KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
   2014/szeptember
A NAGY HÁBORÚ (1914-1918)
• Fáber András: Az őskatasztrófa Francia filmek az első világháborúról
• Schreiber András: Nyugaton a helyzet Németek az első világháborúban
• Takács Ferenc: A régi hazugság Angolszász filmek az első világháborúról
• Szekfü András: „E filmeknek csak ürügy a háború” Beszélgetés Ormos Máriával
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Kata: Az elit klub felrobbantása Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Szíjártó Imre: Köszönik, lehetnének jobban Határon túli magyar film: Szlovákia
FILMISKOLA
• Grunwalsky Ferenc: Tükör előtt A filmszínészek képzéséről
HOLLYWOODI CSILLAGOK
• Orosdy Dániel: Mindenki álomgyára Hollywoodi önvizsgálat
• Varró Attila: Családi paraziták Térkép a csillagokhoz
SZEXTÉTIKA
• Kelecsényi László: A képmás és a modellje Sylvia Kristel: Meztelenül
• Veress József: Szex a vásznon Kelecsényi László: Filmszextétika
ÉLETKÉPEK
• Margitházi Beja: Átkeretezett életek Michael Apted: Up
• Szabó Ádám: Mikor a gyermek gyermek volt Sráckor
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – I. rész
• Gyenge Zsolt: A távolság poétája Nuri Bilge Ceylan
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élet a halál után Misztikus melodrámák
• Pernecker Dávid: A bűnhődés senkiföldjén Rectify
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Nem az a háború John Le Carré: Az üldözött
KRITIKA
• Czirják Pál: „És íme, remekül van a fiú” Zomborácz Virág: Utóélet
• Soós Tamás Dénes: Muszklimítoszok Hercules-filmek
MOZI
• Vajda Judit: Michel Houellebecq elrablása
• Varga Balázs: Ida
• Kovács Kata: Az élet ízei
• Csiger Ádám: A csodabogár
• Árva Márton: Az ígéret földje
• Baski Sándor: Heli
• Andorka György: Lucy
• Varga Zoltán: Oculus
• Kránicz Bence: The Expendables - A feláldozhatók 3.
• Sepsi László: A galaxis őrzői
• Varró Attila: Tini nindzsa teknőcök
• Kovács Marcell: A vihar magja
DVD
• Pápai Zsolt: Muhammad Ali a Legfelsőbb Bíróság ellen
• Czirják Pál: Másfélmillió lépés Magyarországon
• Kránicz Bence: A másik csaj
• Géczi Zoltán: Műkincshajsza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök áradata PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

John Le Carré: Az üldözött

Nem az a háború

Sepsi László

A rutinos angol szerző kémthrillerében ezúttal is a 9/11 utáni terrorista-paranoiát használja kulisszaként.

 

Mint minden valamirevaló mesterkém, John le Carré is igyekszik beolvadni az őt körülvevő világba. Bő félévszázados írói karrierjéből csaknem három évtized esett egybe a hidegháborúval, és a Berlini Fal leomlása után le Carré is alkalmazkodott az új világrendhez, a nyugati és orosz titkosszolgálatok kamarillaharcának további megéneklése helyett újabb regényeiben már az aktuális hadszíntereket hozta játékba. A hidegháború után is teljes gőzzel dolgozó ügynökségek, amiknek machinációi már a Karla-trilógiában is elsősorban önmagukért való, külső szemlélő számára értelmezhetetlen sakkjátszmák voltak, a kilencvenes évektől le Carré regényeiben elszabadult hajóágyúként lőnek mindenre, csak hogy indokolják saját létezésüket (lásd A panamai szabó szatíráját), miközben a szerző a kortárs társadalomban is rálelt azokra az intézményesített morális szürkezónákra, amik kedvenc éráját jellemezték. Az orosz rendszerváltás és haszonlesői (Single & Single), a fejlett Nyugat afrikai szerepvállalása (Az elszánt diplomata, A zebra dala), a háború a terrorizmus ellen (Törékeny igazság) egyaránt olyan területei a globális kémjátszmáknak, amik kapcsán a megrögzött moralista szerző rámutathat a hírszerzés és a politika ellentmondásaira.

