KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az óra

Baski Sándor

Slava – bolgár, 2016. Rendezte: Kristina Grozeva és Petar Valchanov. Írta: Decho Taralezhkov. Kép: Krum Rodriguez. Zene: Hristo Namilev. Szereplők: Margita Gosheva (Julia), Stefan Denolyubov (Tzanko), Ana Bratoleva (Ani), Stanislav Ganchev (Misho). Gyártó: Abraxas Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 101 perc.

Ha Kelet-Európa sajátos társadalmi-közéleti viszonyairól kell mozgóképes lenyomatot készíteni, már nem csak a román filmesekre lehet számítani. A hasonló alkotói hitvallást képviselő bolgár Kristina Grozeva és Petar Valchanov első közös rendezése, A lecke (2014) egy fiatal tanárnő pokoljárásán keresztül adott helyzetjelentést a bolgár oktatási rendszerről, komoly morális dilemma elé állítva az elveit megtagadni kényszerülő főszereplőt. Az óra, amelyet szintúgy egy megtörtént eset inspirált, ismét egy kisember erkölcsi szakítószilárdságát – és nem mellesleg a hatalom arroganciáját – vizsgálja. Pályamunkás főszereplője szó szerint a társadalom peremén él, mégsem hezitál, amikor egy nap jelentős pénzösszeget talál a sínek mentén: egyből értesíti a hatóságokat. A közlekedésügyi minisztérium sajtófelelőse, Julia Staykova azonnal felismeri a helyzetben a PR-ziccert, előbb kamerák elé rángatja a hétköznapi hősként kezelt Tzankót, majd felutaztatja a fővárosba, ahol a miniszter ünnepélyes keretek közt kitünteti. A politikának természetesen csak addig van szüksége a férfire, amíg a vakuk villognak. A miniszter lehurrogja, amikor megemlíti neki az otthoni korrupciós ügyeket, később pedig hasztalan próbálja visszaszerezni az apjától kapott karóráját, amelyet a sajtóeseményen Staykova vett el tőle. A nő nem ismeri be, hogy elhagyta a családi ereklyét, sőt szóba sem hajlandó állni Tzankóval, aki egyre kétségbeesettebben bolyong a kafkai útvesztőben.

Az író-rendező páros nemcsak a bolgár Kohlhaas Mihály kisrealista portréját festi meg, de a gátlástalanság és a szervilizmus által működtetett politikai marketing világáról is dermesztően hiteles képet ad. Aki nem ura a szavaknak, az bukásra ítéltetett, az együgyű és erősen dadogó Tzanko itt fegyvertelennek számít, esélye sincs Staykovával, a vérprofi propagandistával szemben. A társadalom legkiszolgáltatottabb rétegéhez tartozó férfi és a hatalmi, illetve kommunikációs elitet képviselő nő közti szakadék áthatolhatatlan; utóbbi az embert már nem, csak a potenciális PR-eszközt látja. Az óra keserű tanulsága, hogy egy erkölcsileg lezüllött, korrupt rendszerben a tisztességes magatartásért nemhogy jutalom, hanem egyenesen büntetés jár.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13281