KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Losonczi Ágnes: Történelmi sasszék Dokumentumfilm kell, de kinek?
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 1.

• Bikácsy Gergely: Eltűnt gyarmatok nyomában Kokinkína
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A gépírólány esete a filmrendezővel Mauritz Stiller modernsége
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Jelenetek két híradóból „Váltsunk témát...”

• Király Jenő: A felébredt test Szexuálesztétikai elmélkedések
AKCIÓMOZI
• Sárközi Dezső: Sárkány-karrier Bruce Lee
• Schubert Gusztáv: Kungfuciusz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Benny és Joon
• Koltai Ágnes: Idegen közöttünk
• Turcsányi Sándor: Gyilkosság lólépésben
• Békés Pál: Apáca-show
• Mockler János: Banya csak egy van
• Bíró Péter: Nyom nélkül
• Mockler János: Cliffhanger
• Barotányi Zoltán: Kemény vonal
• Harmat György: Holdfény a csatorna felett

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Szexuálesztétikai elmélkedések

A felébredt test

Király Jenő

Olinka a kényes aktusokat nem mechanikusan műveli – mint még Cicciolina is –, nem erőszakos technikai perfekcionizmussal, az amerikaiak módján; ő elsősorban intim.

 

A Marilyn – forró, mint a vulkán egyik jelenetében úszómedence vizében csábít el egy nőt majd egy férfit, közben szakadatlan záporzik a fény, csillognak a hullámok. Michel Leblanc ízléses, kicsit romantikus és nagyon könnyű filmeket csinált Olinkának, melyek hűségesek a mozi szelleméhez. A Neked adom a testem száguldó expresszvonatán a kupé ajtajában áll, a cigaretta kék felhőrongyaiba s – a Sanghai Express-beli Marlene Dietrich szerény utódaként – rafinált öltözéke bonyolult, színes darabjaiba burkolózva; egyszerre édeskés és mértéktartó, derűs és melankolikus, azt sugározza, hogy semmi sem lehetetlen, és vár a világ. Kattognak a vonatkerekek, győzelmes a szláv asszonyszemek melankóliája. Odaveti az arra haladó idegennek: „Neked adom a testem”! Ez nála nem az olcsó nő gesztusa, Olinka leereszkedő és kiismerhetetlen. A rossz erotikus filmek azt sejtetik, hogy a szexualitás egyszerűbb, problémamentesebb dolog, mint gondoltuk. Az olcsóság diadala az üzekedés jellegét ölti. Olinka visszaadja az olcsó ingercserének és a bajtársias, kölcsönös segélynyújtásnak az ajándék, a kiváltság jellegét. Olinka erotikája, a futószalag-termelés szegényes alapingerekre redukált hatáspszichológiájával szemben, cizellált és szolid termékre törekvő kisiparosi ideált képvisel.

 

 

Mozgásvíziók

 

Bár Olinka mindig jóval többet mutat meg magából, mint Cicciolina, Olinka lemeztelenedére az ajándékozás gesztusa, nem a botránkoztatásé. Olinka nem önállósítja a genitális erotikát, egész testére kisugárzik a szenzációérzés, minden testrész egyként törekszik a partner felé, vagy valaminő erotikus áramlat részeként a fény felé, kinyílni, közölni vágyát. A test egésze jelenik meg, a szépség közegében maradva, vágyakozó és vágyat keltő húsként. Olinka oly módon ad otthonos szubjektumjelleget lénye testi létének, hogy a testet ne dezerotizálja bensőségessé válása. A test előkelő, nem kompromittálja a szellemet, ellenkezőleg, tartást ad neki, helyét őrzi a világban. „Amikor megismerkedtünk, felajánlottad a testedet, és én meg akarom tartani” – mondja a férfi. Itt a test az ember megbízható, otthonos, biztonságos, kevésbé zavaros része, ő szelídíti meg az elvadult lelket, ha dühöng, ő vitalizálja a lelket, ha élettelen, közönyös és fáradt. Olinka a felébredt testű nő. A Marilyn története első részének elején föláll, közben kényeskedve és kéjesen felhúzza a vállát. Egy-egy mozdulaton belül a mozgás praktikus értelmén túlmenő részmozgásokat tesz, a mozgások kissé eltérnek céljuktól, az egyes testrészek eltérő pályákon mozognak, nem együtt zúdulnak, mintha mindnek önálló ereje, élete és célja volna – ez teszi a testet bűvöletessé. Az individuális test érzéki egyénsége úgy jelenik meg, mint az erők találkozása, amelynek esztétikuma előrejelzi a más testekkel való találkozások készségét és értelmét.

