KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
   2013/október
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: A halál angyalai Isteni műszak
• Zalán Vince: Történelem az ablakunk alatt Gyarmathy Lívia: A tér
ODESSA-DOSSZIÉ
• Géczi Zoltán: Köd utánam A nácivadász filmek
• Schubert Gusztáv: A halál fuvarosa Hannah Arendt
REAGAN ÉS HOLLYWOOD
• Andorka György: Végjáték A Reagan-korszak Hollywoodja
• Békés Márton: Elnökszerep Ronald Reagan Superstar
IDŐKÉP
• Varró Attila: A gépeken túl Időutazás és melodráma
• Andorka György: Goldberg-variáció időutazásra Találmány
• Sepsi László: Időkerekek Hajsza a győzelemért
ÚJ RAJ
• Varga Zoltán: Taps a sötétben James Wan démonológiája
ULRICH SEIDL
• Ruprech Dániel: Köztük a kötél Beszélgetés Ulrich Seidllel
FESZTIVÁL
• Barotányi Zoltán: Valamit visz a víz Éltető Víz Fesztivál
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Repedések – Budapesti etűdök Beszélgetés Almási Tamással
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: A kifordított személyiség Irvine Welsh: Mocsok
• Roboz Gábor: Szorul a hurok Jon S. Baird: Mocsok
KRITIKA
• Baski Sándor: Kizökkentő szerelem Adèle élete – 1-2. fejezet
• Margitházi Beja: Illegális élet Epizód egy vasgyűjtő életéből
MOZI
• Zalán Márk: Templom a dombon
• Barkóczi Janka: Barátunk, Superman
• Vincze Teréz: Arthur Newman világa
• Kránicz Bence: Köszönöm, jól!
DVD
• Pápai Zsolt: A 42-es
• Benke Attila: Akira Kurosawa Testőr-filmjei
• Czirják Pál: Élni
• Czirják Pál: A kopár sziget
• Soós Tamás Dénes: Svindlerek
KÖNYV
• Kelecsényi László: Irány Irán Vincze Teréz: Szerző a tükörben
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Pályi András: „Nem félni semmitől” A nagy füzet

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Irvine Welsh: Mocsok

A kifordított személyiség

Bocsor Péter

Welsh regényében James Joyce „tudatfolyama” a cseppet sem szalonképes ezredvégi angol szlengtől habzik

Noha első regénye, a Trainspotting (1993) elsöprő sikere után Irvine Welsh a nagyvárosi drogkultúra krónikásként vált ismertté, eddigi hét regényében és négy novelláskötetében az író a kábítószer- és az alkoholfüggőkön kívül több, másik marginális társadalmi csoport bemutatására is vállalkozik, miközben a szexipar, a családon belüli erőszak, a futball-huliganizmus vagy a korrupt bűnüldözés jelenségeinek felvillantásával igyekszik röntgenképeket készíteni az ezredvégi nyugati kapitalizmus működéséről. Az önkormányzati bérlakások lepusztult lakónegyedeiben élő, és a különböző történetekben rendre visszatérő szereplők nézőpontjából szemlélve a kíméletlenül érdekvezérelt társadalom működésének megértéséhez leginkább az érzéki vágyainak börtönébe zárt ember tapasztalatai kínálnak analógiákat. Harmadik, Filth (Mocsok) címmel 1998-ban megjelent regényében az író ugyancsak egy ilyen párhuzamot visz végig, amikor a kéj- és drogfüggő, a személyes ambícióinak mindent alárendelő, és végletekig amorális detektív, Bruce Robertson történetét tárja elénk, mégpedig egy sajátos elbeszélő technika segítségével.

A Filth narrációja ugyanis szokatlanul ötvözi a huszadik század elején James Joyce és Virginia Woolf műveiben megjelenő, első személyben elbeszélt és gyakran szabad asszociációra épülő „tudatfolyam technika” eszközét az angol irodalmi nyelvet a század második felében megújító, és főként a különböző (például afro-amerikai, jamaikai vagy itt éppen skót) etnikai csoportok által beszélt élő, hétköznapi nyelvhasználattal. A hatás meglepő: a szlengekkel és az edinburghi dialektus kifejezéseivel teletűzdelt, szinte kivétel nélkül obszcén, gyakran rasszista vagy szexista belső monológok remekül illeszkednek a századvégi ember kollektív tudattalanjáról kialakult képünkbe. Mintha éppen ennek a különösen torz, visszataszító személyiségnek a skrupulusoktól mentes nézőpontja volna a legalkalmasabb arra, hogy közvetlen hangon, gyakran találóan és átütő humorral fogalmazza meg az őt körülvevő világot.

Ez a hang azonban egyvalamire nem képes, mégpedig a személyiség belső felbomlásának, és így Bruce Robertson személyes tragédiájának a dokumentálására. Ehhez az író egy másik narrátor, a nyomozó beleiben élő, és az eredeti elbeszélő szövegét a megszólalásaival egyre inkább kitakaró galandféreg segítségét veszi igénybe. Ez a szokatlan, belső hang kezdetben csak a gazdatest táplálkozásának elősegítésén fáradozik, majd ahogy növekszik, a történet egyetlen racionális elemévé válik, és igyekszik Robertsont szembesíteni saját traumatikus gyermekkorával és kisiklott életének fordulópontjaival. A két narrátor párhuzamos monológjainak eredményeképpen egyfajta kifordított személyiség képe tárul elénk, amiben a korábban a tudattalanba száműzött tartalmak irányítják a detektív látható valóságát, miközben a túlélést szolgáló, racionális és morálisan kódolt tudat visszaszorul a személyiség legmélyebb bugyraiba. Mintha William S. Burroughs egyik vízióját látnánk Chuck Palahniuk skizofrén világában elmesélve.

Amikor egy interjúban a regény megírásának körülményeiről kérdezték, Welsh elmondta, hogy a Filth legnagyobb részét Amszterdamban írta meg. Egy olyan városban, ami a nyugati ember számára a máshol ki nem élhető vágyak, egyfajta permanens karnevál színtere, ahol a Bruce Robertsonhoz hasonló, önmagukból kifordított személyiségek igazán otthon érezhetik magukat.

Tíz évvel a regény megjelenése után Welsh megírta a Filth folytatását Crime (Bűntény) címmel. Ebben a történetben Robertson kollégáját, Ray Lennoxot kísérjük el egy gondtalannak ígérkező floridai nyaralásra, melynek során azonban a nyomozónak egy korábbi, számára traumatikus edinburghi pedofil bűntény élményeit kell újra átélnie. Mivel a jórészt amerikai helyszínek és szereplők miatt ebben a regényben a Welshnél megszokottnál jóval kevesebb szerep jut a skót dialektusnak, egyes kritikusok megkönnyebbülve nyugtázták, hogy az író végre kinőtte a szlengben megírt történetek korszakát. Számukra bizonyára csalódást jelentett az író legutolsó, Skagboys címmel tavaly megjelent könyve, amiben Welsh a Trainspotting szereplőinek előéletét tárja az olvasók elé.         

    

 

Norton & Company, 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11688