KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
   2015/május
MOZI VS. INTERNET
• Baski Sándor: Járatlan utakon A Netflix és a többiek
• Soós Tamás: Az elfeledett mozi Magyar filmforgalmazás
• Kovács Bálint: A mamut és a hangya Alternatív filmforgalmazók
• Kránicz Bence: Szabadulóművészek Magyar garázsmozi
CLINT EASTWOOD
• Benke Attila: Mindörökké Fakó Lovas Clint Eastwood városi westernjei
• Pápai Zsolt: Volt egyszer egy vadnyugati hős Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója
ARTSZEXFILMEK
• Varró Attila: Érzelmek birodalma Pornó és melodráma
• Kovács Marcell: Bundás vénuszdombok Jesus Franco szexfilmjei
• Gelencsér Gábor: Pillangóhatás Peter Strickland: The Duke of Burgundy
LENGYEL FILM
• Pályi András: Milyen távol, milyen közel Tadeusz Konwicki mozija
• Gyenge Zsolt: Húsba zárva Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében…
OROSZ KRIMIK
• Forgács Iván: Mit sugároz a mai Oroszország? Orosz bűnügyi sorozatok
• Csiger Ádám: A forradalmár, aki felfalta gyermekeit Daniel Espinosa: A 44. gyermek
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Halál, hol a te kardod? Dömölky János (1938-2015)
• Hirsch Tibor: Felmenni, visszajönni Mai magyar falu-filmek
• Varga Zoltán: Animáció-történeti körséta 100 éves a magyar animáció
FESZTIVÁL
• Gáncsor Kármen: Rövidre vágva Friss Hús 3.0
• Buglya Zsófia: Rejtett tartalékok Graz – Diagonale
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Mélyvörös Jean-Patrick Manchette: Gunman
• Sepsi László: Visszafogott vezeklés Pierre Morel: Gunman
KRITIKA
• Muhi Klára: Bedarál-e? Nagy Viktor Oszkár: Hivatal
• Horeczky Krisztina: Elfolyik-e az élet? Almási Tamás: tititá
• Barkóczi Janka: Megint tavasz George Ovashvili: Kukoricasziget
MOZI
• Sepsi László: Citizenfour
• Baski Sándor: Hétköznapi vámpírok
• Kovács Kata: Violette
• Forgács Nóra Kinga: Adaline varázslatos élete
• Csiger Ádám: Lámpagyújtogatók
• Vajda Judit: Ne zavarjatok!
• Kolozsi László: 3 szív
• Roboz Gábor: Rekviem egy macskáért
• Kránicz Bence: A Lazarus hatás
• Sándor Anna: A lázadó
• Huber Zoltán: Halálos iramban 7
• Jankovics Márton: Hó az édenkertben
• Varró Attila: A szerelem üstököse
DVD
• Pápai Zsolt: Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor
• Gelencsér Gábor: A tanítványok
• Szabó Adrienn: 2001: Űrodüsszeia
• Soós Tamás Dénes: Picasso kalandjai
• Fekete Martin: Merénylet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Hazai haladás

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi vs. internet

A Netflix és a többiek

Járatlan utakon

Baski Sándor

Nem csak a zenehallgatásnak, de a mozgóképfogyasztásnak is a streaming a jövője. A Netflix és az Amazon a tévés piac után a filmipart is felforgatná.

Sokszor keltették már a mozi halálhírét. Először a televízió megjelenése hirdette a végítélet kezdetét, majd sorban a VHS, a kábelcsatornák, a DVD és a Blu-Ray lett az aktuális mumus, az igazán apokaliptikus hangulatot azonban az illegális fájlcserélés elterjedése hozta el. Ki fog pénzt adni a mozijegyért, ha le is töltheti a filmet ingyen? – ezt kérdezgették egymástól és maguktól az iparágban dolgozók, míg az értelmiség a mozgóképkultúra alkonyát vizionálta.

A sokkból elsőként a hasonló cipőben járó zeneipar, pontosabban a Steve Jobs vezette Apple eszmélt fel, amikor 2003-ban elindították az iTunes Store-t, amely mára 43 milliós dalkínálatával és 800 millió felhasználójával a világ legnagyobb zeneáruházának számít. Az elérhető sávszélesség az ezredforduló óta a sokszorosára nőtt, és az okostelefonok, illetve az egyéb hordozható platformok megjelenésével párhuzamosan, az elmúlt 5 évben a zenefogyasztási szokások újra megváltoztak: a letöltés helyett a streaming szolgáltatások kerültek fókuszba. A Spotify, a Deezer, a Rhapsody és újabban a Youtube Music Key felhasználói megkötések nélkül, ingyen vagy kiemelkedően jutányos havi díjért tallózhatnak a zenék közt. Az üzleti modell hosszú távú rentabilitásával kapcsolatban még akadnak kérdőjelek bőven, de hogy a legális zenehallgatás végérvényesen háttérbe szorította az illegális letöltéseket, immár ténykérdés.

