PapírmoziPapírmoziBayer Antal
Sztriptíz antológia és
fesztivál
Egészen különleges, egyedi kiadvánnyal jelentkezett a Brody
csoporthoz tartozó budapesti ArtYard galéria és stúdió. 2015 végén közzétett
felhívásukban kifejezetten közép-európai témájú, rövidebb képregényeket
kerestek, angol nyelven. A koncepció egy hagyományteremtő, független („szuperhősök
nélküli”, hogy Claudia Martinst, a galéria vezetőjét idézzük) fesztivál
létrehozásához kapcsolódott. A kiadvány elkészült, a fesztivál sikeresen
lezajlott, jöhetnek a következtetések és tanulságok.
Előbb a rendezvényről. A szándék, a lelkesedés és a kedvesség
mindenképp dicséretes, ezért nem is szívesen mond az ember bármi negatívumot.
De az sem lenne fair, ha elhallgatnánk, hogy a kommunikáció és a szervezés
hagyott kívánnivalót maga után. Az utolsó napokban derült ki, hogy jelen lesz a
lengyel Centrala kiadó, amely igen szép választékot hozott magával, arról pedig
csak a helyszínen értesültünk, hogy az antológiában szereplő alkotók közül kik
állítanak standot. Különösen azt lett volna jó tudni, hogy mely külföldi
szerzőkhöz lesz szerencsénk, lehetett volna egy kis reklámot csinálni nekik.
Fesztiválokon, börzéken megszoktuk, hogy korai a nyitás, és hamar
jön a vásárlók rohama, délutánra pedig kifullad. Itt viszont pont fordítva
történt: mindkét napon lassú kezdés, napközben üresjáratok, aztán ahogy
közeledett az este, egyszerre csak megtelt a terem. A közönség összetétele is
egészen más volt, kevés ismerős arc, több csodálkozó, külföldiek szokatlanul
nagy arányban. Mindez feltehetően a hely jellegéből fakad, a látogatók inkább a
galériákba, nem pedig a képregényes rendezvényekre járók köréből kerültek ki.
Így aztán valószínűleg túl hosszúra is sikerült a nyitva tartás.
Vendéglátásban azonban kétségtelenül profi az ArtYard, és a
kiadvány küllemén is azonnal látszik a hozzáértés. A stúdió a Risograph nevű
nyomdai eljárásra szakosodott, helyben készítik kiadványaikat és nyomataikat,
és ugyanezt a technikát alkalmazták a 80 oldalas antológiánál is. Jó ránézni,
jó kézbe venni, egyedi műtárgy a jellege.
A tartalommal viszont vannak problémák.
A tíz beválogatott szerző – öt magyar, öt külföldi, köztük két
román, egy szlovén, egy lengyel és egy angol – közül egyeseknél a
közép-európaiság nem több találomra kitett utcatáblánál, másoknál viszont
kőkemény rögvalóság. Van köztük történelmi léptékű tanulság és hétköznapi
bosszúság, akad szívszorító, aktuális helyszíni riport és a régióra jellemző
örök abszurd.
Sajnos a megvalósítás minőségében is van változatosság. Sorina
Vazelina képregényét dupla oldalszámra kellett volna áttördelni, ebben a
méretarányban gyakorlatilag olvashatatlan, pedig ígéretesen személyes történet.
Matei Branea Dacia story-ja tele van erős
pillanatokkal, ugyanakkor nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy egy
vázlatfüzetben összegyűjtött ötleteit küldte be, hiányzik a ritmus, és
meglepően sok a hiba a szövegben. Ambrus Izsák egyoldalasa és a lengyel Zavka kis
groteszkje szórakoztató, semmi több. Stark Attila hozza a megszokott abszurd,
18 éven felüli humorát, de kissé kilóg innen, saját kötetben jobban el tudnám
képzelni.
Matjaž Bertoncelj aktualizált Állatfarm-átirata didaktikus,
vázlatszerű grafikai megoldásokkal, jó lett volna még csiszolni rajta egy
keveset. A menekültügyben határozott állást foglaló és segítő cselekvésre
felszólító Edmund Trueman minden képkockáján látszik, hogy Joe Sacco dokumentarista
munkái, erős üzenetei inspirálták.
Lénárd László fotóátrajzolós stílusban valósít meg egy ötletet egy „ránk tukmált”
idegen és ismeretlen hős szobráról. Állóképekből összeszerkesztett kompozíciója
korrekt munka, kár, hogy az angol fordítás kissé döcögős. Marjai Petra Lilla egy
kelet-európai fiatal lánynak az idősebbek mogorvasága feletti felháborodását
mutatja be nagy, többnyire egész oldalas, erőteljes és expresszív képekkel.
Legszívesebben azonnal válaszolna neki az ember.
Magasan a kiadvány legjobb
képregényét jegyzi Turai Balázs, átgondolt
művészi koncepcióval. Rengeteg kérdést vet fel, provokál, rengeteg irányba
rángatja az embert, stílusát is izgalmasan váltogatja, és közben még következetesen
végig is viszi a történetét. Nagyon örülnék, ha végre magyarul is megjelentetne
valamit (például ezt), beszédtéma lehetne.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 13 átlag: 3.69 |
 |
|
