KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Török filmek

Menekülés az érzelembe

Morsányi Bernadett

Történetek a száz éves török filmművészetből.

A török filmkészítés századik évfordulójának alkalmából a Török Kulturális Minisztérium válogatást adott ki az elmúlt évtizedek legjobb török filmjeiből. A Yunus Emre Enstitüsü Budapesti Török Kulturális Központban idén is folytatódó programsorozat célja, hogy a magyar, a török, s más külföldi nézők is megismerkedjenek a török filmművészettel.

A Yunus Emre Enstitüsü filmklubja nem köti magát filmtörténeti szempontokhoz, a szervezők a vetítést az intézet tematikájához igazítják. A Dinnyehéjból hajót készíteni (Karpuz kabuğundan gemiler yapmak, 2004) című filmet a gasztro hónap alatt vetítették, aztán szúfi hónap következett, ezért a filmklubban egy valláshoz köthető alkotás, a több díjat is nyert Derviş Zaim-film, a Pont (Nokta, 2008) szerepelt. Majd az irodalom és a kultúra került fókuszba, ekkor vetítették a Két nyelv, egy tábla (2 dil 1 bavul, 2008) című dokumentumfilmet, mely egy kurd faluba került pályakezdő török tanár egy tanévét mutatja be Ezt a kulturális sokszínűség hónapja követte, ezért a Távoli lehetőséget (Uzak ihtimal, 2009) játszották, egy török müezzin és egy félig olasz katolikus nővér (távoli) szerelméről szóló történetét. A karácsonyhoz illeszkedve a Boldog élet (Neşeli hayat, 2009) következett, melynek török főszereplője mikulásként dolgozik egy bevásárlóközpontban. A köztes időszakoknak nem volt kiemelt témája, egy régi klasszikus is előkerült, a Magyarországon egykorjátszott Atif Yilmaz-film, A piros kendős lány (Selvi Boylum Al Yazmalim, 1978). Az 1980-as katonai hatalomátvételről két filmet is vetítettek (Apám és fiam, Babam ve oǧlum, 2005; Nemzetközi, Beynemilel, The International, 2006), majd modernebb történetek következtek (Pandora szelencéje, Pandora’’ nin kutusu, 2009; A szerelem szereti a véletleneket, Așk tesadüfleri sever, 2011).

*

Ha megnézzük a pár hónapja moziba került Nuri Bilge Ceylan-filmet, a több, mint három órás Téli álmot (2014), a modern török film eszenciáját kapjuk. Az alapvetően moralizáláson, gondolatokon, képeken nyugvó lassú tempójú történet álomszerű atmoszférája, a lét nagy kérdéseit (élet, halál, idő) érintő párbeszédek, a kultúrára, főként a vizuális művészetekre történő reflexiók, idézetek a többi filmnek is sajátja. A Téli álomból talán csak a nagy érzelmek hiányoznak, ami a vetített műveknek szinte védjegye. A főszereplő Aydın, az idősödő színész (a film történetének idején panziótulajdonos író), fiatal feleségével Nihallal is csak morális kérdésekről beszél, nem tudja kimutatni érzelmeit, miközben a film végén elmondott belső monológjából (a török filmesek kedvelt eszköze), s döntéséből (végül marad a panzióban és nem megy Isztambulba) kiderül, hogy élete értelmét a felesége jelenti. A téli hidegben, mintha az érzések is befagytak volna, ilyenfajta érzelmi visszafogottság csak Mahmut Fazıl Coşkun filmjében, a Távoli lehetőségben tapasztalható, csupa csend és (el)hallgatás a film. Egy Isztambulba költözött müezzin, Musa beleszeret a szomszéd katolikus nővért ápoló Clarába, sokáig csak a konyhaablakból nézik egymást, s mikor végre megismerkednek, találkozgatni kezdenek, a lány bejelenti, hogy elmegy Olaszországba apácának. A férfi kikíséri az állomásra, de csak áll tehetetlenül, miközben a vonat elindul. Ömer Faruk Sorak A szerelem szereti a véletleneket című filmjét a szerelem mozgatja, a Távoli lehetőség hősei megfutamodnak a nagy érzés elől, ebben a történetben viszont a szerelmesek az utolsó pillanatig küzdenek sőt életüket adják egymásért. A női főszereplő Deniz színházi előadásán összeesett szívbeteg Özgürt a színésznő vőlegénye, Burak találja meg és viszi kórházba. Az előadás után szerelméhez siető Deniz autóbalesetet szenved, s Özgür az ő szívével él tovább. A Dzsingisz Ajtmatov elbeszéléséből készült, A piros kendős lány című film is egy szerelmi háromszög története, de itt a szerelem helyett a józan belátás győz, Asya a megbízható férfit választja. A Pont főszereplője, a börtönből szabadult kalligráfus, szerelme segítségével próbálna új életet kezdeni, de akarata ellenére bűnt bűnre halmoz, képtelen pontot tenni régi „ügye” végére. A vígjátéknak induló Muharrem Gülmez és Sırrı Süreyya Önder rendezte Nemzetközi című filmben a zenekarvezető Abuzer lánya, Gülendam egy baloldali ellenállóba, Haydarba szerelmes. A lány az internacionálét másolja át otthon lemezről kazettára, tanulatlan apja megjegyzi a dallamot, betanítja zenekarának, ezért egy állami ünnepség után kivégzik. A Dinnyehéjból hajót készíteni című filmben is fontos mozgatórugó a szerelem. A kamasz főhős, Recep azért akar híres rendező lenni, hogy felkeltse egy lány érdeklődését.   

