KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az Eichmann-show

Andorka György

The Eichmann Show – brit, 2015. Rendező: Paul Andrew Williams. Írta: Simon Block. Kép: Carlos Catalan. Zene: Laura Rossi. Szereplők: Martin Freeman (Fruchtman), Anthony LaPaglia (Hurwitz), Rebecca Front (Mrs. Landau), Andy Nyman (Landor), Vaidotas Martinaitis (Eichmann). Gyártó: Feelgood Fiction / BBC. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 90 perc.

 


Az, hogy az 1961-ben Argentínában elfogott, majd Izraelbe hurcolt Adolf Eichmann négy hónapon át tartó, világszerte közvetített tárgyalása a médium hőskorában televízió-történelmet írt, és a náci rémtettek részletei először jutottak el valóban széles nyilvánossághoz, jórészt egy embernek, az akkor harmincas éveit taposó Milton Fruchtman producernek köszönhető, akinek az utókor, ha megkésve is, ezennel igazságot szolgáltat. Az évszázad perének kulisszái mögé bepillantó Eichmann-show az eseményt tető alá hozó szürke eminenciás, és rendezője, a gonosz banalitását feldolgozni képtelen Leo Hurwitz közötti dinamikára koncentrál, aki a közvetítést mindinkább alárendeli rögeszméjének, hogy kameráival kizárólag Eichmanra fókuszálva behatoljon a letéphetetlen maszk mögé.

A felállás papíron izgalmas, azonban a film egyszerűen nem találja a közös nevezőt a párhuzamos törekvései között: a rendezőnek sem a tárgyalóteremben vibráló feszültséget nem sikerül átadnia (ezt eleve szabotálja a nézői pozíciónk és a stáb folyamatos rezonőr-szerepe), sem a címszereplő megértéséhez nem visz közelebb – a filmesek technikai és emberi problémái viszont egyszerűen súlytalannak érződnek a lencsék túloldalán elhangzó borzalmak mellett; így pedig eleve nehezen áll össze a szintézis, a média és a filmkép erejéről szóló intelligens tanulmány. A játékidő második felében sorra kerülő tanúvallomások és a koncentrációs táborok archív felvételeinek megrázó montázsszekvenciáit nézve persze nem marad el a hatás – de ez kevésbé a mű érdeme, mintsem természetes, zsigeri reakció a részünkről. Az alkotói szándék összességében dícséretes, a végeredmény azonban legfeljebb a Fruchtmant játszó remek Martin Freeman miatt lehet érdemes a figyelmünkre – a film máskülönben főműsoridős BBC-történelemleckeként is a korrekt szintet alulról súroló darab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12386