KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar vidék: Elveszett fiatalok

Veszettek

A hatalom íze

Varga Balázs

Tarnád ugyan egyetlen térképen sem található, de a reménytelenség ellenszerét az erőszakban kereső közösség mindennapos tapasztalatunk.  

 

A mai magyar filmeket gyakran éri az a kritika, hogy nehéz bennük felismerni Magyarországot. Nem az itt-és-mostban játszódnak, és az éles társadalmi problémáktól is távol tartják magukat. Ez a vélemény túl sommás, de azért valóban lehet hiányérzetünk. Goda Krisztina új filmje a legjobbkor érkezett, hogy a kortárs magyar filmek helyéről és szerepéről folytatott diskurzust újrarendezze. A Veszettek nagyon aktuális, megosztó és érzékeny társadalmi problémákról beszél. Sokakhoz akar szólni úgy, hogy a konfliktusokat is vállalja. Ezek a paraméterek így együtt ritkán jönnek össze. Az egyensúly most sem tökéletes, Goda filmje mégis bátor alkotás, mely a súlyos történetet nem menekíti happy endbe, hanem vállalja a sztori saját, kemény belső logikáját.

Két fiútestvér történetébe szálazódik bele egy kisváros elveszett, kallódó fiataljainak a története. Ezeknek a kezdetben sodródó, majd egy karizmatikus vezető által felrázott, erőt és hatalmat kapott fiataloknak a története borús, riasztó, vitára ingerlő képet rajzol ki Magyarországról.

Goda Krisztina filmje elsősorban egy jelenséget mutat fel és egy drámai történetet mesél el. Az aktuálpolitikai utalásokat gondosan kerüli. Nem gondolom, hogy félelemből, számításból vagy óvatosságból tenné. Ennek a történetnek egyszerűen nincs szüksége rá. A közvetlen beazonosítható jelzések, mondjuk konkrét pártok, nevek vagy események beidézései inkább csak kibillentenék a filmet. A Veszettek tehát nem azért nem Gárda-film, mert nem lehet a sztoriból a Magyar Gárdára vagy önvédelminek nevezett önbíráskodó szerveződésekre asszociálni. Biztos, hogy lesz, aki szerint kifejezetten a Magyar Gárdáról, a Betyárseregről vagy a Tolvajkergetőkről szól a film, mégis felesleges ilyen konkrétumokat keresni. Goda Krisztina filmje arról beszél, hogy mit művel a hatalom a személyiséggel és egy kisközösséggel. Megmutatja, milyen alattomosan is tud működni a manipuláció, hogyan fordulnak ki magukból a szlogenek. Hogyan lesz egy csapat lézengő kölyökből bakancsban masírozó, önbíráskodó harcos. Hogyan válnak eszközzé, miként szövi át a ténykedésüket az erődemonstráció, az ellenségképzés és a félelemkeltés. És nem utolsósorban megmutatja azt is, hogy mi a hatalom ára – és hogy nem mi döntjük el, hogy ezt az árat ki fizeti meg.

Ezeket a kérdéseket a Veszettek tehát úgy ágyazza be a mai magyar társadalmi környezetbe, hogy az felismerhetően az itt-és-mostról szóljon, mégse legyen konkrétan azonosítható a sztori politikai környezete. A történet helyszíneként megnevezett Tarnád semmilyen valós térképen nem található meg, de azért ismerős közeg. Egy kisváros, amely valaha a magyar szocialista ipar egyik vidéki központja volt, mára azonban csak a tájat elcsúfító, robosztus gyárkémények, lepusztult üzemcsarnokok, roskadozó lakótelepek és elnéptelenedett közösségi terek hirdetik a régi idők emlékét. Egy kisváros, ahol a munkanélküliség az egekben, az itt lakók önbecsülése, együttműködési és együttélési készsége azonban a romokban van.

Ebben a reményvesztett, kilátástalan világban nincs nagyon mit tenni, és azt a semmit is rosszul, fáradtan, haragosan, frusztráltan teszik a helyiek. Van polgármesteri hivatal, átszőve korrupcióval. Vannak vállalkozók, akik csak telephelynek használják a várost. Van vadásztársaság és van helyi tévé, amit a helyi fővállalkozó pénzel. Van rendőrörs, de minek. Az új kapitány, Ács nem rájuk építi nagyívű terveit.

