KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csak egy lövés

Fáber András

Az amnéziás ember sorsának ábrázolása szép múltra tekinthet vissza az irodalom, illetve a filmművészet történetében: elég, ha Jean Anouilh Pogygyász nélkül című sikerdarabjára, Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvére, illetve a belőle készült Milos Forman-filmre utalunk. Már olyat is olvastunk-láttunk, hogy egy gyengeelméjű hirtelen megokosodik, s ebből miféle bonyodalmak származnak (Virágot Algernonnak). A készen kapható alkatrészek részleges átrendezésével máris előttünk áll a többszörös Oscar-díjas Mike Nichols (Nem félünk a farkastól, A 22-es csapdája) új filmjének alapképlete. A Csak egy lövés mélypszichológiával álcázott erkölcsnemesítő történet a jóképű, okos, gazdag és sikeres New York-i ügyvédről, aki karácsony este leszalad a sarki boltba, mert elfogyott a cigarettája, s ott egy rabló – mintegy véletlenül – félig agyonlövi. Élet-halál közt lebeg, kínkeservesen úgy-ahogy felépül, „de már nem az, aki volt” – nem alkalmas többé ügyvédnek, marginalizálódik mint afféle félember, de cserébe „megjavul”, igazságot szolgáltat a csűrcsavar prókátorok egyik áldozatának: az akarat farkasfogú lovagjából a szeretet liliomos vitéze válik belőle.

Akit ez a metamorfózis nem vonz, az szokjon le a dohányzásról, vagy rá se szokjon. Ha ugyanis a film hőse nem követi el azt a drámai vétséget, hogy a nikotin élvezetének hódol, akkor nincs konfliktus, nincs bűnhődés és megigazulás, egyszóval – nincs film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=131