A magyar filmekben a hatvanas években megjelent oldás és kötés problematika, a vidékről nagyvárosba kerülő elsőgenerációs értelmiségi fiatalember a török filmekben is tipikus karakter. A népi származékkal, aki kitör a szűk falusi létből otthagyva apái-nagyapái világát találkozhatunk a Dinnyehéjból hajót készíteni című önéletrajzi ihletettségű, több nemzetközi díjjal is kitüntetett Ahmet Ulucay-filmben, ahol a két kamaszfiú Recep és Murat egy közeli kisvárosba jár át dolgozni és moziba, arról álmodva, hogy egyszer majd filmet készítenek. A szerelem szereti a véletleneketben Özgür rockzenészi karrierje miatt hagyná ott a szülői házat, szívbetegsége miatt viszont az apja preferálta fényképész pályát választja, de nem akarja tovább vinni apja ankarai üzletét, Isztambulba költözik. A Nemzetközi forradalmár hőse, Haydar szintén elhagyja szülővárosát, hogy egyetemen tanuljon. A Jancsó Miklós Oldás és kötés (1963) című filmjében megjelenő enervált, belső válságba került harmincas értelmiségi, aki visszamegy szülőfalujába „megmártózni az egyszerű igazságok tiszta forrásába” török változata Çagan Irmak Apám és fiam című filmjének egyik főhőse, Sadık, aki azért tér vissza a szüleihez, hogy fia, Deniz nevelését rájuk bízza. Az apa-fiú konfliktus A szerelem szereti a véletleneket esetében is kiélezett formában jelenik meg, de mindkét filmben megszűnik a generációs szembenállás, apák és fiúk egymásra találnak. A családi összetartozás, a rokonokért való kiállás még Yılmaz Erdoğan Boldog élet című szatirikus vígjátékában is központi szerepet játszik: a Mikulásként dolgozó Riza, sógora esküvőjére gyűjt pénzt. A Téli álomban a testvéri szeretet is fagyosabb változatban jelenik meg. Aydın megkeseredett elvált húgával, Neclával sem tud érzelmekről beszélni, olyan témákat feszegetnek, mint a bűn és bűnhődés kérdése, vagy az, hogyan kéne megszabadulni a gonosztól. Yeşim Ustaoğlu Pandora szelencéje című filmjében anyjuk keresésére induló három testvérnek sem sikerül egymásra találnia. A szenilis nagymama, Nusret előkerül, de az asszony egyik gyerekénél sem érzi jól magát, visszavágyik szülőfalújába, s ebben az utazásban nem gyermekei, hanem a szüleitől elszakadni akaró unoka, Murat lesz a társa. A nagyszülők unokák szövetségének, generációk közötti közvetítő szerepének (ez a motívum Gárdos Péter Szamárköhögés című filmjében is megjelenik) megindító szép példája az Apám és fiam, melyben az unokának, Deniznek köszönhetően talál egymásra apa és súlyos beteg fia. A nagypapa és unoka közötti szoros kapcsolat A szerelem szereti a véletleneketben is megjelenik, Deniz gyerekkorában a legtöbb időt nagyapjával tölti. A Dinnyehéjból hajót készíteni című filmben Recep halott nagypapája segítségét kéri, hogy rájöjjön, milyen elven működik a vetítőgép. A félárvaság, árvaság motívuma több filmen is végighúzódik, az Apám és fiamban a katonai puccs alatt szülő anya belehal a szülésbe, mert a város kiürül és nem találnak orvost. A Távoli lehetőségben Clara anyja sem éli túl a szülést, utolsó erejét összeszedve még benyit egy zárdába, de a nővérek már nem tudnak segíteni rajta. A Nemzetköziben Abuzer egyedül neveli lányát, A szerelem szereti a véletleneketben Deniz apja otthagyja családját egy fiatal nőért.

