|
|
|
MoziMenedékVarró Attila
The Zookeeper’s Wife –
amerikai, 2017. Rendezte: Niki Caro. Írta: Angela Workman. Kép: Andrij Parekh.
Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jessica Chastain (Antonina), Daniel
Brühl (Lutz), Johan Heldenbergh (Jan), Michael McElhatton (Jerzyk). Gyártó:
Scion Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.
124 perc.
Tekintve, hogy manapság a klasszikus
állatkertek egyre inkább az emberiség által kiirtásra ítélt állatfajok utolsó
példányainak gyűjtőtáboraivá válnak, Diane Ackerman epizodikus dokumentumkönyve
és az álomgyári adaptáció alaptémája a 2. világháború alatt zsidók menedékké
alakult varsói állatkertről kényelmetlen párhuzamot von a két csoport között,
amelyet a Caro-Workman páros munkája igen szerencsétlenül tovább is erősít. Nem
csupán olyan bakikról van itt szól, mint a lágerfilmek fő vizuális toposzává
vált táborkaput idéző állatkerti bejárat visszatérő képe vagy a bizarr
elszólások a hősök részéről („éheznek, mint a patkányok”, „szappant főznek az
állatainkból”), de túlzott hangsúlyt kap a ketrecekben gondozott menekültek
passzivitása, katatón bábokká redukálásuktól a gettó ellenál lási harcának
teljes kihagyásáig (noha a könyv épp annyi figyelmet szentel neki, mint a Honi
Hadsereg – a filmben is helyett kapott – felkelésének).
A Menedék alkotónői azonban messze nem
azt tekintik központi kérdésnek, hogy az állati sorba hajtott zsidóság
emlékének (és migráns-áthallásainak) vagy napjaink globális bioholokausztjának
szenteljék-e történelmi példabeszédüket, inkább a mű eredeti címéhez híven
mindkettőt alárendelik az elnyomó férfihatalommal szembeszegülő női ellenállás
fontosabb és időszerűbb témájának. Caro 2002-es elsőfilmjéhez, a Bálnalovashoz
képest a rebellis serdülő lányt gondoskodó anyára cseréli (aki ki sem lép a
házból bájos emlőskölyök nélkül a karjaiban), az elnyomó maori nagyapát
zoológusból átírt náci parancsnokra, a patriarchátus prédáit pedig partra
vetett cetekről részeg kanmurin lemészárolt nagyvadakra – az állatvilág
változatlanul inkább eszköz, mint cél számára. Ezúttal azonban rács mögé zárva
hitelességet és árnyaltságot az olcsó propagandafilmek teljes eszköztárát
elszabadítja (lásd a bölényfedeztetés femináci jelenetét), többek között a
hősnőre ruházva valamennyi dramaturgiai fordulópont érdemét (élen a légből
kapott és értelmetlen thriller-fináléval) – így válik a Menedék a női
akarat diadalává.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 4 átlag: 4.25 |
 |
|
|
|