Teste sajátos párosodó variációkat ismer, valószínűtlen íveléseket és kifordulásokat, melyek ismeretlen nyelv gótikus betűjévé teszik az egész nőt. Lassú feltárulkozását követő hullámzása a testet dobáló viharos vergődésbe torkollik. Hirtelen csendesül. Vergődő lobogásával szexfilmjeiben is pornóhangulatot teremt. Csendjeivel a pornófilmben is a szexfilm világát idézi. Úgy kígyózik, hajlong, csavarodik és tolul a partner felé, mintha mindig új egyesülési lehetőségeket keresne. Az azonosulás és egyesülés vágyára sajátos választ ad, önmagát kínálja fel kettejüket egyesítő közegként. Maga és partnere körül forgó örökmozgásában körüláradja és szerelme örvényébe vonja a partnert. Körülvesz, nem lankadó mozgásvíziókba foglalja a reményt, hogy két ember egy lehet. Hajlékony s egyúttal szerény: miután mindent megtett, örömét leli a mindenkor elértben és elérhetőben.

Mágikus közlekedési eszközként kínálj a testét, melyben megkapaszkodva a partner is részesévé válik valamilyen emelkedési és repülési élménynek. Gyakran látjuk állás és ülés, ülés és fekvés között lebegő, instabil helyzetekben. Nagyvonalú és könnyed feltárulkozásai, melyek erőlködés és látható igyekezet nélkül is már-már akrobatikussá fokozzák ölelését, a szenvedély spontaneitásával, nem a tornatermi gyakorlatok gépiességével hatnak. A Marilyn történetében fél lábán és fején áll, míg fél lába az égnek mered. A Marilyn engedelmes lányaiban nagy motorbiciklin szeretkezve lebeg a gép fölött. A jelenés megfoghatatlanságával ruházza fel a hús meleg jelenlétét. Teljesen feltárulkozik nekünk, de csak abban a pillanatban, amikor épp legyőzi a gravitációt. Testén mindig látni egy-két kék foltot: olyan test, amely küzd, amelyet használnak.

Ambíciója nem a perverziók rendszerének módszeres kialakítására, a Sade-Barthes-féle „teljes lexikonra” irányul, nem a félreeső aktivitáslehetőségek teljes skálájának felvonultatásával tűnik fel, hanem pornográf mércével mérve inkább konzervatív módon, az aktuskészlet kivitelezésének egyéni mozgásstílusával. A testnyelvnek nem lexikai és színtaktikai, hanem statisztikai nívóján kreatív.

