KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
   2015/április
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: A képzelet vasfüggönye A magyar filmek nyugat-képe
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 4. rész
• Bilsiczky Balázs: Párhuzamos valóságok Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Várkonyi Benedek: Kossuthkifli és forradalom Beszélgetés Fehér Bélával
TUDÓSOK A MOZIBAN: ROBOTOK ÉVSZÁZADA
• Baski Sándor: Robotmatiné A robot gyermekkora
• Sepsi László: Katarzis és aprómunka A kortárs robotika
• Pernecker Dávid: A holnap markában Futurama-sorozat
JONATHAN GLAZER
• Huber Zoltán: Tiszta kép Jonathan Glazer
• Csiger Ádám: Idegen közöttünk Jonathan Glazer: A felszín alatt
CORMAC MCCARTHY
• Pernecker Dávid: A hiábavalóság szavai Cormac McCarthy-adaptációk
• Huber Zoltán: A hűség nem elég James Franco: Isten gyermeke
FRITZ LANG
• Martin Ferenc: Fenyegető képek Fritz Lang amerikai bűnfilmjei
• Murai András: A forma hatalma Martin Ferenc: A félelem képei
• Schreiber András: Félelem és tömegpszichózis Fritz Lang Dr. Mabuse-filmjei
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Rögrealizmus Berlin
• Szalkai Réka: Aki nincs ott, lemarad Rotterdam
KÖNYV
• Roboz Gábor: Nagy falat David Cronenberg: Konzum
• Horányi Attila: Dupla R, a különc Michael Feeney Callan: Robert Redford
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Flaubert én vagyok! Posy Simmonds: Gemma Bovery
• Vajda Judit: Cherchez la femme! Anne Fontaine: Gemma Bovery
KÉPREGÉNY
• Bayer Antal: Mindennapi rajzaink Francia szerzői képregények
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Terasz kilátással Laurent Cantet: Havannai éjszaka
• Forgács Nóra Kinga: A test beszél Jean-Pierre Améris: Marie története
• Schubert Gusztáv: Örömzene Sólyom András: Fischer Iván
MOZI
• Baski Sándor: A hírnév ára
• Kránicz Bence: A tenger dala
• Barkóczi Janka: Samba
• Simor Eszter: Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család nyaral
• Csiger Ádám: Toszkánai esküvő
• Huber Zoltán: Bérhaverok
• Kovács Bálint: Üzlet bármi áron
• Margitházi Beja: A hangok
• Sepsi László: Éjszakai hajsza
• Géczi Zoltán: Focus – A látszat csal
• Tüske Zsuzsanna: A szomszéd fiú
• Varró Attila: Hamupipőke
• Jankovics Márton: Utam az iskolába
DVD
• Pápai Zsolt: Conan, a barbár (1982)
• Soós Tamás Dénes: Cha-cha-cha
• Kránicz Bence: Jenkik
• Kránicz Bence: Afrika királynője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök: dömping és fordulópont

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Szuperhősök: dömping és fordulópont

Bayer Antal

Sokak számára a képregény egyenlő szuperhőssel. Nem csak Amerikában van ez így, elég benézni egy budapesti képregénybörzére, hogy meggyőződjünk róla, nálunk is vannak bőven rajongók, akik el sem tudják képzelni, hogy a Marvel és a DC kiadványain kívül más is érdemesíthető érdeklődésükre. Úgy tűnik azonban, hogy egyeseknél a képlet fordítva is működik: szuperhős egyenlő képregény, amin viszont érdemes elgondolkodni.

Superman 1938-as színre lépésétől kezdve az amerikai comic book egyik meghatározó zsánere a szuperhősöket felvonultató, fantasztikumban bővelkedő kaland lett. Bár sok más műfajnak is voltak jó évei (vadnyugati, háborús, horror, romantikus, humoros, stb.), az 1960-as évek óta a szuperhősök dominanciáját semmi sem fenyegeti.