A mozgóképfogyasztás kifehérítése jóval lassabb folyamatnak bizonyul, de itt is a technológiai fejlődés indította el a forradalommal felérő változásokat. Az iTunes ugyan a zenék mintájára már idejekorán letöltésre kínált filmeket és sorozatepizódokat is, a nagy áttörést szintúgy a streaming technológia hozta el – a Netflix számára. Az 1999-ben még postai DVD-kölcsönzőként induló cég 2007-ben nyitotta meg előfizetéses alapú online „videotékáját”, amely több tízezer órányi filmet és sorozatepizódot kínál megtekintésre, már havi 8 dollárért. A társaság 2010 óta a külföldi piacokon, Észak- és Dél-Amerikában, illetve Nyugat-Európában is jelen van, és a tervek szerint pár éven belül a jelenlegi 50 helyett 200 országban vetné meg a lábát.

A jövőt egyértelműen a SVoD (streaming video on demand) szolgáltatások jelentik. Az Egyesült Államokban öt háztartásból kettőnek már most van hasonló előfizetése, és ez az arány a későbbiekben csak növekedni fog. A Netflix mellett ugyanis a FOX, az NBC és a Walt Disney által gründolt, elsősorban televíziós tartalmakat közvetítő HULU is tartja állásait – ők az ingyenes és a fizetős részlegben is értékesítenek reklámokat –, illetve az Amazon internetes áruház is beszállt a küzdelembe. Az SVoD előtörése akár a hagyományos televíziós piac dominanciáját is megrengetheti, ha sokan úgy döntenek, lemondják kábel-előfizetésüket. Ezt a trendet erősíthetik a legfrissebb fejlemények is: az HBO, az ESPN és a CNN is bejelentette, hogy önálló SVoD-szolgáltatást indít, vagyis kábeles előfizetés nélkül is lehet nézni a csatornáikat.

A bevezetőben említett kérdésre, mely szerint miért éri meg fizetni azért, ami ingyen is elérhető, úgy tűnik, a kényelem a válasz. Nem kell kliensprogramokkal bajlódni, adware-vírusokkal fertőzött keresőoldalakon kutakodni és fájlokat másolgatni egyik hordozóról a másikra – elég egyetlen kattintás. Az online tartalmakat ráadásul számítógép-monitor helyett az okostévék nagyképernyőjén, HD-ben, 3D-ben vagy akár 4K-formátumban lehet fogyasztani, utazás közben pedig táblagépeken és mobiltelefonokon is elérhető a szolgáltatás.

 

 

STREAMING VS. MOZI

 

Azt, hogy ez a (r)evolúció miként érintheti a filmforgalmazást, egyelőre korai lenne megjósolni, az SVoD-óriások ugyanis a kísérletezést a „televíziós” sorozatokkal kezdték. Elsőként a Netflix döntött úgy, hogy nem csak közvetíteni, de gyártani is fogja a tartalmat. A cél – a televíziós társaságoknak kifizetett forgalmazói díjak megspórolásán túl – az új előfizetők bevonzása és a saját arculat megteremtése, vagyis az imázsépítés volt. A vezetőség jól kalkulált: valóban bővült a felhasználók köre, a házon belül gyártott sorozatok (Kártyavár, Lilyhammer, Orange Is the New Black) a közönségsikeren túl ráadásul a legrangosabb szakmai díjakat is begyűjtötték. A példát az Amazon Prime is követte – első szériájuk, a Transparent rögtön két Golden Globe-díjat nyert –, sőt emelték is a tétet: rávették Woody Allent, hogy írjon és rendezzen számukra egy sorozatot.

Saját gyártásban vagy forgalmazásban készülő tartalmakkal betörni a filmpiacra jóval nehezebb mutatvány lesz, de a szándék már megszületett. A Netflix még tavaly ősszel bejelentette, hogy 2015. augusztus 28-án bemutatják a Tigris és sárkány folytatását – ugyanazon a napon, amikor az IMAX-mozik is műsorukra tűzik a filmet. A terv a moziláncok körében azonban nem aratott osztatlan sikert, a többség úgy döntött, nem vesz részt a kísérletben, tartva attól, hogy a mozipremier és a tévés – vagy jelen esetben: az online – bemutató közti több hónapos átfutási idő eltörlésének ők lesznek a kárvallottjai.