Özgür Doğan és Orhan Eskiköy Két nyelv, egy tábla című filmjében valódi, ma is aktuális (a film 2007 szeptemberében kezdődik, s 2008 júniusában ér véget) dokumentumok láthatók a török társadalomtörténeti valóságból. „Boldog, aki töröknek mondhatja magát”, ismételteti a török tanár a kurd gyerekekkel, akik nem értik, mit mondanak. A Téli álom és a Pandora szelencéje is él dokumentarista megoldásokkal, mindkét film esetében az egynemű hangulatot színesítve. Emlékezetes karakter Aydın bérlőjének anyja, aki először lábfájásra panaszkodik, majd követeli az őket meglátogató Nihaltól, hogy adja vissza adósságuk miatt elszállított tévéjét. Ugyanilyen életszerű életképek köthetők a Pandora szelencéjének nagymamájához, aki, ha rájön a szükség, a szoba közepén is hozzálát dolga elvégzéséhez, egy isztambuli kikötő gyorséttermében pedig sajátja helyett unokája szendvicsébe harap bele. A Dinnyehéjból hajót készíteni című filmben több esetben a fantázia realista (falusi) életképpel keveredik, például Recep anyja kidobja fia összegyűjtött filmtekercseit, s egy környékbeli macska játszani kezd velük.Az 1980 szeptember 12.-i katonai puccs, a három évig tartó katonai junta – ahogy 1956 a magyar filmművészetben –, a török filmekben is nyomot hagyott. Az Apám és fiamban a politika drámai és sorsfordító módon kapcsolódik össze a magánélettel. Az ellenzéki újságíró, Sadık börtönbe kerül, s a rossz körülmények miatt gyógyíthatatlan tüdőbeteg lesz, így fia a belpolitikai történések miatt apját és anyját is elveszíti. A Nemzetközi című filmben az új politikai fordulat eleinte komikus formában jelenik meg. A katonai vezetés a népi zenekart militarizálja (katonai egyenruhát kell viselniük, vastag bajszukat le kell borotválni, fúvós hangszerüket vonósra kell cserélni), s egészen a film végéig úgy tűnik, hogy A tanúhoz (1969) hasonló filmszatírát látunk. Abuzar Pelikánt idézve próbálja eltalálni azt az életstratégiát, amivel túlélheti a hétköznapokat, de a film végül tragikus fordulatot vesz, egy állami ünnepségen, mikor a zenekar a Kommunista Internacionálét kezdi játszani, a katonák lelövik Haydart, Abuzart pedig börtönbe zárják, majd kivégzik.