A leggyengédebb becéző mozdulatokat is egész testével végzi. Olinka az eksztázist állítja elénk, a test felolvadását a partnereket magával ragadó tettben. Az érintéstől elalél, ugyanakkor kinyílik, aktivizálódik, kivirágzik. Elengedettsége egyúttal érzékeny mozgósulás. Olinka elsősorban ennek a szenzibilitásnak a plasztikus és mozgékony modellje. Az érintéstől révületbe kerül, s a nemi aktus ebben a révületben játszódik, mely nem passzív, felszabadítja az aktivitást, ám aktivitása nem szándékolt manőverezés, profizmusa valamiképp ártatlan, figyelmes tekintete távoli pontra irányul, láthatatlan jeleket olvas. Szeretkezéseiben koncentrációt, magába mélyedést, elmerülést és átszellemülést érzékeltet. A szenvedélyt jeleníti meg, nem az igyekezetet, emelkedett és nem agresszív. Feltárulkozásai az önlegyőzés aktusai, a fizikai lehetőségeket megszégyenítve nyílik, a pattanásig feszült odaadásban megőrizve lágyságát és lazaságát. Az amerikai filmmítoszok mindmáig annak az alternatívának a foglyai, mely az Elfújta a szél és a Manderley ház asszonya őstípusaiban fogalmazódott meg a negyvenes években: a hősnő tétova angyal vagy élelmes sárkány. A régi érában a szép szadistanő veszít, a félszeg, mazochista leány pedig nyer, a nyolcvanas években mintha megfordulna, a nyerő szadista vonásokat ölt. Olinka nem mazochizmussal győzi le a szadizmust, a mazochizmust is legyőzi. Olinka témája a szenvedély nyugalma. Nem kapkodó, nem rámenős, lobogása békés, mint akit vezetnek, messzi, de nem idegen erők. Felizgató mivoltában egyben asszonyian megnyugtató. A maga és partnere testéhez való viszonya egyazon gyengédség. A partnerszerelemben oldott harcizmus adja lángolás és béke izgató-nyugtató egységét, mely befelé figyel, a dolgok természetes törvényére. Olinka eksztázisa felemelkedés, nem alászállás, nem a „disznólkodó” vigyorgó cinizmusa, nem is a bukott ember tragikus azonosulása a megtestesülés szégyenével.

 

 

A kaland humusza

 

A nemi aktus, mely egységgé zár és egymásba rejt, nehezen fényképezhető, a fényképezés többnyire nem tárja fel a találkozás lényegét, ezért a pornófilmben fotogénebb aktusok veszik át a csúcspont szerepét. A pornófilm műfajként és a szemiotika a tudományos gondolkodás divatjaként egy időben virágoztak fel, és csillagzatuk együtt áldozott alá. Noel Simsolo még a modern szex- és pornófilm pionír korszakában elemezte a fellatio centrális szerepének esztétikai vonatkozásait: „Ennek a berobbanásnak egyik oka, hogy két jel egyesül: a fallosz és a női arc, az amit el szoktak rejteni, és az, amit mindig mutogatnak; a rossz és a tiszta. Ez az egyesülés szent és szertartásos jelleget nyer.” A normális nemi aktus az egymás számára teremtett dolgokat egyesíti. Nem így a fellatio. „Ez a kép a fantasztikumba hajlik, míg a hagyományos behatolás szinte naturalista, utánzó.” A pornósztárok eme aktus egyénítésében próbálják kiépíteni bravúrteljesítményeiket. Olinka, szelíd és lelkes lényével, alapvető derűjével, mind a megaláztatás, mind a birtoklás fogalmait felszámolja. A „kényes” aktusokat nem mechanikusan műveli – mint még Cicciolina is –, nem is erőszakos technikai prefekcionizmussal, az amerikaiak módján, ő elsősorban intim. Nem sietős és kelletlen, nem is lehengerlően rámenős, hanem kényes és pontos, ábrándosan elidőző és kiszámíthatatlanul jelenvaló.

Lazán hajló karjait magasba emeli, hátraveti fejét, tincseit dobálva – tipikus tartása ez, mely megálljt parancsol az életnek, a dolgok sietős rendjének. Sokat úszik, gyakran vizes, szőke feje mutatós az azúrkékben, felmosolyog, parancsol, kifekszik a vízre. Cicciolina provokátor, Olinka élvező, Cicciolina folyton az élvezetről beszél, Olinka elnémul tőle. Az amerikai lányok harsogó önreklámozását igazolja a precízen beváltott ígéret, Olinka nem ígér, mert nem szolgáltató, hanem beavató. „Nélkülem megáll az élet” – mondja a Marilyn... – ben, s ez ténymegállapítás. Színésznőt játszik, aki félrevonulna, de éhesek rá, utána mennek, nélküle nem boldogulnak, nincs menekvés. Az Ezer vágyak háza című filmben a strip tease táncosnővé és luxusprostituálttá kiképzett parasztlány kiugrik a milliomos férjvadász szerepéből, és visszatér a tengerhez. Más film] ében szökik az ígéretek nagyvárosából, hazamegy parasztfiújához aki egy öreg autó motorházára feldobva nyomorgatta egykor az azóta szép pávává kivirágzott nőt. Ahová ő megy, ott van a világ, körülötte válnak a dolgok elevenné és jelentőssé.

