KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az 57-es utas

Békés Pál

 

És megteremté a forgatókönyvíró a világ legtökéletesebb antiterrorista biztonsági irgumburgumját, ki a pofontól a ballisztikus rakétáig mindennek mestere és még személyes indíttatása is van, mivel hitvese gonosz rablók elleni tűzharcnak esett áldozatul. És látó, hogy jó. De megnyugvást nem talála. És mondó a forgatókönyvíró: nem jó az antiterrorista irgumburgumnak egyedül lenni, szerzek néki társat, hozzá illőt. És alkotó a forgatókönyvíró a világ legelvetemültebb terrorista szadobunkóját, ki nem csupán elmebeteg, hanem a világ elveszejtésére is tör és még személyes indíttatása is van, mivelhogy éppen halálra ítélték. És lótó, hogy jó. És vevé a forgatókönyvíró az irgumburgumot meg a szadobunkót és helyezteté őket egyazon repülőjárat fedélzetére, hogy pajkoskodnának egymással másfél órán át.

És nem hagyta őket el, segedelmükre sietett mindenféle módon. Ötölt nekik ezernyi furfangot, hogy bírják szusszal az élvet, és alkotott nekik kényszerleszállást meg kényszerfölszállást, és elvitte őket a vidámparkba, hogy játszanának óriáskerékbetörést, lődd-le-a-kecskét, és körhintaratatát, és teremtett nekik túszcserét, cseretúszt, túszmészárlást meg mészártúszlást és szórta két kézzel a golyót, a gránátot, a ketchupot, hogy az irgumburgum meg a szadobunkó kedvüket leljék egymásban, mi meg őbennük. És látó, hogy jó. És a forgatókönyvíró nem hagyta magát befolyásolni rút előítéletektől, teremtette az irgumburgumot feketének és a szadobunkót fehérnek, az FBI-t meg vegyesnek, hogy egyensúly legyen. És a forgatókönyvíró nem hagyta befolyásolni magát azoknak várakozásától sem, akik váratlanra vártak. Csak az elkapatott szadobunkó lepődött meg, hogy a 90. percben 5000 méter magasból zuhanni kezdett a Föld felé s amidőn megcsalatottságának tudata úrrá lett rajta, azt gondolta: Forgatókönyvíró, forgatókönyvíró, miért hagytál el engem? Mondani azonban csupán ennyit mondott: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! És ekkor a forgatókönyvíró végignézett művén, és látó, hogy minden, amit teremtett vala, imé, tökéletes; most már eljár magától, véle törődnie soha többé nem kell. De jó neki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1334