Egyelőre eldönthetetlen, kinek van igaza, az eddigi precedensek aligha perdöntőek. Csak tavaly decemberben fordult elő először, hogy egy jelentős hollywoodi stúdióprodukció egyszerre debütált a moziban és a VOD-platformokon. A The Interview című szatíra az első héten 15 millió dollárt termelt az online értékesítésnek köszönhetően, és csak 2.8 milliót a mozikban. A helyzetet azonban árnyalja, hogy a nagy moziláncok nem tűzték műsorukra a vígjátékot, amely így ráadásul a fájlcserélő-hálózatba is bekerült, ahonnan két nap alatt másfél millióan töltötték le – ingyen és bérmentve. Ha a 80 milliós büdzséjét is figyelembe vesszük, a The Interview kettős bemutatója valójában bukásnak minősül; nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Sony eredeti stratégiájában nem szerepelt a VOD-premier előrehozása, ezt csak az észak-koreai hackertámadások miatt lépték meg.

Az eddigi példák közt sikertörténetek is akadnak: a Weinstein Company a Snowpiercert két héttel a hagyományos bemutató után tette elérhetővé online, és ebben a formában több bevételt termelt, mint a mozipénztáraknál. Ugyancsak szignifikánsan jobban szerepelt a VOD-platformokon a Végzetes hazugságok (2012), a 20 Feet from Stardom (2014) című Oscar-díjas dokumentumfilm, és a Lánybúcsú (2012), míg a Krízispont (2011) moziban és streamingelve nagyjából hasonló számokat produkált.

A tanulságok levonását nehezíti, hogy a forgalmazók általában csak a pozitív VOD-mérlegeket hozzák nyilvánosságra, de annyi azért megállapítható: nem lehet minden film esetében ugyanazt a disztribúciós stratégiát alkalmazni. Az olyan szuperprodukciók, amelyek eleve komoly hírveréssel kerülnek a moziba, aligha vannak rászorulva a dupla premierre, a szűkebb réteget érdeklő, marginálisabb alkotások esetében viszont a mozis bemutató ráirányíthatja a figyelmet a filmre, így az online verzióra is lesz kereslet – feltéve, hogy a „követési távolság” nem több pár hétnél. Az ultra-VOD megoldást, vagyis a mozipremiert megelőző streaming-lehetőséget már jóval nehezebb racionális érvekkel megtámogatni, mégis történnek ilyen kísérletek.

Ha egy filmet a korábbinál több platformon, és gyakorlatilag bárhol meg lehet tekinteni, az mindenképpen pozitívum, gondolhatnánk, de ezzel az artmozi-üzemeltetők nem feltétlenül értenek egyet. A látványos szuperprodukciók esetében a még oly fejlett házimozik sem képezhetnek valós konkurenciát a háztömbnyi IMAX-vásznaknak, ellenben egy intim szerzői alkotásnál az otthoni fogyasztás lehetősége komoly kísértést jelenthet a multiplexeknél fapadosabb, de hasonló árfekvésű művészmozikkal szemben. Utóbbiak elsorvadása nyilván senkinek nem érdeke, azokat viszont, akik több órányira laknak a legközelebbi art mozitól, vagyis választási lehetőség híján vannak, kár lenne megfosztani attól a lehetőségtől, hogy premierfilmeket nézhessenek.

A Netflix és az Amazon Prime mindenesetre megpróbálja a televíziós piac után az évtizedes rutinok mentén működő filmdisztribúció világát is felforgatni. Előbbi a Tigris és sárkány folytatásán kívül a következő négy Adam Sandler-film kizárólagos bemutatási jogát is megszerezte, jelezve egyszersmind, hogy nem a minőség a cég egyetlen vezérlőcsillaga. Az Amazon Original Movies divíziójának vezetője, Ted Hope független filmes producer (21 gramm, Jégvihar), ellenben úgy nyilatkozott, merész témákkal foglalkozó, friss és innovatív filmeket igyekeznek bemutatni, évente tizenkettőt, amelyek a megszokott 39-52 hetes késés helyett 4-8 héttel a mozipremiert követően már bekerülnek az Amazon kínálatába.       

Mindez Magyarországról nézve maga a vegytiszta utópia, még akkor is, ha a Netflix már 2016 vége előtt szeretne megjelenni a magyar piacon. Ha sikerülne is a technikai korlátokat leküzdeniük, illetve beépíteni a szolgáltatás árába a szinkronizálás és a feliratozás várható többletköltségét, még a jelenleg virágzó „kalózkultúrán” is rést kellene ütniük. Bizton állítható: eseménydús pályafutása egyik legnehezebb és legszebb kihívása vár a cégre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 04-06. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12199