Jól illenek hozzá a fehér ruhák. Könynyed lépteivel azt az érzést kelti, hogy jó dolog járni. Az Alice – vad és kielégíthetetlen – végén alkonysárga délutáni fényben táncol, kék havasok előterében. Tánca a nemi aktus mozdulataiból épül fel, de ez korántsem trivializálja, épp fordítva, Olinkánál a nemi aktus ölti a tánc súlytalanná tevő, oldó nemességét. Lukfanos táncesztétikájában egyazon aktusban született a tánc, a szexualitás és a világ:”...azok, akik a helyes tanítást közlik a tánc eredetéről, azt mondják, hogy a világmindenség keletkezésekor született meg a tánc is, mint amaz ősi Szerelem kísérő tüneménye. Mert a csillagok kartánca és a bolygóknak az állócsillagokhoz való viszonya és ritmikus kapcsolódásaik és mozgásuk harmonikus rendje ennek az elsőszülött táncnak a példaszerű megnyilvánulása.” A nemes erotika, Olinkáé is, ennek az „elsőszülött táncnak” a felidézése és megnyilvánulása. Olinka minden mozdulata felidéz valamit a tánc magasabb fokon megelevenítő lényegéből. Olinka világában a test a lélek lova, mágikus csodaparipa, a túlvilághoz legközelebb vivő közlekedési eszköz. A testben való élet tánc. A Marilyn – forró, mint a vulkán zárójelenetében Marilyn Monroe táncát utánozza. Az autentikus utánzó versenyképes riválissá válik. Nem szabados, csak szabad, s ha szűzi fehér ruhája alól kivillan meztelensége, ez levegősebbé teszi erotikáját Monroe-énál, s megérteti, hogy Monroe erotikája miért vezet oldhatatlan, fülledt és szomorú melodramatikus krimicselekményekbe: mert provokatív, hősies mivoltában is szerencsétlen. Olinka hófehér ruhája egyetlen tánc lendületében válik feketévé majd vörössé, minden színt kibont a fehérből és újraoldja benne őket. A kifejezés szabadsága fölöslegessé teszi a sokkírozó extremitásokba való kilengést. Nála nem modorosság, ha gyengéden eltolva a férfit, táncolni kezd szeretkezés közben és így vetkőzik. Érzékeny teste mindig az aktivitás ihletével és bonyolult futamaival válaszol az érintésekre. Monroe a csábító, felszólító jelek szétszórásában erős, melyek fülledt teljessége elképzelhetetlenné teszi, hogy a beváltás fokozhatná az ígéretet. Monroe arca, ha nincs mozgásban, ha nincs konkrét célja és feladata, fáradttá, közönségessé vagy üressé válik. Olinka nyugvó állapotában is megőrzi a pikantériát. Monroe erotikája az aszfaltdzsungel ragyogó, telivér nemiséggé, de nem nemességgé kivirágzó törvénye.

Olinkát gyakran megcsalják, a férfiakat bájtalanabb nőkhöz való kirándulásokra készteti nyugtalan kicsapongó természetük. A csalással szembesülő Olinka elhűlt, ámuldozó. Az alternatív nők kiemelik érzékisége mozgékonyabb lobogását, szenvedélye magasabb hőfokát. Olinka a kidolgozott középpont, a periférián váltakozó férfiak erotikája félkész, csiszolatlan, nem bírják az iramot, megcsalják, ami itt annyit jelent: elhullanak. A Marilyn – forró, minta vulkán végén a Lili Marleent énekli és táncolja, titokzatosan és tartózkodóan. E különös revüjelenetben a férfi a fasiszta: egyenruhás, szadista, nehézkes, merev. Olinka kombinére vetkőzik, nem ijed meg, a férfi a vesztes.

