KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kősikoly

Schubert Gusztáv

A könnyebbség kedvéért: Werner Herzog rejtelmes című opuszában a német hegyifilm nemes hagyománya folytatódik. Fellelhető benne mindaz, ami a műfaj magna chartájában, Leni Riefenstahl A kék fényében már 1932-ben felsoroltatott. Égre meredő sziklaszál tövében szerelem, halál, féltékenység. No és persze a haszonleső civilizáció, mely mindvégig ugrásra készen várja, hogy megszeplősíthesse az érintetlen természetet.

Senki ne higgye, hogy az alpinistákon gúnyolódom. Istenem, ha valaki múlhatatlan szükségét érzi, hogy 8000 méter magasban törje ki a nyakát, s nem éri be a szobalétrával, hát lelke rajta. Még azt is hajlamos volnék elhinni, hogy a hegymászás erotika, és a magamfajta szédülős csak sajnálhatja, hogy kimarad belőle. De akkor egy vérbeli hegyifilmből ennek a belül izzó hőségnek kellene megcsapnia. Herzog hegymászó hősei azonban maguk sem tudják, hogy miért epekednek a szűzi ormok után. Legfeljebb férfias virtusból. Ily csekély képzelőerővel legfeljebb meghágni lehet a hegyeket, a szenvedelmes hegymászáshoz, a kifinomult alpesi erotikához ennyi kevés. A két világhírű sportfenomén küzdelme a jeges meredéllyel és egymással ilyenformán csak annyira hoz lázba, mintha azt figyelném, ahogy két hangya küzdi föl magát egy irdatlan kókuszdióra. Az irrealizmus szerencsére ismét diadalmaskodik a rendezői szándék fölött: a két vad és unalmas akarat küzdelméből a nevető harmadik kerül ki győztesen. Egy félkegyelműnek látszó amatőr, a hegyek és Mae West szerelmese, megelőzi a magukba bódult bajnokokat. Magam ugyan Mae Westre gondolván hegymászás közben az első bivakig se jutnék föl, de ez akkor is jó és bölcs vicc: kár hogy Herzognak eszébe sem jut nevetni rajta. Te azonban, kedves néző, nézd nyugodtan komédiának e komoly német hegyifilmet: „legott mulattatni fog”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=129