KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
   2016/január
BETILTOTT VÁGYAK
• Vajda Judit: Ádámévák Transzszexualitás a kortárs filmművészetben
• Schubert Gusztáv: Elcserélt nemek A dán lány
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Lengyelország
BŰNMOZI
• Zombory Erzsébet: Angol labirintus Hercule Poirot és Miss Marple
• Ádám Péter: Géniusz a négyzeten A Hitchbook-sztori
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Hosszú út Máriássy Félix stílusváltásai
• Morsányi Bernadett: Voltam élni Beszélgetés Dobai Péterrel
FILMISKOLA
• Soós Tamás Dénes: „180 fokos fordulatra lenne szükség” Beszélgetés Hartai Lászlóval
SZERZŐI RAJZFILMEK
• Dobay Ádám: Hazatérés Álomországból Mamoru Hosoda
• Kránicz Bence: Kutya világ ez, Snoopy Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts-film
• Sepsi László: Két világ közt Anilogue 2015
• Varga Zoltán: Kollázs és karikatúra Réber László animációi
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok - 2. rész
FESZTIVÁL
• Bilsiczky Balázs: Arcvonalak Verzió Fesztivál
• Bartal Dóra: A tudatosság nyomógombjai Jihlava
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A nyelven túli költészet A kortárs lírai film Brakhage után
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Amerikai rémálom Az ember a Fellegvárban
• Csiger Ádám: Rebootolni a világot 12 majom
• Pernecker Dávid: Utazás az Univerzum peremére Rick és Morty
KÖNYV
• Veress József: M mint mozi Bokor Pál: A film mint mozgás
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Máltai bálnák Moby Dick filmek
KRITIKA
• Árva Márton: Okkal lázadók Mustang
• Pápai Zsolt: Hidegháborús hősök Kémek hídja
• Kovács Bálint: Kurvának áll Félvilág
MOZI
• Jankovics Márton: Ég és jég között
• Soós Tamás Dénes: Macondo
• Forgács Nóra Kinga: Lépcsőházi történetek
• Baski Sándor: A kincs
• Csiger Ádám: Marguerite – A tökéletlen hang
• Kovács Kata: Így jártam a mostohámmal
• Kovács Marcell: Krampusz
• Kránicz Bence: Káosz karácsonyra
• Teszár Dávid: Truman
• Sepsi László: Ha Isten úgy akarja
• Varró Attila: Holtpont
• Alföldi Nóra: Szüleink szexuális neurózisai
• Alföldi Nóra: Szüleink szexuális neurózisai
DVD
• Schubert Gusztáv: Egy erkölcsös éjszaka
• Czirják Pál: Kánikulai délután
• Kránicz Bence: Szeméttelep
• Soós Tamás Dénes: Maggie
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Hungarian Comics Speak English
• Bayer Antal: Hungarian Comics Speak English

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Bokor Pál: A film mint mozgás

M mint mozi

Veress József

Szuper-premier plán a mozgóképről.

 

A szerző – noha producerként is tevékenykedik – elsősorban külpolitikai publicisztikája révén ismert. Bátor ember, mivel tulajdonképpen kívülállóként jelentetett meg vaskos könyvet, amelyet kis túlzással friss filmesztétikai leltárnak nevezhetünk. A sokáig kéziratként lappangó és 2015 nyarán boltokba került opus szakmai visszhangja viszonylag szerény volt. Alábbi, megkésett soraink talán némi jóvátételként szolgálnak.

