KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
   2015/április
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: A képzelet vasfüggönye A magyar filmek nyugat-képe
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 4. rész
• Bilsiczky Balázs: Párhuzamos valóságok Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Várkonyi Benedek: Kossuthkifli és forradalom Beszélgetés Fehér Bélával
TUDÓSOK A MOZIBAN: ROBOTOK ÉVSZÁZADA
• Baski Sándor: Robotmatiné A robot gyermekkora
• Sepsi László: Katarzis és aprómunka A kortárs robotika
• Pernecker Dávid: A holnap markában Futurama-sorozat
JONATHAN GLAZER
• Huber Zoltán: Tiszta kép Jonathan Glazer
• Csiger Ádám: Idegen közöttünk Jonathan Glazer: A felszín alatt
CORMAC MCCARTHY
• Pernecker Dávid: A hiábavalóság szavai Cormac McCarthy-adaptációk
• Huber Zoltán: A hűség nem elég James Franco: Isten gyermeke
FRITZ LANG
• Martin Ferenc: Fenyegető képek Fritz Lang amerikai bűnfilmjei
• Murai András: A forma hatalma Martin Ferenc: A félelem képei
• Schreiber András: Félelem és tömegpszichózis Fritz Lang Dr. Mabuse-filmjei
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Rögrealizmus Berlin
• Szalkai Réka: Aki nincs ott, lemarad Rotterdam
KÖNYV
• Roboz Gábor: Nagy falat David Cronenberg: Konzum
• Horányi Attila: Dupla R, a különc Michael Feeney Callan: Robert Redford
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Flaubert én vagyok! Posy Simmonds: Gemma Bovery
• Vajda Judit: Cherchez la femme! Anne Fontaine: Gemma Bovery
KÉPREGÉNY
• Bayer Antal: Mindennapi rajzaink Francia szerzői képregények
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Terasz kilátással Laurent Cantet: Havannai éjszaka
• Forgács Nóra Kinga: A test beszél Jean-Pierre Améris: Marie története
• Schubert Gusztáv: Örömzene Sólyom András: Fischer Iván
MOZI
• Baski Sándor: A hírnév ára
• Kránicz Bence: A tenger dala
• Barkóczi Janka: Samba
• Simor Eszter: Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család nyaral
• Csiger Ádám: Toszkánai esküvő
• Huber Zoltán: Bérhaverok
• Kovács Bálint: Üzlet bármi áron
• Margitházi Beja: A hangok
• Sepsi László: Éjszakai hajsza
• Géczi Zoltán: Focus – A látszat csal
• Tüske Zsuzsanna: A szomszéd fiú
• Varró Attila: Hamupipőke
• Jankovics Márton: Utam az iskolába
DVD
• Pápai Zsolt: Conan, a barbár (1982)
• Soós Tamás Dénes: Cha-cha-cha
• Kránicz Bence: Jenkik
• Kránicz Bence: Afrika királynője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök: dömping és fordulópont

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Anne Fontaine: Gemma Bovery

Cherchez la femme!

Vajda Judit

Anne Fontaine ezúttal Posy Simmonds képregénye alapján vizsgálja a megszállottság mibenlétét.

Anne Fontaine luxemburgi író-rendezőnőt korai zsengéitől kezdve mindig is a szenvedély, a megszállottság témája érdekelte – legyen az szakmai elhivatottság, mint a Coco Chanel című életrajzi műben, vagy erotikus jellegű mánia (lásd a Vegytisztítás szexuális kalandokba keveredő házaspárját, a később Atom Egoyan-féle remake-et érő Nathalie prostituáltját, A monacói lányba vakon beleszerető sztárügyvédet és az egymás fiaival viszonyt kezdő érett anyákat a Perfect Mothersben). Fontaine szexuális megszállottságot megjelenítő alkotásaiban visszatérő motívum a hűtlenség, ennélfogva a szerelmi sokszögek kialakulása, a csábító női – vagy feminin, mint a Vegytisztítás-beli biszexuális transzvesztita – figura és a szokatlan párosok jelenléte (utóbbi a rendezőnőnek még a szerzői kihívásoktól mentes műfaji filmjeiben is jelen van: a Mon pire cauchemar szabvány romkomjában egy kifinomult galériásnő és egy börtönviselt lókötő esik szerelembe).

