KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A régi város

A régi rutin

Roboz Gábor

Hosszú kihagyás után új filmmel jelentkezett a neves drámaíró.

 

Kenneth Lonergan nem szorul rá, hogy valaki elmagyarázza neki, hogyan lehet kifinomult, Oscar-esélyes drámát készíteni, harmincöt éve tartó szerzői karrierje során épp elég szűk fókuszú, karakter centrikus történettel állt már a közönség elé. Színdarabjai Magyarországon aligha ismertek, Amerikában azonban a Broadwayen is játsszák, egy ízben Pulitzer-jelöléssel is elismert munkásságával pedig lassan megágyazott filmes karrierjének is. Az 54 éves Lonergan nem olyan öntörvényű alkotó, akinek derogálna, hogy időnként mások keze alá dolgozzon – a Csak egy kis pánik forgatókönyvével rögtön sikerrel mutatkozott be Hollywoodban, és később a Scorsese-féle New York bandáiba is besegített –, és saját egészestéseivel sem olyan egyéni szemléletmódot valósít meg, mint például a szintén drámaíróként indult McDonagh. A Sundance-zsűridíjas Számíthatsz rámban (2000) azt mutatta be, mihez kezd egymással egy hosszú szünet után újra találkozó felnőtt testvérpár, a hányattatott sorsú Margaretben (2011) – amelynek háromórás rendezői változata csak éveken át tartó jogi huzavona árán kerülhetett bemutatásra, bár akkor a kritikusok hamar piedesztálra emelték – egy közvetve halálos balesetet okozó kamaszlány sajátos traumafeldolgozásáról mesélt, a tavalyi visszatéréseként üdvözölt A régi várossal pedig már biztosra ment, és ismét igazolta, hogy két terapeuta gyerekeként nőtt fel.

A már több tucat díjjal kitüntetett kisköltségvetésű függetlenfilm főhőse egy massachusettsi szuterénben vegetáló, középkorú gondnok (Casey Affleck), aki nem hajlandó mindig jó képet vágni idegesítő munkaadói kéréseihez, és ahelyett, hogy hagyná magát felszedni a kocsmában, inkább verekedést provokál. Amikor hírt kap szívproblémával küzdő bátyja haláláról, gondolkodás nélkül hazautazik szülőhelyére, a massachusettsi kikötővároskába, ahol azzal kénytelen szembesülni, hogy fivére a végrendeletében őt nevezte meg kamasz unokaöccse gyámjának. Miközben próbál szót érteni a vagány sráccal, és igyekszik megértetni vele, hogy – maradásra képtelen lévén – magával kell vinnie Bostonba, fokozatosan kiderül, hogy a férfi nem egyszerűen mogorva pokróc, hanem rettenetes teher nyomja a vállát.

A filmjeiben mindig cameózó Lonergan eddig sem arról volt híres, hogy bármilyen formai megoldással el akarta volna terelni a figyelmet gyötrődő karakterei sorsáról, és ami a vizualitást illeti, harmadik filmje sem konkurenciája a Holdfénynek. Az alkotó ezúttal is alapvetően egy jócskán eltérő természetű páros viszonyát bontja ki, ugyanakkor A régi város motorja elsősorban az a lefojtott feszültség, amely az érzelmei artikulálására szinte képtelen főhősében izzik: ezt a film még azután sem veszíti el, hogy a játékidő feléig késlelteti a traumatikus esemény felfedését. A merészebb szerkezetre épülő Margaret el-elkalandozó cselekményéhez képest az író-rendező aktuális produkciója inkább klasszikus vonalvezetésű pályakezdését idézi (bár annál egy leheletnyivel szabálytalanabbnak érződik), ugyanakkor finoman beágyazott flashbackjeivel sikerül elkerülnie a szájbarágást. Egy olyan írótól, aki a saját nagymamája haldoklása által ihletett színdarabjában (The Waverly Gallery) is képes volt valamelyest humorizálni, nem meglepő, hogy néha szolid poénokkal oldja a film melankolikus-deprimált hangvételét – addig azonban nem megy el, hogy dramedyt csináljon belőle –, és van annyira tapasztalt, hogy a szirupos fogalmazásmódot is el tudja kerülni. A régi város visszafogottsága és néhány jól elkapott pillanata azt tükrözi, hogy hidegfejű iparos helyett érzékeny alkotó munkája, bár olyan alkotóé, aki ezúttal a kockázatkerülést választotta.

 

A RÉGI VÁROS (Manchester by the Sea) – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Kenneth Lonergan. Kép: Jody Lee Lipes. Zene: Lesley Barber. Szereplők: Casey Affleck (Lee), Lucas Hedges (Patrick), Kyle Chandler (Joe), Michelle Williams (Randi), Gretchen Mol (Elise). Gyártó: Amazon Studios. Forgalmazó: InterCom. Feliratos 137 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13115