KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/április
KRÓNIKA
• Peternák Miklós: Magánvíziók Japán videóantológia
• N. N.: Mediawave ’93 Győr
• N. N.: A Filmvilág-klubban
• N. N.: Kedves Olvasóink!
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Éj anyánk Filmszemle után
• Turcsányi Sándor: A vörös, a fekete meg a kék A fiatal magyar film
• Sipos Júlia: Egymásra nézve Nemzedéki beszélgetések
• Báron György: Tükröm, tükröm... Dokumentumfilm
• Dárdai Zsuzsa: Az ózdi dosszié Beszélgetés Almási Tamással
KRITIKA
• György Péter: A szemüveg komédiája Anna filmje
• Hirsch Tibor: A mosodás Minarik Csodaországban Hoppá
• Bakács Tibor Settenkedő: A hely szelleme Blue Box
• Gelencsér Gábor: Ideiglenes vadászmezők Indián tél

• Trosin Alekszandr: Oroszországból, Szerelemmel avagy Isten hozta a véres vurstliban Moszkvai moziban
• Földényi F. László: Angol melankólia Terence Davies
• Kozma György: A légy és a mézespohár Greenaway kisfilmjei
KRITIKA
• Takács Ferenc: Az élősdiség dicsérete Orlando
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Dallas-univerzum A történetmondás mágiája
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Egy asszony illata
• Turcsányi Sándor: Az utolsó mohikán
• Barotányi Zoltán: Trespass
• Turcsányi Sándor: Öböl-akció
• Sneé Péter: Mondvacsinált hős
• Tamás Amaryllis: Több, mint testőr
• Sneé Péter: Ruby
• Sárközi Dezső: Úszó erőd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Japán videóantológia

Magánvíziók

Peternák Miklós

A nyolcvanas évek japán videóművészetét átfogóan bemutató Private Visions antológia magyarországi premierjére a kölni és a budapesti Japán Alapítvány segítségével kerül sor. Az antológia hétfejezetből áll (16 szerző 17 munkájából, ha már a számoknál tartunk), 4 óra 20 perc őszidőben. A fejezetcímek: Média: Ki és be; Egy művész arcképe: Képmás és reflexió; A kódolás játszmája; A természet struktúrája; A virtuális kép rendszere; Párbeszéd vagy transzcendentális hang.

A kísérleti vagy épp médiaművészet Japánban nem valamiféle klasszikus, „akadémikus” művészettől való elszakadást jelent, inkább a nyugati értelemben vett művészetfogalom (mely legalábbis a reneszánsz óta az individuális, kreatív-kutató magatartás, az egyén, pontosabban a szabad személy önmegvalósítása, még inkább önkifejezése) ízlelgetése mellett a – bárki máshoz hasonlóan – számunkra is kihívást jelentő új technikai médiumok, illetve új képfajták birtokbavételét, a lehetséges használat útjainak kimunkálását.

Ne feledjük, olyan kultúráról van szó, amelyben „kép” és „szöveg” viszonya alapvetően más, mint amihez mi hozzászoktunk (talán elég arra utalni, hogy háromféle írásmód van Japánban), ahol nem jelent olyan nagy gondot annak a megnevezése, amit mi körülményesen „videóművészetnek” vagy „médiaművészetnek” szoktunk hívni.

Például az antológia hetedik fejezete is olyan mű (avagy kommunikációs forma), melynél különösen ajánlatos a tradícióra való utalás. Idézzük e vonatkozásban Alfred Birnbaumot: „Az egyik legrégebbi és mára hivatalossá vált alternatíva a videót a kommunikáció folyamatos működéseként tekinti, valahová a művészet és az irodalom közé állítva. Két vagy több személy videóleveleket küld oda-vissza. A végeredménnyel kevésbé törődve, másfajta képi elgondolásból építkezve, mint amilyen a kiállításra szánt mű megtervezéséhez és elkészítéséhez kell, a videó-levél Japánban sok követőre talált, koncepciójában néha a hagyományos japán renga-val (kapcsolt verssel) hasonlították össze. A legismertebb példa erre a Videólevél..., melyet a költő Shuntaro Tanikawa és a filmrendező Shuji Terayama váltottak egymással...”

E 72 perc 40 másodperc összhosszúságú levélváltás is látható lesz a Magyar Képzőművészeti Főiskola Intermédia Tanszéke által szervezett áprilisi budapesti bemutatón – természetesen a Private Visions többi videójával együtt – először a Főiskolán, majd a Balázs Béla Stúdió Toldi mozijában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1223