KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/május
JANCSÓ MIKLÓS
• Hirsch Tibor: Volt bűne és erénye Jancsó nemzedéke, másképpen
• Gelencsér Gábor: Csend vagy kiáltás? Fiatalok Jancsó-képe
• Bíró Yvette: Szegénylegények Filmvilág-archívum
• Muhi Klára: 51 évig beszélgettünk Grunwalsky Ferenc Jancsóról
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
RESNAIS
• Bikácsy Gergely: Jövőre Marienbadban Alain Resnais – Idő és képzelet
MÉLY DÉL
• Varró Attila: Vadászok éjszakái Déli bűnfilmek
MÉLYDÉL
• Soós Tamás Dénes: Peremléti álmodozók David Gordon Green
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Géczi Zoltán: Genezis V2.0 Mesterséges intelligencia
• Sepsi László: A doktor bukása Transzcendens
HOLLYWOODI BIBLIA
• Andorka György: Kufárok és próféták Hollywood bibliai eposzai
MAGYAR RÖVIDFILMEK
• Schreiber András: Egyenlőség, szabadság, rövidfilm Beszélgetés Deák Dániellel
• Kránicz Bence: Az esélytelenek nyugalma Friss Hús-fesztivál
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Pszichopaták előnyben Kártyavár
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérleti üzemmód Titanic versenyfilmek
• Szűk Balázs: Varázshangok Debreceni Szinkronszemle
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Hozott szalonnával A látogató
KRITIKA
• Jankovics Márton: New York – Mississippi Llewyn Davis élete
• Árva Márton: Szépség és erőszak Beszélgetés Mariana Rondónnal
• Margitházi Beja: Göndör fürtök
• Pápai Zsolt: Családban marad Vérkötelék
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány kilenc parókával
• Baski Sándor: Borgman
• Zsubori Anna: Az elnémultak
• Vajda Judit: Saint-Tropez-ban történt
• Kovács Kata: Százkarátos szerelem
• Csiger Ádám: Salvo
• Sepsi László: Az eltűnés sorrendjében
• Kovács Marcell: Csúnya gonosz bácsik
• Kránicz Bence: Amerika Kapitány: A tél katonája
• Huber Zoltán: Flörti dancing
• Varró Attila: Angèlique
DVD
• Pápai Zsolt: Blackfish – Egy kardszárnyú delfin története
• Soós Tamás Dénes: Előttünk nincsenek titkok: A WikiLeaks története
• Varga Balázs: Tízezer nap
• Pápai Zsolt: A szív hídjai
• Géczi Zoltán: A Tai Chi harcosa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mesterséges intelligencia

Transzcendens

A doktor bukása

Sepsi László

Az operatőrből lett rendező sci-fije az őrült tudós klasszikus figuráját menti át az új évezredbe.

Az 1999-es eXistenZ zárlatában fény derül rá, hogy mindaz, amit addig a filmbeli valóságnak hittünk, csak a tranCendenZ nevű videójáték szimulációja: a virtuális Matrjoska-babából pedig – ahol minden valóság-szint egy újabbat rejt – megszállott gamerek és felbőszült neoludditák keresik a kiutat. Christopher Nolan állandó operatőrének első rendezése (egy szintén elsőfilmes szerző, Jack Paglen forgatókönyvéből) nélkülözi Cronenberg filmjének narratív komplexitását, de a cím mellett a gépromboló hevületet – a kanadai direktornál messze reflektálatlanabb módon – sikerrel örökítette át belőle. A mesterséges intelligencia kifejlesztésén dolgozó tudóst technológia-ellenes terroristák (egy Allegra Gellerre emlékezető fiatal nő vezetésével) egy radioaktív pisztolygolyóval sebzik halálra, és túlélésének záloga a tudatfeltöltés, ám Dr. Will Caster digitalizált elméje nem elégszik meg azzal, hogy sosem alvó chatprogramként szórakoztassa gyászoló feleségét, és inkább a benne eleinte vakon megbízó nő segítségével elkezdi a maga képére formálni a világot.