Ám bármennyire ismertek is a szuperhősfigurák, Amerikában távolról sem olvas mindenki képregényt, és éppen az említett időszakban vált a legnépszerűbb szórakozási formává a tévénézés, amivel párhuzamosan a képregényeladások megfeleződtek. Ezt felismerve szaporodni kezdtek a szuperhősöket szerepeltető animációs sorozatok, majd az 1970-es években elkészültek az első olyan játékfilmek is, amelyeknek a látványvilága már képes volt valamennyire vetekedni „hihetőségben” a képregényekével. Az évtized közepére azonban a teljes amerikai képregényipar válságba került, hiszen a példányszámok csökkenésével párhuzamosan az olajválság közvetett következményeként növekedtek az előállítási költségek. A képregényipar csak úgy maradhatott életben, ha szorosabban kötődik a szórakoztatóipar más ágaihoz. Ez a hosszú folyamat mára beteljesedett, amit jól bizonyít az elmúlt 10-15 év „képregényfilmes” dömpingje.

A szuperhősök oly mértékben elterjedtek más rokon területeken– számítógépes játékokban, figuraként, kártyákon, kosztümök, bögrék, pólók, evőeszközök díszítőelemeiként – hogy ma már egyáltalán nem biztos, Superman vagy Pókember minden rajongója olvasott akár csak egyetlen egy képregényt is kedvence főszereplésével. A legnépszerűbb képregények nem haladják meg a havi 100 ezres átlagos eladott példányszámot, míg ugyanezeknek a karaktereknek a filmjeit csak a mozikban 50-80 millió néző látja.

Ez jelentős fordulat, hiszen a szuperhősös képregények többségében hímnemű, és egyre nagyobb arányában húsz év feletti olvasójának az ízlése, tapasztalata és elvárása nemigen esik egybe az egész család szórakoztatására alkalmasnak minősített filmek közönségével, különös tekintettel a politikai korrektségre, azon belül is a nemi identitások és az etnikai kisebbségek súlyára és ábrázolására.

A közelmúltban az angolszász sajtóban több olyan cikket olvashattunk, amely például számon kéri „a képregényeken” a női karakterek sztereotipikus jellegét és kevesli a női főszereplős szuperhős-filmeket, a női szuperhősöket ábrázoló ólom- vagy műanyagfigurákat. Ezek úgy vélik, „a képregények” nem mutatnak egészséges mintát a fiatal olvasóknak, a lányokban kisebbségi érzést keltenek, a fiúkban rossz berögződéseket erősítenek. Miközben a nagy kiadók kézzel-lábbal bizonygatják, hogy ez nem így van, és ők mindent megtesznek az egyenlőségért, a képregényolvasók kemény magja minden változástól kiakad (legutóbb például egy Thor-nő bevezetésétől és Macskanő biszexualitásának a felvállalásától). A pofozkodás és a világ megmentése a kemény kezű és kissé öntörvényű fehér pasik dolga.

Mintha a Marvel és a DC a szuperhős kategória átpozícionálására tenne kísérletet, amivel feltehetően a filmes közönségből próbálnak új olvasókat szerezni. Talán attól tartanak, hogy a meglévő olvasókör tovább öregszik, és egy idő után elfogy, ezért már a jövőt készítik elő? Ezzel kapcsolatban vannak kétségeink, hiszen pár éve a New 52 sorozatok indításakor erre hivatkozott a DC kommunikációja, ám azóta ezeknek jó része leállt. Most éppen a Marvel jelentette be teljes „univerzumának” az újrahangolását. Kíváncsian várjuk, mire jutnak.

 

A legfrissebb magyar nyelvű szuperhősös képregények (mind a Kingpin kiadványa):

Batman 6, Hihetetlen Pókember 19, Marvel + 20, Marvel + különszám 2014/1: Végtelen háború (újságosnál), Új Bosszú Angyalai: Titkos Invázió (könyvesboltokban), Peter Parker Pókember 19 (csak előfizetőknek és rendezvényeken).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12145