KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
   2015/április
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: A képzelet vasfüggönye A magyar filmek nyugat-képe
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 4. rész
• Bilsiczky Balázs: Párhuzamos valóságok Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Várkonyi Benedek: Kossuthkifli és forradalom Beszélgetés Fehér Bélával
TUDÓSOK A MOZIBAN: ROBOTOK ÉVSZÁZADA
• Baski Sándor: Robotmatiné A robot gyermekkora
• Sepsi László: Katarzis és aprómunka A kortárs robotika
• Pernecker Dávid: A holnap markában Futurama-sorozat
JONATHAN GLAZER
• Huber Zoltán: Tiszta kép Jonathan Glazer
• Csiger Ádám: Idegen közöttünk Jonathan Glazer: A felszín alatt
CORMAC MCCARTHY
• Pernecker Dávid: A hiábavalóság szavai Cormac McCarthy-adaptációk
• Huber Zoltán: A hűség nem elég James Franco: Isten gyermeke
FRITZ LANG
• Martin Ferenc: Fenyegető képek Fritz Lang amerikai bűnfilmjei
• Murai András: A forma hatalma Martin Ferenc: A félelem képei
• Schreiber András: Félelem és tömegpszichózis Fritz Lang Dr. Mabuse-filmjei
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Rögrealizmus Berlin
• Szalkai Réka: Aki nincs ott, lemarad Rotterdam
KÖNYV
• Roboz Gábor: Nagy falat David Cronenberg: Konzum
• Horányi Attila: Dupla R, a különc Michael Feeney Callan: Robert Redford
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Flaubert én vagyok! Posy Simmonds: Gemma Bovery
• Vajda Judit: Cherchez la femme! Anne Fontaine: Gemma Bovery
KÉPREGÉNY
• Bayer Antal: Mindennapi rajzaink Francia szerzői képregények
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Terasz kilátással Laurent Cantet: Havannai éjszaka
• Forgács Nóra Kinga: A test beszél Jean-Pierre Améris: Marie története
• Schubert Gusztáv: Örömzene Sólyom András: Fischer Iván
MOZI
• Baski Sándor: A hírnév ára
• Kránicz Bence: A tenger dala
• Barkóczi Janka: Samba
• Simor Eszter: Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család nyaral
• Csiger Ádám: Toszkánai esküvő
• Huber Zoltán: Bérhaverok
• Kovács Bálint: Üzlet bármi áron
• Margitházi Beja: A hangok
• Sepsi László: Éjszakai hajsza
• Géczi Zoltán: Focus – A látszat csal
• Tüske Zsuzsanna: A szomszéd fiú
• Varró Attila: Hamupipőke
• Jankovics Márton: Utam az iskolába
DVD
• Pápai Zsolt: Conan, a barbár (1982)
• Soós Tamás Dénes: Cha-cha-cha
• Kránicz Bence: Jenkik
• Kránicz Bence: Afrika királynője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök: dömping és fordulópont

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Laurent Cantet: Havannai éjszaka

Terasz kilátással

Barkóczi Janka

Cantet hőse egy európai emigrációból hazalátogató kubai író.

Havanna: szerelem. Végzetes hely, fülledt város, ahova istenigazából csak megtérni lehet. A földrészek között kóborló Laurent Cantet, aki lassan kiérdemli a francia film Odüsszeusza címet, immár másodszor választja a mágikus kubai metropoliszt helyszínül, mintha egyenesen új otthont keresne benne. A többek között Gaspar Noéval, Elia Suleimannal és Benicio Del Toro-val jegyzett Havanna, szeretlek! szkeccsepizódja után most kimódolt kamaradrámát forgatott, amely mégis az idegen szemlélő leginkább lehetséges és érvényes nézőpontját valósítja meg.

