KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Losonczi Ágnes: Történelmi sasszék Dokumentumfilm kell, de kinek?
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 1.

• Bikácsy Gergely: Eltűnt gyarmatok nyomában Kokinkína
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A gépírólány esete a filmrendezővel Mauritz Stiller modernsége
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Jelenetek két híradóból „Váltsunk témát...”

• Király Jenő: A felébredt test Szexuálesztétikai elmélkedések
AKCIÓMOZI
• Sárközi Dezső: Sárkány-karrier Bruce Lee
• Schubert Gusztáv: Kungfuciusz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Benny és Joon
• Koltai Ágnes: Idegen közöttünk
• Turcsányi Sándor: Gyilkosság lólépésben
• Békés Pál: Apáca-show
• Mockler János: Banya csak egy van
• Bíró Péter: Nyom nélkül
• Mockler János: Cliffhanger
• Barotányi Zoltán: Kemény vonal
• Harmat György: Holdfény a csatorna felett

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Holdfény a csatorna felett

Harmat György

 

„Mire megvirrad”, eljő a kocsmába a lány, a gazdag Loretta. A hajnali pillanat a legalkalmasabb: meglátnia és megszeretnie a súlyos titkot hordozó, szegény dokkmunkást, Gérard-t, akitől egy világ (és a forgatókönyv) választja el. Később – a „ködös utakon” autózva – Gérard megkérdi: „Mit lát? A kikötő mocskát? Ezt a szennyi? „Hol itt a szenny?” – kérdez vissza Loretta. Valóban. Hol itt a szenny? A koszlottság festői. Ünnepélyes kameramozgások biztosítják a szállongó szemét felemelkedését az esztétikumba. Párás fényképezés és szívszaggató melódiák.

Beineix a pályakezdő Díva (1980) és a zajos sikerű Betty Blue (1986) közt félúton úgy vélte, a pompás formaérzék, a giccs stílussá fokozása elég a Nagy Művészethez. Hát ahhoz ugyan nem, de egy élvezhető mozidarabhoz igen. Annak, aki mosolyogva elfogadja, hogy itt minden moziból van és semmi nem életből. Meglepődünk, mikor meglátunk egy hordozható sztereórádiót: a 30-as években hittük magunkat. A költői realizmus eltúlzott külsőségei, a ponyvaregények fordulatai is ezt sugallták. Legfeljebb a szexualitás, az erőszak és némely filmeszköz nyolcvanas évekbeli. Beineix „csatornájában” megterem a kivételes képi bravúr (a kézfejet átfutó sugár vízszintesbe fordul, és ajtó alatti fénycsíkká alakul), sőt egy-egy pillanatra még a poézis is (vérpiros tócsa az utcakövön).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1353