A szakadás amúgy már akkor megtörtént, amikor a nagy manipulátor még színre sem lépett. A Veszettek nyitójelenete kevés kétséget hagy afelől, hogy mi megy itt veszendőbe. Fémtolvajok fűrészelnek el egy Goethe-szobrot, csak a lába marad, akárha a ledöntött Sztálin-szobor csizmaszára lenne. Csakhogy ez itt nem a forradalom, legfeljebb a vadkapitalista puszta. Egy szétlopott vidék, ahol bűn az élet, de rendnek nyoma sincs. Hogy lángra kap a könyvtár is, az fatális véletlen – ijedt fiatalok csak egy zacskó füvet akartak elégetni. A rendőrök rájuk kennék a fémlopást, kiszáll a helyi tévé is – teljes a káosz a magyar ugaron, barbárok a kapukon belül.

A tűz csúfította városi könyvtár a film során majd újraéled: ez lesz a srácokból toborzott önkéntes egylet székhelye. A közösségi térből edzőterem lesz, a könyvespolcok helyére számítógépek kerülnek, és fegyverropogtató videójáték hangja tölti be a teret. A vagány motorján a városba érkezett új rendőrkapitány adott egy esélyt a fiúknak, és még bázist is szerzett nekik.

Fenyő Iván kevés gesztusból építi fel a rendőrkapitány figuráját. Sejtelmes félmosoly, sokat tudó nézés – a többit hozza bicepszből. Itt és most elég ez a maszkulin minimalizmus, mert bár ő a hunyó, ebben a történetben (szemben Goda előző filmjével, a Kaméleonnal) a sármos manipulátor karaktere kevésbé érdekes. Sokkal fontosabb az, amit csinál.

Ács ugyanis tudja, hogy mit akar, és azt is, hogyan érheti azt el. A kallódó, apátlan fiúk számára a karizmatikus rendőr a példakép, akire fel lehet nézni, akit követni lehet. Az erő, a hatalom és a férfiasság mintaképe. Ezzel vonzza magához a fiúkat. Edzéstervet készít, fogásokat mutat, ám jobbára a háttérből irányít. Megszervezi az egyesületet és behúzza a helyi vállalkozók adományait. Célt ad és öntudatra ébreszt. A fiúk neki köszönhetően tapasztalják meg a hatalom érzését. Azt, hogy a hatalom erőt ad, és erősnek lenni jó. Tiszta libido. Azok a fiúk, akik a sztori elején még nyálcsorgatva nézik a fitness-szalonban a lányokat, az önvédelmi egylet tagjaiként már csupa biztatást kapnak, pucér mellű lányok integetnek nekik az erkélyről.

Ebből a csapatból azonban Joci és Máté is kilóg. Máté eleve a saját útját járja, Joci pedig már a lézengő csapatnak hangadója volt. Csak akkor céltalan, erőtlen sodródott ő is a többiekkel. A Veszettek vetélkedő testvérpárjának karaktere ismerős, klasszikus mintázatot követ. A két fiatal színész, Klem Viktor és ifj. Vidnyánszky Attila kettőse, az ő átalakulásuk és interakcióik mégis élettel töltik meg a jól ismert mintákat. Joci az impulzív, bármire képes báty, aki elherdálja tehetségét, és Máté a szorgalmas, csendes tesó, aki úgy próbál előre jutni, hogy közben félszemmel mindig a nálánál nagyobbat nézi. Vele méri össze magát, neki akar megfelelni. Az erős és vagány Joci mégis könnyebben megroppan, és a halkabb, visszahúzódó Máté próbálja a tervét végigvinni. Az egyik számára az erős, katonás Ács a példa, és veszedelmes vezetője lesz a veszettek bakancsos, nyírt fejű seregének. A másik a figyelmes és humánus edző, Tibi bácsi mentori szavait figyeli. Egy ideig. A két fiú közötti vetélkedés, játszma, összetartozás és bizalom erős drámát formál, melyben valakit el kell árulni, és valamit mindenképp fel kell adni. Amíg az Amerikai história X-ben, Tony Kaye Goda filmjével gyakran párban emlegetett drámájában a rasszista tékozló fiú pokoljárása állt a középpontban, a Veszettek kevesebb teret ad a szembesítéstörténetnek, és inkább a hatalom megízlelésének következményeivel, az önbíráskodás és az erőszak elszabaduló erejével foglalkozik.

