KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
   2013/október
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: A halál angyalai Isteni műszak
• Zalán Vince: Történelem az ablakunk alatt Gyarmathy Lívia: A tér
ODESSA-DOSSZIÉ
• Géczi Zoltán: Köd utánam A nácivadász filmek
• Schubert Gusztáv: A halál fuvarosa Hannah Arendt
REAGAN ÉS HOLLYWOOD
• Andorka György: Végjáték A Reagan-korszak Hollywoodja
• Békés Márton: Elnökszerep Ronald Reagan Superstar
IDŐKÉP
• Varró Attila: A gépeken túl Időutazás és melodráma
• Andorka György: Goldberg-variáció időutazásra Találmány
• Sepsi László: Időkerekek Hajsza a győzelemért
ÚJ RAJ
• Varga Zoltán: Taps a sötétben James Wan démonológiája
ULRICH SEIDL
• Ruprech Dániel: Köztük a kötél Beszélgetés Ulrich Seidllel
FESZTIVÁL
• Barotányi Zoltán: Valamit visz a víz Éltető Víz Fesztivál
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Repedések – Budapesti etűdök Beszélgetés Almási Tamással
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: A kifordított személyiség Irvine Welsh: Mocsok
• Roboz Gábor: Szorul a hurok Jon S. Baird: Mocsok
KRITIKA
• Baski Sándor: Kizökkentő szerelem Adèle élete – 1-2. fejezet
• Margitházi Beja: Illegális élet Epizód egy vasgyűjtő életéből
MOZI
• Zalán Márk: Templom a dombon
• Barkóczi Janka: Barátunk, Superman
• Vincze Teréz: Arthur Newman világa
• Kránicz Bence: Köszönöm, jól!
DVD
• Pápai Zsolt: A 42-es
• Benke Attila: Akira Kurosawa Testőr-filmjei
• Czirják Pál: Élni
• Czirják Pál: A kopár sziget
• Soós Tamás Dénes: Svindlerek
KÖNYV
• Kelecsényi László: Irány Irán Vincze Teréz: Szerző a tükörben
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Pályi András: „Nem félni semmitől” A nagy füzet

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Adèle élete – 1-2. fejezet

Kizökkentő szerelem

Baski Sándor

Kechiche Arany Pálma-díjas filmje egy párkapcsolat érzékeny krónikája.

Létezik-e szerelem első látásra? Ezt a kérdést szegezi diákjainak a tanár irodalomórán, Lille városának egyik gimnáziumában. Aki látta Abdellatif Kechiche korábbi filmjét, A kitérést, azt nem érheti váratlanul, hogy az olvasmányélmények kapcsán kitárgyalt kérdések hamarosan visszaköszönnek a szereplők életében. A 16 éves Adèle egy nap megpillant az utcán egy mosolygós, kék hajú lányt, és ettől a másodperctől kezdve felborul az élete. A minden tekintetben átlagos kamasznak számító, rendezett családi hátterű, jól nevelt lány fantáziálni kezd a rejtélyes idegenről, akivel aztán végül újra összehozza a sors. Emma pár évvel idősebb nála, festőnek tanul a képzőművészeti egyetemen, és már régóta tisztában van saját szexualitásával. A két lány azonnal egymásra hangolódik, és a több mint tíz évet átfogó történet során átélik a párkapcsolatok összes gyönyörét és gyötrelmét, kezdve a szenvedélyes szerelem első korszakától a mindennapok elfásító rutinján át a féltékenység és az árulás végpontjáig.

