KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Linz – Crossing Europe

Filmhangok vegyeskarra

Buglya Zsófia

A linzi fesztiválprogram változatossága a női szerzők intenzív jelenlétének is köszönhető.

 

Az utóbbi hónapokban sok szó esett a nők filmszakmán belüli esélyeiről – a Berlinale alatt a Cinema Total szentelt szakmai kerekasztalt a témának, Cannes-ban pedig a nők által jegyzett filmek száma emelkedett lényegesen, aminek adott körülmények közt valóban örülhetünk. Linzben, Ausztria társadalompolitikailag is izgalmas kérdéseket feszegető nemzetközi filmfesztiválján viszont az a kellemes helyzet fogadja a látogatót, hogy a női filmek és alkotók intenzív jelenléte a kezdetektől (2004 óta) minden különösebb kvótázás vagy kényszeredettség nélkül természetes. A publikum jó eséllyel találkozhat női nézőpontokkal, ami az esetek egy részében persze női hősöket és problematikát is jelent, de még inkább karakteres és vállaltan személyes egyéni hangokat. A fesztivál idei programjából kitűnő női munkák olykor arról is árulkodnak, hogy rendezőik csak komoly kerülőutak után tudták megmutatni, merték megtalálni egyéni hangjukat.

A brit Joanna Hogg, akinek a fesztivál idén tribute szekciót szentelt (egyébként olyan szerzők után, mint Matteo Garrone, Ursula Meier vagy Anca Damian), két évtizednyi televíziózást követően, 2007-ben készítette el első nagyjátékfilmjét, miután 1986-os diplomamunkáját (a fiatal Tilda Swintonnal a főszerepben) tanárai fenntartásokkal fogadták. Megkésve bár, de végül elkészült az Unrelated, amely így első film és kiérlelt munka egyszerre, már a későbbi művek jellegzetességeivel: a történet kiindulópontjául szolgáló zárt térrel, a benne élő szereplőkkel és viszonyaik komplexitásával, amit az elbeszélés csupán sejtetni enged. Hogg harmadik szerzői filmje, az Exhibition megy e téren a legmesszebb: a középkorú művészházaspár költözni készül egyedi tervezésű otthonából, ahol vélhetően legszebb éveit töltötte. Ebben az átmeneti időszakban rögzíti kapcsolatuk portréját a film, szinte tényleg mint állóképet: nagy történések nincsenek, a látványos érzelmek hiányoznak, a privát tér és a közösen eltöltött idő pedig kizár minden felesleges félmondatot. Egyszerre hideg és meleg ez az otthonosság, amelynek feszültségét – a közelik mellőzése révén – az adja, hogy úgy kerülünk be két ember legbelső intimszférájába, hogy valójában nem kerülünk hozzájuk közel. Titkok maradnak számunkra, ahogy bizonyos mértékig egymásnak is.

Az elemelés másfajta módszereivel él a színész-rendező Valeria Bruni Tedeschi, akinek filmjeiből szintén kiérződik a személyes életanyag. Tedeschi, aki a linzi programban harmadik rendezésével, a tavaly Arany Pálmára jelölt Kastély Olaszországbannal (Un Chateau en Italie) szerepelt, a komédia eszköztárához nyúl. Filmjei elsősorban saját komikusi jelenlétére – nagy nézéseire, kiborulásaira, kerek kis lazzóira – épülnek. Ő az esetlen, szép-csúnya negyvenes, aki tele van akarással, csak még nem tudja, mit is szeretne pontosan, mert körülményei, az arisztokrata, értelmiségi miliő ez idáig burokban tartották. Ezért is illik jól figurájához Csehov Cseresznyéskertjének illúzióvilága, amelynek alaphelyzetébe – a családi birtok sorsa körüli polémiába – Tedeschi belehelyezi a hősnő kapuzárási (és kapunyitási) pániktörténetét. A film szépsége, ahogy jelenetről jelenetre adagolja, temperálja az érzelmeket, keveri a nevetségest a fájdalmassal, a melankolikust a harsánnyal és frivollal. Kifejezetten közönségbarát darab, kár lenne, ha itthon nem találna forgalmazóra.

Félő, hogy láthatatlan marad nálunk a cseh dokumentarista Helena Třeštíková legújabb munkája is, habár a Mozinetnek hála eddig kettő korábbi, a 2006-os Marcela és a 2008-ban Európa Filmdíjjal is kitüntetett René – Egy élet a rácsok mögött eljutott a magyar art mozikba. Třeštíková sorskövető, évtizedes megfigyelésen alapuló dokumentumfilmjei abban a kivételes, addiktív élményben részesítik a nézőt, hogy másfél órában végignézheti egy ember sorsának, vágyainak alakulását, miközben rendre megbizonyosodhat róla, hogy az élet a legjobb és persze a legkegyetlenebb dramaturg. A Linzben bemutatott Vojta Lavička: Fent és lent (Vojta Lavička: Nahoru a Dolů) hőse sokra hivatott zenész, összetett tehetség, romaként mégis minduntalan falakba ütközik. A küzdeni akarás és a közegellenállás bénító érzése, a siker vonzása és az önazonosság elvesztésének félelme közt ingadozik, ezt osztja meg a csendesen, kitartóan figyelő stábbal, és velünk. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 44-44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11781