Hiszen a manipulált kisközösség és a két testvér drámája a kisváros megosztott, frusztrált miliőjében bontakozik ki. A cigány vagy a roma kifejezés ugyan egyszer sem hangzik el a filmben, helyette a „telepiek” a hívószó, őket okolja a csendes többség a közbiztonság megromlásáért. Az új rendőrkapitány is a rendteremtést tűzi ki célul, melyre megvannak a maga eszközei. Rendteremtés és bűnbakkeresés ugyanannak az éremnek a két oldala lesz. Goda filmje összehurkolódó, örvénylő események folyamataként mutatja be az önvédelmi egyesület megszerveződését, a hatalom megtapasztalását és az előítéletes, szegregáló, rasszista ideológia egyre nyíltabb megfogalmazódását. Az önkéntes igazságszolgáltatók válogatása a fontos és kevésbé fontos betörések között. A finom kis hangsúlyváltás, amikor a tettesek üldözését háttérbe szorítja a megelőzés, a származás alapján potenciális bűnözőnek tartott telepiek megfélemlítése és elrettentése. Amikor Joci megtagadja egykori haverját, a cigány Oszit. Amikor a céljaikkal egyet nem értő vegyesboltos asszonynak kicsit kevésbé lelkesen segítenek, és végül, amikor az egyesület rasszizmusát nyíltan szóvá tevő Tibi bácsi ellen fordulnak – lépésről lépésre lesz egyre nyíltabb és élesebb az ellenségkép, és válik explicitté a rasszista ideológia.

A Veszettek az önvédelmi egyletben zajló folyamatokra és belső dinamikákra fókuszál. A veszett falka megszervezésének és elszabadulásának folyamatát részletesen bemutatja, a megfélemlítetteket és a félelem légkörét (azt, hogy mennyire fenyegető a bakancsos, kigyúrt, kopasz fiúk menetelése és gyakorlatozása) azonban inkább csak felskiccelt jelenetekkel vagy utalásokkal jelzi. Sem a telepi, sem a városi hétköznapokból nem sokat látunk, a társadalmi környezet így óhatatlanul elnagyolt lesz. Goda filmje mindazonáltal igyekszik árnyalni a fekete-fehér sémákat, és nem tesz egyenlőségjelet a cigányok és a bűnözés közé. Etnikai sztereotípiák ugyan fel-felbukkannak (a szláv drogkereskedő figurájától a fémtolvajlásig, Máté és Anita interetnikus Romeó és Júlia-kapcsolatáig), de ezek nem zavaróak. Tibi bácsi és családja története sem a „kivétel erősíti a szabályt” sztereotip kliséjét erősíti, hanem az ő áldozattá válásukban láthatjuk meg az együttélés reményétől a kirekesztés drámai valóságáig húzódó ívet.

Goda Krisztina filmje nem arra vállalkozik, hogy utat mutasson, pláne hogy nem kiutat. A Veszettek kemény és feszes történet a megtévesztésről, az erő hamis kultuszáról, és arról, hogy az önbecsapás nem csak azt teszi tönkre, aki nem mer, tud vagy akar szembenézni magával.

 

Veszettek – magyar, 2015. Rendezte: Goda Krisztina. Írta: Czető Bernát László regénye nyomán Divinyi Réka. Kép: Babos Tamás. Zene: Moldvai Márk. Hang: Tőzsér Attila. Vágó: Kovács Zoltán. Szereplők: Fenyő Iván (Ács János), ifj. Vidnyánszky Attila (Madaras Máté), Klem Viktor (Madaras Joci), Törőcsik Franciska (Lukács Anita), Györgyi Anna (Sasné Bordás Erzsébet), Nyári Oszkár (Lukács Tibor). Producer: Kálomista Gábor. Gyártó: Megafilm. Forgalmazó: Hungaricom. 116 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 06-08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12447