Nincs ez másként a Posy Simmonds képregénye alapján készült Gemma Boveryben sem. A furcsa párt itt egy irodalomrajongó normandiai pék (Fontaine egyik kedvenc színésze, Fabrice Luchini alakításában) és egy, a szomszédjába költöző fiatal angol nő alkotja (a Tamara Drewe-ban is címszerepet játszó Gemma Arterton ezzel duplázik a Simmonds-adaptációkból). S habár az erotikus szenvedély távoli imádattá szelídül, a női csábítás itt is jelen van, hiszen Joubert, a pék a fejébe veszi, hogy a Gemma Bovery névre hallgató szomszédasszony és férje, Charlie (!) életének alakulása a Bovaryné című Flaubert-klasszikus cselekményét ismétli, s onnantól kezdve vizsla tekintettel lesi és árnyékként követi a fiatal nőt. Ám úgy tűnik, az élet nem csak Joubert fejében utánozza a művészetet: a(z egy-egy betű eltéréssel a) tragikus hősnő nevét viselő fiatalasszony unatkozni kezd az ingerszegény faluban, ezért szexuális kalandba bonyolódik egy ifjú arisztokratával, majd feltűnik a színen egy régi szeretője is – minek köszönhetően ezúttal is terítékre kerül Fontaine további kedvenc témája, a hűtlenség.

Korábbi alkotásaiban a rendezőnő gyakran játszott el azzal, hogy felcserélte a szerepeket a megszállott viszony résztvevői között (így volt ez a Vegytisztításban, a Nathalie-ban, A monacói lányban és a Perfect Mothersben is), ezért kétértelművé vagy legalábbis bizonytalanná vált, hogy ki kinek a megszállottja. A Gemma Boveryben egyértelmű a helyzet, hiszen a címszereplő csupán tárgya, passzív elszenvedője a főhős fanatikus rajongásának, akárcsak a ruhák a Coco Chanelben. A játék így ezúttal más formában jelenik meg: pékünk ugyanis kukkolásával (a nő követésén és megfigyelésén kívül később naplóját is megszerzi) és az eseményekbe való beavatkozásával egyszerre veszi fel a nézői és az alkotói pozíciót, azaz néző és rendező egy időben. Azonban ezzel is, azzal is tárgyiasítja és elszemélyteleníti, megfosztja személyiségétől rajongása szenvedő alanyát. Legbeszédesebb vizuális lenyomatai mindennek azok a speciális szögek, szépelgő kompozíciók, melyekben a klasszicizáló regényadaptációkhoz hasonlatosan, mint maga a megtestesült Emmy Bovary jelenik meg a főhősnő: finom fényben megfürdetve, profilból vagy teljesen passzívan és kiszolgáltatva, hátulról. De a narráció szintjén ugyanúgy jelen van mindez: a sztorit a pék állandó kommentárja festi alá, aki erőszakosan azonnal felhívja a figyelmet minden párhuzamra Gemma Bovery élete és Emma Bovary sorsa között, ezzel kvázi megjósolja, megrendezi a végső tragédiát is.

Fontaine változtat egy kicsit egy másik rendezői kézjegyén is: az elhallgatás helyett itt egy játékosabb megoldást választ, amikor a sejtetést késleltetéssé módosítja. Először egyáltalán nem mutatja még, később viszont több szemszögből is elmeséli filmje végső, tragikus fordulatát. A legnagyobb telitalálat mégis az utolsó jelenet, mely talán többet ér, mint maga a teljes mű. Itt és ekkor – egy újabb, klasszikus irodalom ihlette becsípődés tárgyának-alanyának kiválasztásakor – válik ugyanis nyilvánvalóvá, hogy Joubert a címben idézett mondásnak engedelmeskedve ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, és ekkor lepleződik le végérvényesen, hogy Bovery/Bovary-mániája egyáltalán nem szegény Gemmáról, hanem saját magáról szólt. Főhősünk nemcsak kereste, meg is találta a nőt – kár, hogy mindig a gombhoz választja a kabátot.

 

GEMMA BOVERY (Gemma Bovery) – francia, 2014. Rendezte: Anne Fontaine. Írta: Posy Simmonds képregényéből Pascal Bonitzer és Anne Fontaine. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Fabrice Luchini (Joubert), (Gemma), Jason Flemyng (Charlie), Niels Schneider (Hervé). Gyártó: Albertine / Gaumont. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 99 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12143