Wally Pfister filmje a technikai fejlődésre vonatkozó szkepticizmusával és komótosan csordogáló cselekményével ugyan régivágású sci-fit ígér, amiben az új találmányok elsősorban veszélyforrások és alig akad nyoma az akció-orientált blockbuster-logikának, viszont a több ponton kidolgozatlan szkript és az invenciótlan rendezés együttesen felülkerekednek az alapötletben rejlő potenciálon. A nanotechnológiáról és az istent játszó mesterséges tudatról szóló tanmese végiggondolatlansága hamar megakadályozza, hogy a Transzcendens érdemi tudományos-fantasztikus spekulációként komolyan vehető maradjon, de a néhány giccses szuperközelin túl Nolant idézően rideg stílus hamar kioltja azt a melodrámai alaphelyzetet is, ami a Spike Jonze-féle A nő párdarabjává vagy a Wombot előlegező Lombikfeleség örökösévé tehette volna Pfister munkáját. Bár Jonze-zal szemben Pfister és Paglen nagyjából a filmbeli MI lélektani érzékenységéről tesznek tanúbizonyságot – ahol a hétköznapi rezdüléseknél fontosabb a hősnő szervezetének oxytocin-szintje –, a Transzcendens még szenvtelenségével együtt is szerencsésebben nyúl az istenkísértésig fajuló érzelmi konfliktushoz, mint az ötletszerűen feldobott tudományos problémákhoz. A gyászoló hősnő környezetét lényegében bekebelező elhunyt férj – akiből nem marad több arcvonásokra redukált projekciónál, amiről még azt sem tudni, valójában mennyit őriz az eredeti lelkéből – és a gyógyulás, illetve regeneráció visszatérő motívumain keresztül a Transzcendens elsősorban a traumafeldolgozásról képes csekély újdonságértékű, de legalább végig konzekvens gondolatmenetet felmutatni, miközben a megszállottá váló (majd fokozatosan megvilágosodó) tragikus nőalak nem is áll különösebben messze Nolan szintén sérült és rögeszmés figuráitól.

Mindemellett Pfister filmjének gyengeségeit az őrült tudós klasszikus sci-fi toposzának használata teszi némiképp érdekessé. A H. G. Wells/Universal-féle A láthatatlan ember tanulságait – az „eltűnő férfi” Verhoeven által is érzékenyen megragadott maszkulin tragikuma nélkül – felidéző mozi központi kérdése ebből a szempontból az, hogy mennyiben átmenthető (digitalizálható) a műfaj egyik legrégebbi motívuma az új évezred tömegfilmjébe. A Transzcendens utolsó harmadában a szokatlanul visszafogott, de a retró-esztétikához a Tim Burtonnel forgatott filmjei miatt is erősen kötődő Johnny Depp már ruházatában is erre a tradícióra játszik rá, miközben egyik legfontosabb célja a cselekmény során, hogy sikerrel örökítse tovább önmagát akár mesterséges tudatként, akár egy új testben – mintha a kortárs hollywoodi sci-fiben némiképp háttérbe szorult archetípus kapaszkodna a túlélésért. De a figura meglehetősen egysíkú ábrázolásával a Transzcendens alkotói önkezűleg teszik lehetetlenné, hogy a cím ígéretével ellentétben Will Caster alakja felülemelkedjen a kiürült hagyományokon és új formában létezzen tovább – ahogy felesége sem szabadul a halott férfi vonzáskörzetéből, Pfister filmje is csak a továbblépés kudarcát énekli meg, stílszerűen egy művészi kudarcban.

 

TRANSZCENDENS (Transcendence) – amerikai-kínai-angol, 2014. Rendezte: Wally Pfister. Írta: Jack Paglen. Kép: Jess Hall. Zene: Jess Hall. Szereplők: Johnny Depp (Will Caster), Rebecca Hall (Evelyn Caster), Cillian Murphy (Buchanan), Morgan Freeman (Joseph Tagger). Gyártó: Alcon Entertainment – DMG Entertainment – Straight Up Films. Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft. Szinkronizált. 119 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/05 33-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11997