A török filmekre jellemző az érzelmi-hangulati és a műfaji hibriditás. A tragikus végkifejlet miatt a Nemzetközit sem lehet hagyományos értelemben vígjátéknak tekinteni, s ugyanez mondható el a komédiának definiált Boldog életről is, mely szintén a kisemberek nézőpontjából elmesélt történet. A humorosnak szánt gegek ellenére a film súlyos állításokat tartalmaz, a főhős feleségének leghőbb vágya, hogy gyereke legyen, de a bizonytalan anyagi körülmények miatt korosodó férje még várni akar. A komikus elemektől a filmdrámák sem mentesek, ez leginkább a formai játékosságban (közelik használata, kimerevítés, gyorsítás) érhető tetten. A (vetített) török filmek másik meghatározó jegye a túlzott érzelmesség, a giccsre való hajlam, a mesébe illő cselekménybonyolítás, ennek jó példája A szerelem szereti a véletleneket című film. A történet 1977 szeptemberében kezdődik, a főhősök szülei kórházban vannak. Deniz anyja kontrollra érkezik, Özgür édesanyjának, Nerimannak a szülési fájdalmai indulnak be, ezért férje autóval viszi a kórházba. Yılmaz a parkolóban belehajt Deniz szüleinek kocsijába, s az ütéstől Incinél is beindul a szülés. A két nő egymás mellé kerül a kórteremben, s végül egyszerre szülnek, az anyákat kezükben a csecsemőkkel a fényképész Yılmaz megörökíti. A kórház, a karambol és a két csecsemőről készült fénykép adja a történet keretét. A film végén Deniz autóbalesetet szenved, s ezzel sikerül megmentenie Özgürt, a férfi az ő szívével él tovább. Az utolsó képeken Özgür a Deniz gyerekkori naplójába ragasztott csecsemőfénykép mellé illeszti a sajátját. A napló és a gyerekkori fényképek végigkísérik a történetet, s a szerelem szinte kezdetektől Özgür szívbetegségével fonódik össze. Deniz gyerekkorukban a fiú biciklije elé ugrik, s mindketten kórházba kerülnek, ekkor derül ki, hogy Özgür szívbeteg. Egy alkalommal Deniz nagypapája fényképet készített unokájáról Yılmazzal. Özgür ebédet hoz az apjának, s mikor megpillantja a lányt elejti az ételhordót, Deniz nevetni kezd, Yılmaz pedig kattint. A lány odaszalad a fiúhoz és megcsókolja, ezután Özgür rosszul lesz, s a felnőttkori együttléteket is szívpanaszok követik. Huszonötévvel később a férfi ezzel a fényképpel reklámozza apja emlékére rendezett kiállítását. Deniz megpillantja a posztert, s bemegy a megnyitóra, ekkor találkoznak újra, bár a sűrűn használt flash backekből kiderül, hogy az elmúlt években többször is elmentek egymás mellett. A filmnek központi formaképző eleme a fénykép, sok esetben egy-egy gyerekkori fotó elevenedik meg, s mutatja be a gyermekkori éveket, gyakorik az áttűnések, mikor pedig a főhősök felnőttként visszatérnek Yılmaz üzletéhez, párhuzamosan látjuk, ahogy gyerekként mennek az utcán. A Téli álomban fontos szerep jut a társművészeteknek (irodalom, zene), A szerelem szereti a véletleneket elsősorban a popzenéből merít, a két főhős története sokszor zenekarok dalaival van elmesélve. A Téli álom hóesése és az állandó hideg ad valami álomszerű-meseszerű atmoszférát a filmnek, A szerelem szereti a véletleneketben a hóesés inkább a giccs aláfestő eszköze, Özgür drámai zene kíséretében próbálja elérni az Isztambulba induló vonatot, hogy zenekarával fellépjen, de a vonat elmegy, a férfi összeesik, a kórházi kezelést követően pedig a nyugodtabb életet ígérő fotós pályát választja. A hóesés egyedül a Dinnyehéjból hajót készíteni című filmben jelenik meg humoros, játékos formában. Recep egy nyári délután találja ki A téli éjszaka című horrorfilm ötletét, melyben a magányos vízimolnárt egy hóviharos éjszakán, arra akar kényszeríteni egy dzsin, hogy őrölje meg a gabonáját, de a vízimolnár nem nyit ajtót. Mikor Recep ideér a meséléssel, a hóvihar kivágja a pajta ajtaját, Murat felnéz, de csak azt kérdezi meg barátjától, mennyibe kerül egy 8 mm-es kamera.

A Yunus Emre Enstitüsü filmklubjában vetített filmek érzelmes, lassú tempójú, néha túl hosszú történeteikkel eltérnek a kordivattól. Az intézet is, mintha a filmeket reprezentálná: archaikusnak tűnő bútoraival, tárgyaival, vendégszeretetével egyfajta menedéket, menekülési útvonalat nyújtva a rideg valóság elől a mesébe és az érzelembe.

         

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 41-44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12417