Dolgotok is van-e, vagy csak amúgy vaktába bolyongtok?kérdezi Homérosz, ami akár a Havannai éjszaka nemzetközi címével (Visszatérés Ithakába) összecsengő, pragmatikus esetleírásnak is megfelelhet. A tétel egyszerű, egy hatvan körüli baráti triász várja külföldről érkező negyedik társát egy kellemes tetőteraszon, majd csatlakozik hozzájuk az ötödik, tékozló fiú is. A hazai csapatot Tania, a szangvinikus, valaha volt végzet asszonya, Aldo, a tisztes mérnök, aki a megélhetését évek óta betanított gyári munkásként teremti elő, Rafa, a kisiklott alkoholista képzőművész, és az utolsóként megjelenő Eddy, egy többre hivatott, ám kisstílű stiklikbe fulladó élet császára alkotja. Az ismerős ismeretlen a tizenhat évi európai emigráció után Kubába látogató Amadeo, alkotói válságba került író, aki elhagyott gyökereiben elveszett boldogságának okát sejti. A tér nyomasztóan szűk, a filozófiai perspektíva ijesztően tág az alkonyattól pirkadatig tartó röpke kis időben. A szereplők érzelmei, amúgy latinosan, szédítő magasságokba hágnak, másutt sötét mélységekben örvénylenek. Egyszerre táncolnak, sírnak és nevetnek, intenzíven reagálnak és intenzíven kommunikálnak egymással, míg a köztük zajló játszmák hol pokollá, hol mennyországgá változtatják kopottas balkonjukat. A homéroszi kérdés is rendre előkerül, a válasz pedig mi lenne más, mint sötét titok, amely az emblematikus Polanski-alkotás, a Halál és a lányka, kevésbé keserű, kevésbé magnetikus rokonává teszi ezt a filmet. Hol zsarnokság van, ott a legpajkosabb társaságokba is beeszi magát a rendszer szelleme, a viszonyok kiismerhetetlenné, a célok kimondhatatlanná válnak.

Az eredeti történet nem Cantet-é, a forgatókönyvet az elismert latin-amerikai író-újságíró, Leonardo Padura műve, A pálmafa és a csillag alapján közösen jegyzik. Az illúziók elvesztéséről, az ártatlanság végéről szóló jutalomjáték a kortárs kubai színészek krémjét vonultatja fel, többek között a lenyűgöző Isabel Santost, a Soderbergh Che-filmjeiben is feltűnő Jorge Perugorríát, Fernando Hechevarriát vagy Néstor Jiménezt. Az operatőr, Diego Dussuel a párás trópusi légben lemenő és felbukó nap éteri fényét mesterien használja a karakterek egyénítésére. Cantet bravúrja elsősorban az, hogy egy kifejezetten intim, kimondott és elhallgatott szavakra épülő szituációs mozit számára idegen nyelven, spanyolul forgat le. A színpadias felvetés, a sok közeli, a temérdek apró gesztus ebben az esetben megkérdőjelezhetetlen autentikusságot, hiteles elmélyülést követel. A különböző kultúrák és társadalmak problémáihoz korábban bátran és különösebb gátlások nélkül nyúló rendező (Asszonyok paradicsoma, Az osztály, Foxfire), itt jól láthatóan perfekcionizmusra törekszik, azonban ez gyakran a természetességet, a közösség belső dinamikájának életszerű ábrázolását töri meg. A dramaturgia meglehetősen végletes, olykor fecsegés miatt lankad a figyelem, de az ezt követő hosszadalmas katarzis is soknak, túlságosan erőltetettnek tűnik. A forradalom gyermekeinek tragédiája, mely éppen az, hogy nem főnixként hulltak el eszméik és művészetük oltárán, hanem árulóvá váltak és kompromisszumokat kötöttek, az igazi átlényegülés így kijátszatlan marad. A Havannai éjszaka kétségtelen fesztiválkedvenc, de nem hibátlan, és közel sem húsbavágó vagy elementáris. Igazi jelentőségét az adja, hogy egyáltalán lehetséges volt létrehozni, ott és akkor, a valódi Havannában egy valódi teraszon, az enyhülés egyik első, megkérdőjelezhetetlen művészi bizonyítékaként.

Kubaiak mondják, hogy ezt a filmet így, ebben a formában egyetlen kubai sem tudta volna elkészíteni. A sommás megállapítás minden bizonnyal igaz, habár éppen úgy jelenthet jót is, mint rosszat.

 

HAVANNAI ÉJSZAKA (Retour à Ithaque) – francia-kubai, 2014. Rendezte: Laurent Cantet. Írta: Leonardo padura, Francois Crozade és Laurent Cantet. Kép: Diego Dussuel. Szereplők: Isabel Santos (Tanía), Jorge Perugorría (Eddy), Fernando Hechevarria (Rafa). Gyártó: Full House. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 95 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12146