Olinka sehova sem veszi be, de mindenütt feltalálja magát, örök kamaszlányként kószál, gyakran jelenik meg ázott, kurta frizurákkal, kamaszlányos varkocsokkal. Alapkifejezése, ha nincs akcióban, töredelmes és bocsánatkérő, illedelmesen tétova bűbáj. Kémnőként a kiszemelt áldozat autója elé veti magát. Az autó fellöki, nagyot bukfencezik, repül. Az ismerkedés, a kontaktusfelvétel a bátor halálugrás képét ölti (Neked adom a testem). A bárpultra könyököl, a semmibe mered, szórakozottan haját csavargatja. Hirtelen felpattan és indul. „Gyere!” – szól vissza.

Nem riszál, mint Monroe, inkább mintha szűk átjárókon, akadályok között kelne át, a lábujjhegyen járás óvatosságát viszi bele határozott lépteibe. Mozdulatai rebbenőek, érintőlegesek, biztató vagy lemondó cirógatások. Csak jelent ígér, pillanatot, a tartós dolgokat illető hosszú távú kérdésekben nem foglal állást, várakozó állásponton van. Nem siet, nem kapkod, nem erőltet és nem ragad meg erősen. Az Alice... -ben a strip tease jelenet kellős közepén elbizonytalanodik és szobájába menekül. Egy tekintet elbizonytalanít] a. Az italtól elborzong és hátra hőköl, egész teste borzadva lódul (Neked adom a testem). Megjelenése könnyed, szabad és vállalkozó szellemű, de csak virgonc és nem közönséges, csak csábító és kihívó, de nem lehengerlő. Az orosz kémnőt kiéhezett férfi hurcolj a fel a szállodaszobába. A kiéhezett férfi számára Olinka csókja halálcsók. A durva fickó kihull az ablakon. A szállodából kiforduló, távozó nő ellibegve átlépi az érzelmi roncs testi roncsait. Valakit megölt! Vakító piros kombinéban, világító szőkén ül, körmeit reszelve, és új randevút ad, az élet megy tovább. A konvencionális lumpenpornóból Olinka-filmbe tévedt durvaság magát zúzta össze (Neked adom a testem).

Érzékeny keze nem markol és nem kapaszkodik, mozdulata simogat és legyint, kóstol és búcsúzik, elsüllyedt világ szalonjait és ünnepeit idéző női bölcsessége mindent ad és nem sokat remél. Erotikus gesztusai ajándékok. Szerettetni általa kegyben való részesedés. Olinka: kis hölgy, bármit tesz, kis hölgy marad. Öltözködése gyakran tartózkodóan régimódi. A Marilyn és engedelmes lányaiban kasszagépnél ül mozgó bordélya előtt a kisvárosok főterén. Üzletaszszonyként is szórakozott és merengő. A kapitalizmust, az üzleti szellemet, a vállalkozást nemes szórakozottsága humanizálja. Olinka ebbe sem hagyja belelovallni magát! Az amerikai lányok számára a kaland is üzlet, a test és a szubjektivitás is olyan, mint a csúcstechnológia műszere, mely semmit sem produkálhat, ami az üzlet tárgyát képező funkciót zavarná, a test tökéletes harcigép, hiszen mindig a hadiipar volt a XX. század eszménye és húzóereje, s amikor nem volt háború, igazi béke sem volt ebben a században soha. Olinkánál a kaland az egyetlen valóság és az üzlet is csak] ópofa kaland, mint Buñuel titkos, tilos utakon járó hősnőjénél (A nap szépe). Buñuel hősnője oly titokzatosan szép, hogy az az érzésünk, azért akar átmenni a test erotikus meghurcoltatásain, hogy angyalból emberré válhassék, s e súlyt magára véve végre ne legyen egyedül. Olinka számára a testiség nem kompromittáló súly, inkább valami különös világ, amely csak a kaland humuszában nyelik, mint az Afrika királynője szerelmi beteljesülésekor megjelenő ismeretlen virágok, amelyeknek még nincs nevük. A Marilyn és engedelmes lányaiban Olinka ül a kormánynál, a kocsi rohan, aláfut a táj, a lányok víg dalt énekelnek. Olinka társaslény, de nem kollektivista, nem oldódik a csoportokban s nem is veti alá magának a csoportokat, de j ól megvan bármilyen miliőben, feltalálja magát, könnyedén illeszkedik. A férfi vállára könyököl, mellére hanyatlik, ha otthon érzi magát, otthonos gesztusai mellérendelő jellegűek, barátságos együttest képeznek, oldható együttest, bontható kapcsolatot, a szenvedély képét, mely nem rabság.

