KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Életben maradtak

Fáber András

 

Középkorú, „sokat élt”, gyűrött férfiarc beszél, feje körül a spotfényben gomolyog a cigarettafüst. Már első pillantásra látható: a film készítői nem sokat vacakoltak holmi modernkedéssel – igaz, nem is próbálják megtéveszteni a mozinézőt. Hagyományos eszközökkel építkező, hagyományos felfogásban megcsinált kalandfilmet látunk. Alapja úgynevezett igaz történet, vagyis divatszóval „non-fiction”, nem kitaláció. E műfaj divatja fellendülésének idején, a hetvenes években nálunk is nagy siker volt az Európa Zsebkönyvek sorozatában Piers Paul Read idegborzoló dokumentumregénye, mely egy néhány évvel korábban valóban megtörtént esetet dolgozott fel az akkoriban uralkodó korstílusnak megfelelő ál-szenvtelenséggel. A műfajt a hatvanas évek közepén Truman Capote találta föl (Hidegvérrel), tüzénél több jeles író sütögette pecsenyéjét (Mailer: A hóhér dala, stb.). A pecsenyesütögetés Read könyvében – és a belőle készült filmen is – szó szerint értendő, mint rögtön (illetve ha beülünk hozzá a moziba) látni fogjuk. Egy, a filmben meg nem nevezett latin-amerikai országból egy repülőgép az Andok hegyláncain át Chilébe tart, a fedélzetén mintegy ötven utassal. A zord időjárási viszonyok közt, a pilóták emberi hibája folytán a gép kényszerleszállást hajt végre a hófödte csúcsok magasában. Az utasok egy része azonnal meghal, más részük később, az átélt viszontagságok következtében veszti életét, mintegy tizenhatan azonban sikeresen áttelelnek, és megmenekednek. Úgy, hogy áthágnak egy nagy társadalmi tabut: elhalt társaik húsával táplálkoznak. A filmkészítők megóvják a nézőt az emberevés során feltehetőleg felmerülő etikai vagy pszichikai bonyodalmaktól, melyek nem ábrázoltatnak. Barátságosan serceg hát az éles napfényben sülő emberhús; a gyengébb idegzetűek ne nézzenek oda.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1314