KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az örömapa

Sneé Péter

 

Ha viccek sokasága születhetett az örök anyós és vő ellentétből, az apai féltékenységből is futja tán egy filmnyire, vélekedhetett az ötletadó, ki ennyivel azután beérte. A többi már a profik dolga, nekik kellene a konfliktusmentes helyzetből (két, amerikai viszonylatban sem éppen szegény, kedves és szerelmes fiatal egybekeléséből) valamilyen történetet és véle néhány megjeleníthető figurát formálniuk. Ám ritkás szövegpoénokon felül egyéb nem jutott eszükbe, így legföljebb ha gyönge hangjátékként értékelhető mindaz, amivel 99 percen át múlatják időnket.

A látványnak sajnos semmi szerepe ebben, az operatőr tehát folyton elbóbiskol, s kihagyásait a vágáskor sem korrigálják, következésként a rosszul bevilágított, életlen képektől a blickzűrökön át, a belógó mikrofonig minden látható, ami fölösleges. Hiányzik viszont a színészi alakító szándéknak legalább a jelzése – régen letettek arról, hogy bármilyen elképzelésük legyen az általuk életre nem keltett alakokról. Annál szembetűnőbb a fényes esküvő, amilyenről nálunk csupán a leggazdagabbak ábrándozhatnak már. Fidres-fodros-hólos-uszályos-művirágos-hattyús-marcipános-kétszáz személyes-ajándékautós rongyrázás a yuppie gyermekek legnagyobb gyönyörűségére, hogy a székekhez szögezett néző gyomra – az éhségtől tán vagy a tömény szépségtől, meg nem mondhatom – forog. Ízlés, igen, az ízlés vetekszik az unalommal ebben az eseménydús, otthon is nyakkendővel feszengő, kínosan illedelmes, állítólagos vígjátékban. A zsöllyémet egy gegért, Uram!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1336