnek, de az a néhány ezer ember ugyanolyan értékes, mint a több százezer. A fesztiválok művészi kvalitást ismernek el, mással nem foglalkoznak. Egy filmet nem az értékel, hogy hány nézője van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/09 36-37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11526