KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Magam ura

Baski Sándor

Mot naturen – norvég, 2014. Rendezte és írta: Ole Giaever. Kép: Oystein Mamen. Zene: Ola Flottum. Szereplők: Ole Giaever (Martin), Rebekka Nystabakk (Helle), Marte Magnusdotter (Signe). Gyártó: Mer Film. Forgalmazó: Cinefil Co kft. / Magyarhangya. Feliratos. 80 perc.

Zsákutcába kormányozott élet, kapuzárási pánik, családi tragédia – lelki zavaraira a modern nyugati ember gyakran keres gyógyírt a komoly fizikai kihívást jelentő túraútvonalakon, ahogy azt az egyre izmosabb Camino-kultusz, vagy a szervezett Himalája-expedíciók népszerűsége is tanúsítja. Szezonjuk van a hasonló, többnyire önéletrajzi beszámolókon alapuló, spirituális kirándulásokat dokumentáló filmeknek (Út a vadonba, Vándorút, Tracks, Vadon), amelyek a természetfilmbe illő képsorokat a főhős életének flashbackekben felvillantott kulcspillanataival vegyítik. A friss norvég verzió, a Magam ura részben a „műfaj” paródiájának is tekinthető, itt ugyanis nincs szó extrém, de még valódi fizikai próbatételről sem, kínosan átlagos főhősünk, Martin mindössze egy hétvégi hegyi futásra indul, és a legnagyobb viszontagság, ami éri, hogy még a semmi közepén sem tud önkezével örömöt szerezni magának, anélkül, hogy meg ne zavarnák.

Frivol pillanatai ellenére az alapos önvizsgálat a Magam urában sem marad el. Ole Giaever, aki nem csak író-rendezője, de főszereplője is a filmnek, beinvitálja a nézőt Martin fejébe. Folyamatosan halljuk a harmincas férfi cenzúrázatlan belső monológját, amely unalmas életét és rutinná fásult házasságát járja körbe, de apjával való kapcsolata is terítékre kerül. Giaever leleménye, hogy az emberi gondolkodás asszociatív, csapongó természetét is reprodukálja, vagyis azt, ahogy egymásnak adják a stafétát az infantilis, a triviális, az abszurd és a komoly gondolatvillanások. Tulajdonképpen nem történik semmi rendkívüli: egy banális életút harmadán egy banális figura számot vet saját jelentéktelenségével. Nincs katarzisba torkolló sorsfordító utazás, csak egy feszültség levezetésére szolgáló hétvégi tisztítókúra, ami után ugyanott folytatódhatnak az unalmas átlagpolgár szürke hétköznapjai, de pont ez a nemtörténés hitelesíti a fanyar humorú, kíméletlenül őszinte produkciót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12198