 

 

Ellen-csábítások

 

Töredelmes tekintete a feloldozás bizonyosságával örömteli. Kérdő, de nem félő. Szeret a nemi aktusok közben a néző szemébe nézni. A megvalósítás egyben gyónás. A Marilyn története idején (1984) napsütötte, sokat élt, mindenen átment, de el nem kopott nő, akin látszik, mennyi örömöt adott és kapott. Cicciolina kívül marad viszonyain, az amerikai lányok maradéktalanul megfelelnek viszonyaiknak, Olinka felszenteli viszonyai összességét, lénye felértékeli, amit csinál, bárkivel, bármit. Kispolgár marad a kicsapongásban, társas mivolta szuggesztív és individuális, kardosan tevékeny, mindent jól elintéző, temperamentumos nő. A durvaságtól mentes, szenvedélyes temperamentum teszi a legyőzhetetlen kisember, a nagy tartalékok és várakozások vonzó szimbólumává.

Szinte bocsánatkérően viseli szépségét, esztétikai fölényét szégyelli, és nem obszcén cselekedeteit. Hatalmát szégyelli, és nem kiszolgáltatottságát, emelkedését és nem bukását, a különbséget szégyelli és nem az azonosságot. Negédessége a giccsessé válással fenyeget, de ettől végül mindig megóvja, hogy valóban finom. A szép nők múlt századok regényeiből ismert félénksége váratlanul feltámad egy pornósztárban. Félénkség, amely nem gyávaság. A félénkség, amely a bátor lány finomsága. Monroe kevesebbet enged meg magának, mégis közönségesebb, mint a mindent friss belső biztonsággal kivitelező Olinka.

Az erotikus sztárok az ötvenes évek óta naivák. Az erotika a naivitás új formája, nem a naivitás rafinált ellentéte, mint a negyvenes évek vampjai idején. Olinka bámész naivitással vezeti be a nemi aktusokat, mielőtt – a nagylelkű feltárulkozás közvetítésével – átkapcsol a megszállott révületre. Meztelen testén görcsösen összefogja prémbundáját, de csak addig védekező, amíg zavarosnak érzi a szándékokat, s nem tudja, hogyan reagáljon (Alice – vad és kielégíthetetlen). A nem tiszta szándékoktól sem riad vissza, az aljas embert is kiélvezi, legfeljebb kihajítja utána az ablakon. Csak a nem tiszta helyzettől tartózkodik. A konfúzus világ nem neki való.

Itt nem az igénytelen lumpennő jelenik meg bűntársként. Nem is a kiürült, depresszív, modern nő, bármire készen, csak történnék végre valami. Nem is az anonim luxusnő, a profi szolgáltató. Olinka erotikája a hatvanas évek lányainak hősiességéből fakad. Bűbájosnak, szépnek, gusztusosnak, kedvesnek, kicsit szabadnak lenni egy egész világrend elleni lázadást jelentett. Kedves frivolitásának lényege az agresszív, elnyomó kényszerkultúra elleni, apró dolgokban megnyilvánuló szabotázs, a kis gesztusok, apró frivolitások aláaknázó és felszabadító munkája. Olinka és Cicciolina hasonló kényszerkultúrából erednek, reá válaszolnak, de reagálásuk ellentétes. Cicciolina konklúzió] a az, hogy ilyen világban felül kell kerekedni, csak felül lenni kifizetődő, tehát valamilyen hatalmi pozícióból kell fellépni. Olinka receptje: indifferenssé válni, más csábításokat szegezni szembe a hatalom csábításaival. Mint a hatvanas évek lányai, akik az eltorzult, rosszindulatú, szerencsétlen, öröm és nagyvonalúság, szépérzék és humor nélkül való páriák szekatúrái közepette tündérien lebegtek el egy lakhatóbb, kedvesebb, emberibb világ felé, amely nem jött el, mindazonáltal varázsukban megtestesült és ma már unokáikban éled.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 40-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1342