Bokor Pál kiindulópontja: „A mozgás a film alaptermészete és megronthatatlan bája.” A 454 oldalnyi szöveg az aforisztikus mondat bizonyítási kísérlete: hódolat a „kinetovizuális művészet” előtt, a mozgás omnipotenciájának igazolása. Minden egyes tétel, eszmefutam, rendszerezés alárendelődik ennek a gondolatnak; a sokféle magyarázat és a gyakorlati példatár az alapkérdés kifejtésének szolgálatában áll. Kulcsfontosságú definíció a „többletjelentés”, a „valóságtöbblet” (minden művészet végső célja), melynek tartalma és eredetisége meghatározza az alkotás igazi értékét. A fogalmi apparátus bonyolultságában is egyszerű. Mintha egy régi frazeológiára emlékeztető kategorizálás elve érvényesülne: a „megőrizve megszüntetni” dialektikája. A könyvben megnyerő a filozofikus megalapozottság. Főleg Deleuze és Tarkovszkij idéztetik meg gyakran az oldalakon, de a vetített képekről szóló teóriát megalapozó más szellemóriások (Balázs, Eizenstein, Kracauer, Bazin, Lotman, Metz: hosszú lenne a nevek felsorolása), sőt iskolák és irányzatok időtálló és túlhaladott axiómái szintén olvashatók az összefoglalásokban.

A kötet írója mindenre kitér és valamennyi kérdést (ízelítőül: „mozgás-kép”, „idő-kép”, direkt és másodlagos filmes mozgások, a tér és idő, azaz a film létformái, a filmvalóság ábrázoló és teremtő természete, ritmus, montázs, dialógus, fény-árnyék, szín stb.) a mozgás relációjában vizsgál. Hol egyetértően citálja, hol dohogva elmarasztalja forrásait. Tájékozottsága rendkívül sokoldalú, logikája és stílusa egyaránt lefegyverző. Filmtörténeti ismereteinek skálája a régmúlttól szinte a mai napig terjed, ítéleteinek nagy része helytálló. Meghökkentő, de eredeti a Sztalker és az Oz, a csodák csodája-párhuzam elemzése (291.l.) Szerzőnk Hollywoodot – korábban több művet adott közre az álomgyári gépezetről – sűrűn és szellemesen megcsipkedi, arisztokratizmussal mégsem vádolható. Szükség esetén még zombihorrorra is hivatkozik. Hangsúlyozza: a film nem foglal el magasabb rendű pozíciót a Múzsák családjában. Kevés tekintély előtt hajol meg szó nélkül, ha szükségét érzi, kioktatja a prófétákat is. Elegáns debatter, élvezettel forgatja a polémia kardját.

A kérdésre, hogy mennyire hiteles A film, mint mozgás esztétikai építménye, mindenre kiterjedő tanulmányban válaszolhatnánk. Recenziónkban elégedjünk meg annyival: Bokor rokonszenves elfogultsággal tesz hitet „a film szépsége és szabadsága” mellett, a mozgáskép funkcióit és változatait sokoldalúan veszi számba, a látható és hallható mozdulatok leírása szépírói teljesítménynek is beillik. Minden egyes megállapítást persze aligha írnánk alá. A történés, a sztori a film szikrája és kovásza, áll a 372. lapon – igaz, kiegészítve a megjegyzéssel, hogy a „falfelület is lehet történet”. A következtetés első része kétséges, a második kétségbevonhatatlan. A kategorikus fogalmazás nem mindig szerencsés. Mintha Bokor túlságosan sokat markolt volna, ugyanakkor a film, mint progresszív ideológia (szellemi fegyver) átvilágítása lehetne alaposabb. Vitatható például az a kijelentés, miszerint „az európai ízlés nem kedveli a nyílt társadalomkritikát” (394.l.). Már hogyne kedvelné, még az iparosok sem berzenkednek tőle. A pompás elemzésekben nagyítóval sem lehetne filológiai pontatlanságot felfedezni, egy tévedést azonban szóvá kell tennünk. Chaplin Aranyláza nem 1931-es „megkésett néma” produktum (szerkesztői hibáról lehet szó a 364.lapon, ugyanis néhány oldallal korábban a pontos dátum – 1925 – szerepel).

Balázs Béla hazájában – mellesleg a világhírű filmtudósnak a mai napig nem fordították le az összes munkáját magyar nyelvre és Zsuffa József monográfiája sem hozzáférhető – a filmről való meditációnak változatlanul erős a bázisa. Ez a szép kiállítású, remek illusztrációkkal bővített kiadvány a bizonyíték. Bokor Pál teljesítménye elismerést érdemel és követésre inspirál.

 

Atlantic Press Kiadó, Budapest 2015.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12535