KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kéjlak

Varró Attila

The Loft – amerikai, 2014. Rendezte: Erik Van Looy. Írta: Bart De Pauw művéből Wesley Strick. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: John Frizzell. Szereplők: Karl Urban (Vincent), James Marsden (Chris), Wentworth Miller (Luke), Eric Stonestreet (Marty), Matthias Schoenaerts (Philip). Gyártó: Anonymous Content / Woestijnvis. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 108 perc.

Az antwerpeni thriller-rendező Erik Van Looy eddigi életművében minden lehetőt megtett azért, hogy hazája filmgyártását összepárosítsa Hollywooddal: a Shades-ben maga Mickey Rourke próbált filmet rendezni egy hírhedt belga sorozatgyilkos rémtetteiből, az Alzheimer-ügy amnéziás bérgyilkosa John Woo és Michael Mann szerelemgyermekeként sújt le a helyi kiskirályokra, a 2008-ban példátlan kasszasikert hozó Loft pedig mintha csak Fincher és Neil LaBute férfitársaságát teleportálta volna át kiglancolt Schelde-parti tetőlakásába. Öt régi barát, csupa sikeres házasember, egy felvágott csuklójú női hullát talál a félrelépéseik számára közösen fenntartott legénylakásban: a kollektív feladat nem csupán a tettes személyének megtalálása, de a köztük fennálló erőviszonyok tisztázása is – a menő alfahím, a jóképű intellektüel, az érzékeny hősszerelmes, a nagyszájú gennyláda és a brutális bunkó percről percre átrendeződő küzdelmében szétrepesztve a „bros before hos” nemes férfilojalitásának roskatag keretét.

Van Looy filmjének álomgyár-kompatibilitását mi sem jelzi jobban annál, hogy a 2010-es holland remake után alig egy évvel az óceán túlpartján is megrendezhette sikerdarabját, ami szinte szó szerint követi az alapfilmet, csupán a holland verzió nyomán feszesebb tempóban és dögösebb csajokkal (bár jóval kevesebb fedetlen kebellel). A Kéjlak túlbonyolított flashback-szerkezetével, rekordmennyiségű vörös heringjével és gyanúsítottjával (a megcsalt nejektől az építőipari maffiáig terjedő listáról kizárólag a Fehér Ház vécés nénije hiányzik), csavaros feszültség-dramaturgiájával, valamint megduplázott rejtélyével (a film feléig az áldozat személye is talány) a mostanság mellőzött krimi műfaján végzi el az ezredfordulós felturbózást, ami egyfajta zsánerbravúrrá is tehetné a művet, ha a finálé végső megoldásában nem esne darabjaira az odáig féltő gonddal barkácsolt történet, logikátlanná téve bűntényt és motivációt egyaránt (kulcsszó: boncolás!). Ez a kéjlak már Antwerpenben is hibás alapanyagból felhúzott, hivalkodó pozőrfészek volt, New Orleansba helyezve mindössze megtalálta eredeti helyét a hollywoodi arcosok klubjában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12113