Az először 2009-ben megjelent Az üldözött, szemben le Carré ezernyi apró fogaskerékből összeálló hidegháborús regényeivel, az életmű egyszerűbb vonalvezetésű darabjai közé tartozik, közvetlen elbeszélői hangon terelgetve a több szálon futó thriller-narratívát a némiképp kiszámítható végkifejlet felé. A Törékeny igazsághoz hasonlóan le Carré ezúttal is a 9/11 utáni terrorista-paranoiát használja kulisszaként, miközben a háttérben – például tisztességtelen eszközökkel meggazdagodott orosz oligarchák képében – ott kísért a hidegháború emléke, mintha az új évezred konfliktusai továbbra sem lennének függetleníthetőek a huszadik század második felének eseményeitől. Mintegy ezt illusztrálva Az üldözött két férfihősét – Íszát, a csecsen illegális bevándorlót és Tommy Brue-t, az örökségét egyengető bankárt – apjuk komor hagyatéka nyomasztja, ami elsősorban egy különleges bankszámlán tisztára mosott komolyabb pénzösszegben manifesztálódik. De a testileg-lelkileg megkínzott Íszá érkezése a 9/11 utáni Hamburgba mindezek nélkül is fölkeltené a környéken ténykedő ügynökségek figyelmét: a zavarodott, de látszólag megrögzött muszlim férfi kiváló kapcsolódási pontot jelenthetne számukra bizonyos (vélt vagy valós) szélsőséges iszlám csoportosulásokhoz. Le Carré talán a korábbiakhoz képest is fanyarabb humorral ábrázolja a titkosszolgálatok működését – amiben, mint minden bürokráciában, eleve kódolt valamiféle eredendő abszurditás –, miközben az is egyértelmű, hogy a hidegháborúban kialakult stratégiák lényegében hatástalanok a fanatizmusra épülő újkori terrorszervezetekkel szemben. Ezt a tehetetlenséget az életmű egyik legszebb monológjában fogalmazza meg a többiekhez képest meglepően szimpatikus német hírszerző: „Éjszakákon át üldögéltünk nyavalyás parkolókban, várva, hogy az ezerkarátos disszidens végre besurranjon a hátsó ülésre üzletet kötni. De nem jött senki. Közben meg rengeteg időt pocsékoltunk a rádiófigyelésre, hogy a kódjaikat megfejtsük. Hát kurvára nem volt semmilyen kód. És miért nem? Mert ez már nem a rohadt hidegháború.”

Habár ez az eleve vesztes szituáció – amire az ügynökségek világszerte túlkapásokkal és a szabadságjogok megnyirbálásával reagáltak – a benne rejlő esendőség okán lehetőséget nyújtana arra, hogy le Carré a jelenlegi kémszervezeteket is ugyanolyan árnyaltan mutassa be, mint korábbi munkáiban, a szerző ezúttal az egyszerűbb és olcsóbb megoldást választotta. Az üldözöttben a korábbi regények morális homályzónával szemben minden kellőképpen fekete-fehér, és a brit, amerikai és német kémek, szemben a jó ügyért küzdő civilekkel, egyértelműen a gonosztevők szerepét kapták. Ezzel a regény, amellett, hogy kiválóan működik rutinosan és némi szatirikus éllel megírt thrillerként, tanulságát tekintve meglehetősen szimpla példabeszéddé válik. John le Carré Az üldözöttel olyan, mint az idézett régimódi német kém: a tapasztalata elég ahhoz, hogy a felszínen tartsa, de végül mégsem képes igazán fogást találni az eseményeken.

 

AGAVE KIADÓ, 2009/2014


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11755