KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától

Feminista romantika

Simor Eszter

Vinterberg Thomas Hardy regényét feminista nézőpontból adaptálta újra

Az angol írót a saját korában nőgyűlölőnek bélyegezték, mivel hősnői nem találták meg a boldogságot a viktoriánus korszak erkölcseinek megfelelő hagyományos feleség szerepében. Érdekes, hogy a regényeiben a társadalmi korlátokat kritizáló, realista írót félreértették, hiszen célja éppen az volt, hogy – gyakran szexuális töltetű, tabunak számító témák ábrázolásával – ráirányítsa a figyelmet a nők változó szerepére. A Távol a világ zajától regényben egy nagyon modern, korát megelőző gondolkodásmódú nő portréját festette meg. Thomas Vinterberg újra feltette a kérdést a női függetlenségről és adaptációjában a regényben is benne rejlő, feminista szemléletet erősítette fel.

A regényből már 1967-ben készült egy nagysikerű filmváltozat. John Schlesinger rendező munkája a regény eseményeit hűen követő, klasszikus adaptáció, mely sikerét főként a Nicolas Roeg által fényképezett izgalmas vizuális világának és a hiteles környezetábrázolásának köszönhette. Míg Schlesinger határozott női karaktere még inkább az igaz szerelmet kereste, addig Vinterberg Bathsheba Everdene-je már egyértelműen azért utasítja el a házasságot, mert függetlenségét félti. (Az éhezők viadalának írója, Suzanne Collins bevallottan Hardy karakterétől kölcsönözte hősnője, Katniss Everdeen vezetéknevét, akit szintén a mindennel szembeni lázadása határoz meg.)

A dán rendező új filmje kevéssé emlékeztet az olyan korábbi, a Dogma-mozgalomhoz kötődő durva realizmussal fogalmazott munkákhoz mint a Születésnap vagy A vadászat. A Hardy-val közös pont, hogy Vinterberget is igazán érdeklik az individuum életét tönkretenni képes társadalmi tilalmak és előítéletek. A korábbi dán filmjeiből ismert nyersesség helyébe a romantikus történethez illő kifinomultság lép. Hardy-adaptációjában egy intelligensen megírt, jól szerkesztett forgatókönyvre (David Nicholls), hiteles színészi alakításokra és gyönyörűen fényképezett képekre (operatőr: Charlotte Bruus Christensen) épít. A mindezek által felerősített feminista üzenet korunkban is megállja a helyét.

A filmet bevezető voice over meghatározza a film nézőpontját. A Carey Mulligan által játszott főszereplő elárulja a nézőnek, hogy mindig is jól megvolt egyedül és talán túlságosan is független. Főhősnőnk egy családi örökségnek köszönhetően anyagilag is önállóvá válik. Megszerzett függetlenségét három férfi kérő is veszélyezteti. A három férfi (Oak, a megértő juhász, Boldwood, a vagyonos földbirtokos és a jóképű és pimasz Troy őrmester) három különböző tulajdonságot képvisel: anyagi biztonság, szenvedély, mély szeretet (az „amit egy férfi adhat egy nőnek” elv alapján.)

Az 1967-es Schlesinger adaptáció igyekezett minden fontos cselekményszálat átemelni a regényből. Jelentős szerepet juttatott a realista környezetábrázolásnak: Délnyugat-Anglia sárban és esőben úszó tájai lélegzetelállító totálképeken tűntek fel. A Julie Christie által életre keltett gyönyörű főszereplő határozott és erős karakter, de ezzel együtt sebezhető. A 60-as években készült film „feminizmusát” jelzi, hogy a színésznőt túl modern választásnak tartották a klasszikus szerephez.

Vinterberg verziója gyorsabban halad végig a történet eseményein, nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmek-érzékek hiteles megjelenítésére és az árnyalt karakterábrázolásra. Az új verzió férfi színészei közül kiemelkedik a Troy őrmestert játszó, jelentős szexuális vonzerővel bíró Tom Sturridge (őt Vinterberg a tragikusnak ábrázolt előtörténetével jelentősen humanizálja). Éppúgy, mint a klasszikus verzióban, a legemlékezetesebb jelenet, ahol Troy kardforgató tudományával hódítja meg a hősnőt. Ez a Roeg képein még végtelenül bizarr, egy leigázó hadsereget idéző performansz, Vinterberg filmjében felerősítetten erotikus töltetet kap.

Az elődjénél függetlenebb, Carey Mulligan által alakított karakter határozottságát és intelligenciáját hangsúlyozza ki a rendező, bár sebezhetőségét megőrzi. Vinterberg olvasatában ez egyértelműen Bathsheba története, és Mulligan abszolút uralja is a filmet. Megformálásában a főhősnő élvezi, hogy szembemegy a konvenciókkal.

„Egy nőnek rendkívül nehéz kifejezni az érzéseit egy olyan nyelven, amit a férfiak maguknak találtak ki arra, hogy ők fejezzék ki a sajátjaikat.” Bathsheba így fogalmazza meg a női függetlenség társadalmi problémáját. Azóta sincs új nyelv.

 

TÁVOL A VILÁG ZAJÁTÓL (Far from the Madding Crowd) – brit, 2015. rendezte. Thomas Vinterberg. Írta: Thomas Hardy regényéből David Nicholls. Kép: Charlotte Bruus Christensen. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Carey Mulligan (Bathsheba), Matthias Schoenaerts (Oak), Tom Sturridge (Troy), Michael Sheen (Boldwood), Juno Temple (Fanny). Gyártó: BBC / Fox Searchlights / DNA Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 119 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12260