KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Puszta acél

Sneé Péter

Kockázatos az új, biztosabb befektetésnek látszik az egyszer már kapósat átpofozni és más címke alatt ismét áruba bocsátani. Az igazán nagy ötlet tehát nem alkotói, hanem marketing lelemény immár. Úgy adni el egy régi westernt, hogy az sci-finek lássék, kitűnő piaci elgondolás. Ráadásul a gyártási költséget is leszorítja, hiszen a majdani világégést követő új honfoglalás hősei a sivatagban bolyonganak, ezért nem kell díszlet, és a kukákból öltöznek, tehát nincsen szükségük különösebb kosztümre. A reklám pedig bízvást építhet valamennyi divatos akciós műfajra, elvégre a dizájn vadnyugati csupán, a technológiát Japánból, valamint Dél-Koreából importálják: pisztoly helyett karateütésekkel, rúgásokkal és karddal küzdenek az ellenfelek. Kevés színész elegendő ehhez, a játszó személyek többsége kaszkadőr. Elenyészőek a járulékos beruházások is, a gyerek, a kutya és a szőke nő mellé csupán egy fodrászt kell szerződtetni, aki a hölgy festett fürtjeit ondolálja lakóbunkeri mélyén.

Dramaturg, szövegíró fölösleges. A „Megöllek! – Ne kapkodd el!” – típusú párbeszédek akár rögtönözhetőek, az egyetlen hosszabb monológ pedig úgyis azután hangzik el, hogy a deklamálót előbb megvágták, később egy körülbelül tizenöt centiméteres pengével mellbeszúrták, majd nyársra húzták.

Imponáló szónoki helyzet, kár, hogy nem blankverset választott a derék hullajelölt, dehát Shakespeare nyelve is odaveszett a tűzben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1197