Mint minden filmtípusnak, úgy az azonos neműek kapcsolatát tárgyaló drámáknak is vannak kötelező dramaturgiai paneljei. A legfontosabb ezek közül: hogyan reagál a környezet, a barátok, a kollégák és a család a tiltott viszonyra, és kikezdik-e ezek a fesztültségek a kapcsolatot? Kechiche filmjének kétségtelen erénye, hogy ezeket a vitán felül lényeges, de mára közhelyessé vált dilemmákat zárójelbe teszi; mindössze egy vagy két jelenetben villantja fel, hogy Adèle számára a coming out – illetve annak hiánya – milyen következményekkel járhatna. A rendező ehelyett mintha A kitérés egyik fő tételét próbálná illusztrálni. A szintén szerelmes kamaszokat főszerepeltető filmben a tanárnő – egy Pierre de Marivaux darab kapcsán – arról próbálja meggyőzni diákjait, hogy az ember nem tud kibújni a bőréből, társadalmi hátterén, a családból hozott örökségén képtelen túllépni, és ez kapcsolataiban, párválasztásaiban is megmutatkozik. Kechiche valóban meggyőzően, didaxistól mentesen érzékelteti, hogy a konzervatívabb, földhözragadtabb családból származó, tanárnak készülő Adèle és a szabadabb szellemű, művészlelkű Emma eltérő életfelfogása hogyan ágyaz meg a későbbi konfliktusoknak.

Az Adèle élete mégsem egy tétel illusztrációja, hanem a címszereplő végtelenül intim portréja, illetve egy párkapcsolat érzékeny krónikája, és mint ilyen, a rendező eddigi életművének talán leghumánusabb, legőszintébb darabja. Sajnálatos módon éppen a Cannes-i fesztivál beszámolókban részletesen kitárgyalt szexjelenetek a film legproblémásabb pillanatai, amelyek, ahelyett, hogy még közelebb hoznák a nézőt a két főszereplőhöz, kizökkentik a film világából.

Kechiche a történet több pontján – de leginkább a két nő egyik utolsó, kávézóbeli találkozása során –, nyilvánvalóvá teszi, hogy Adèle és Emma kapcsolatának legfontosabb pillére a testi vágy. Éppen ezért nem róható fel a rendezőnek, hogy szenvedélyes szeretkezésüket teljes nyíltsággal mutatja be, sőt pont azzal tagadná meg elveit, ha éppen a legfontosabb pillanatokban fordítaná el szemérmesen a kamerát. A dramaturgiailag is kulcsfontosságú jelenetek mégis idegen testként illeszkednek a filmbe, Kechiche ugyanis nem úgy fényképezi őket, mint az Adèle élete többi részét. Előző munkáiban már csúcsra járatott stílusa kézikamerás szuperközelikre épít, amellyel képes intim közelségbe hozni szereplőit és minden belső rezdülésüket feltárni. A címszereplőt alakító Adèle Exarchopoulos kifejező arca miatt ez a módszer itt különösen hatékony, a szexjelenetek során a kamera mégis kizoomol, és pornófilmes objektivitással, a hetero szexfilmek esztétikájának jegyében rögzíti a tökéletesen bevilágított szobában zajló, az összes létező pozitúrát bemutató szeretkezést. Kechiche nem is akarja leplezni, hogy a két gyönyörű női testet a kamera látványosságként, férfiszemszögből láttatja – nem az érzelmekre, hanem a mozdulatokra fókuszál –, ami különösen azért ironikus, mert a történet egy pontján az egyik (férfi)szereplő éppen azt fejtegeti, hogy férfi nézőpontból aligha érthető meg a női szexualitás.

Az Adèle élete pikáns jeleneteinek köszönhetően, nyilván attrakcióvá fog válni, kitörve ezzel a fesztiválfilmek gettójából. Annyira talán nem is cinikus a feltételezés, hogy Kechiche előre kalkulált ezzel a fogadtatással. Elgondolása azonban aligha működhetett volna a két minden határon túlmerészkedő színésznő, Léa Seydoux és Adèle Exarchopoulos elképesztő odaadása nélkül. A rendező mellett ők is megkapták az Arany Pálmát – nehéz lenne ennél megérdemeltebb elismerést elképzelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11559