KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv+DVD

Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”

Puszták képe

Gelencsér Gábor

Monográfia az osztrák származású Georg Hölleringről, aki a Hortobágy rendezőjeként beírta magát a magyar filmtörténetbe.

Georg Höllering / Höllering György / George Hoellering– a könyv elején felsorolt névváltozatok sokat elárulnak a monográfia tárgyáról és módszeréről. Höllering Georg Michaelként Ausztria-Magyarországon született 1897-ben, George-ként halt meg Angliában 1980-ban, s rövid ideig, alig több mint két évig, 1934 és 1936 között Györgyként Magyarországon készítette el Hortobágy című filmjét. Szekfü András erre a magyar film történetében páratlan produkcióra koncentrál: aprólékos részletességgel mutatja be keletkezésének történetét és utóéletét, továbbá feltárja a rendező idevezető útját, s röviden utal későbbi angliai tevékenységének főképp magyar vonatkozású részleteire. Mindezt teljességre törekvő filológiai apparátussal hajtja végre, ami azt jelenti, hogy felkutatja az életútnak a Hortobággyal összefüggésbe hozható valamennyi részletét, s hasonlóképpen a filmmel kapcsolatos dokumentumokat a levelezésektől a barátok-munkatársak naplóin keresztül a cenzúrajelentésig és a kritikákig. Ritkán találkozunk ilyen eltökélt filmtörténészi elhivatottsággal és alapossággal. Szekfü elemzőként háttérbe vonul, s átadja helyét a film korabeli lelkes méltatóinak. Nem akárkikről van szó! Az alkotó barátja és segítője, Passuth László egy riport és a levelezése mellett regényeiben is megörökíti a film létrejöttének körülményeit. A filmnovellát jegyző Móricz Zsigmond naplójegyzetei pontosan dokumentálják az alkotói folyamatot, annak hullámvölgyeivel együtt. Márai Sándor két alkalommal is ír a filmről, Szőts István pedig 1945-ben született Röpiratában a jövő nemzedéke elé példaként állítja a Hortobágyot. Nehéz ilyen elemző értékelésekkel versenyezni. Szekfü ezt nem is teszi: a filmet klasszikusként kezeli, azaz adottnak veszi filmtörténeti és esztétikai értékét. Amit nem tekint adottnak, az keletkezésének igencsak különös körülménye. A kötet legizgalmasabb, gazdagon dokumentált részletei ennek az összetett folyamatnak az egyes mozzanatait tárják elénk.

Magyarázatra leginkább a rendező személye szorul. A film eddigi recepciójában elsősorban a „bezzegezés” kapott hangot: miért egy osztráknak kell felfedeznie a magyar puszta szépségét. A válasz részben a korabeli magyar filmkultúrában rejlik, részben viszont Höllering személyében. Szekfü az utóbbit állítja előtérbe. Részletesen vizsgálja az alkotó korábbi filmes tevékenységét, szerepét a Bertolt Brecht forgatókönyvírói közreműködésével készült Kuhle Wampéban, önálló filmes projektjeit, hogy kiemelje belőlük a Hortobágy felé mutató motívumokat. Tágabb összefüggésben pedig feltárja a rendező családi hátterét, magánéleti és munkakapcsolatait, utazásait, amelyek a váratlan hortobágyi kalandot magyarázzák.

A következő, filmtörténetileg többszörösen izgalmas körülmény a Hortobágy mint adaptáció kérdése. Korábbi cikkekből és Hamar Péter monográfiájából közismert, hogy a Hortobágy a korszak egyik legnevesebb írójának, Móricz Zsigmondnak a filmnovellájából készült. Nem egy Móricz-mű adaptálásáról van tehát szó, hiszen az író a Hortobágyon forgatott felvételek alapján, azok ihletésére írja meg Komor ló című novelláját. Höllering első, még sztorit nélkülöző dokumentumfilmje, a Puszta 1934 munkacímű anyag tehát a korszak rangos irodalmi szociográfiáinak méltó társa, amelynek hatására még maga Móricz sem átall forgatókönyvíróvá válni, hogy novellája nyomán a dokumentumképekhez történet társuljon. S noha az eredeti művén ejtett változtatások elégedetlenséget is szülnek az íróban, a közreműködésével létrejött „dokumentarista játékfilm” páratlan formaújítást jelent a magyar filmtörténetben, amelynek irányzatos és immár modernista folytatására egy emberöltönyi időt kell még várni.

Mindehhez azonban szükség van Höllering újabb radikális döntésére: a történetet hortobágyi emberekkel, azaz amatőr szereplőkkel forgatja le. Kik voltak ők, hol talált rájuk, s főleg miként volt képes a magyarul nem beszélő rendező a világ filmtörténetében is szokatlan, nálunk pedig jószerivel ismeretlen forgatási gyakorlatra a hortobágyi „színészekkel”, s hogy fogadták aztán mindezt a korszak szellemi nagyságai, illetve a filmcenzúra? Nos, mindezekre és ennél még jóval több feltáratlan kérdésre keresi eltökélt filmfilológusként a választ Szekfü András, aki e monográfiájával maga is „magánkalóz” lett a magyar filmtörténetírás „dzsungelében”.

 

Gondolat Kiadó, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12109