KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/augusztus
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Nemes Z. Márió: A Nagy Szakadék Xenoökológia a természet „halála” után
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Ráncok a lélekben Zolnay Pál (1928-1995) – 2. rész
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Varró Attila: Végtelen világ Sarkvidéki ökohorror
• Pernecker Dávid: Annyi mindent nem láttunk még Bolygónk, a Föld 2.
• Barotányi Zoltán: Fentről minden szebb Volt egyszer egy bolygó
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Szembe nézni, nem megtörni Alex Garland
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Lélekmérnök önarcképek Kádár-kori álmok
• Soós Tamás Dénes: „Feketeseggű lettem” Beszélgetés Csuja Lászlóval
• Kránicz Bence: Eszkimó asszony gyereket nevel Virágvölgy
• Szivák Bernadett: Aki bújt, aki nem Beszélgetés Schwechtje Mihállyal
JURAJ HERZ
• Zalán Vince: Valóságos és képzelt sátánok Juraj Herz (1934 – 2018)
• Varga Zoltán: Macskaszemen keresztül Juraj Herz rémmeséi
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 2. rész
PERZSA TÜKÖR
• Kránicz Bence: A tiltás virágai Jafar Panahi és a cenzúra
PASOLINI
• Csantavéri Júlia: Archaikus modernitás Pasolini és a görög mítoszok
KÖNYV
• Mészáros Márton: Közép-Európából importálva Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood
• Varga Zoltán: Párhuzamosok találkozása Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
• Schubert Gusztáv: Keserű igazságok Gervai András: Állami álomgyár
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Labdarúgó-világbajnokság A bíró szeme
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy nyáron át énekelt Nyár
• Baski Sándor: Nem vagyok boszorkány Nők pórázon
• Pethő Réka: Hatását vesztett optimizmus Könyvesbolt a tengerparton
• Benke Attila: Drogbárók végzete Sicario 2. A zsoldos / Escobar
MOZI
• Varró Attila: Skate Kitchen
• Vincze Teréz: Ízlés szerint fűszerezve
• Baski Sándor: A kutyám nélkül soha
• Kovács Patrik: Szupercella 2: Hades
• Tüske Zsuzsanna: Sodródás
• Huber Zoltán: Felhőkarcoló
• Benke Attila: Hangya és Darázs
• Varga Zoltán: A hihetetlen család 2.
• Parádi Orsolya: Papás-babás
• Soós Tamás Dénes: Haverok harca
• Kovács Kata: Túl szexi lány
• Fekete Tamás: Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA
DVD
• Benke Attila: Megcsalási engedély
• Pápai Zsolt: Sidney Hall eltűnése
• Géczi Zoltán: Sötétségben
• Kovács Patrik: Gyerekrablók
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Franciaország sötét oldala

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Könyvesbolt a tengerparton

Hatását vesztett optimizmus

Pethő Réka

Isabel Coixet filmje az első Penelope Fitzgerald adaptáció.

 

Irodalmi adaptációk esetében, amikor szerzői rendező nyúl hozzá az alapműhöz, az egyik legérdekesebb kérdés mindig az, hogy mit tart fontosnak kiemelni, hogyan értelmezi a könyvet és mit mutat meg belőle az alkotó. A könyvesbolt esetében ebből a szempontból kiábrándító végeredmény született: Isabel Coixet (Elégia, A szavak titkos élete) olyan kihagyásokkal és átírásokkal adaptálta Penelope Fitzgerald 1978-as regényét, hogy az elveszítette valódi báját és egy középszerű, romantikus (?) angol kisvárosi történetté változott.

A könyvesbolt egy elszigetelt tengerparti városkában játszódik 1959-ben, valahol Kelet-Angliában, ahol Florence, a fiatal kora óta özvegyként élő nő könyvesboltot szeretne nyitni egy régóta üresen álló öreg házban. A helyi előkelő nagyasszony azonban nem nézi jó szemmel a vállalkozást, és mindent megtesz, hogy bezárassa az új boltot. Florence dolga több szempontból sem egyszerű, már a nyitáshoz szükséges banki kölcsönért is meg kell küzdenie, majd szembetalálja magát azzal az egyszerű akadállyal, hogy a helyiek bizony nem mutatnak különösebb irodalmi érdeklődést. Végül megindul az áskálódás, ami ahhoz vezet, hogy befolyásos ellenfele kiharcol az angol parlamentben egy olyan törvényjavaslatot, amelynek segítségével jogában áll elvenni a házat hősünktől.

Míg a regény végigvezet bennünket azon a folyamaton, ahogy egy jó kezdeményezés sok küzdelem mellett végül mégis kudarcba fullad, kizárólag keserűséget hagyva maga után, addig a film egy furcsán és következetlenül megcsavart befejezéssel inkább optimista lezárással engedi el a nézőt. Tanulság nincs, Florence története így is, úgy is szomorú, ám Coixet mintha félne megmutatni a csüggedtségben hagyó végkifejletet, ezért hozzábiggyeszti: sebaj, megint lesz valaki, aki megpróbálja. Nem ez az egyetlen cukormázas változtatás a történetben, belekerül egy teljesen banális romantikus felhang is. És amit a regényben Florence a titokzatos támogató, Edmund Brundish árulásának hisz, a filmben szintén jóra fordul. Mindezek a változtatások azért problémásak, mert Coixet nem mond el mást a filmjével, mint Fitzgerald, nem lesz más az üzenet vagy a nagy betűs mondanivaló, pusztán csak fél bevállalni azt a borús és végtelenül keserű hangvételt, amely a regény központi vonása, ehelyett indokolatlan módosításokkal igyekszik oldani azt. A történet így elveszíti karakterességét, és meredeken tart a középszerűség felé.

A könyvesbolt történetének alapját egyébként a valóság adja: az írónő férjével és gyermekeivel élt abban a kelet-angliai faluban, amelyről a regény helyszínét mintázta. Amikor a család nehéz anyagi helyzetbe került, Fitzgerald részmunkaidőben dolgozni kezdett a kisváros egyetlen könyvesboltjában, ahol állítása szerint valóban volt egy kopogó szellem. Ezt az írónő elmeséli interjúkban is és a könyvben is teljes természetességgel jelenik meg, ám ez – az egyébként roppant bájos – motívum a filmből ugyancsak kimarad. Még a Lolita-szál is egyezik a való élettel: tényleg nehezen tudták eldönteni, hogy árulják-e a botrányos regényt, amely aztán nagy sikereket hozott a könyvesboltnak. A kiváló környezet- és jellemábrázolás nagyon pontos képet ad a háború utáni angol kisvárosi életről a falun keresztül, amelynek hídjait a bombázások után még nem építették újra, a világtól elzárt közösségben pedig kizárólag a kapcsolatok és a társadalmi rang által megteremtett hierarchia érvényesül. A számos díjat elnyert (magyarul is megjelent) regény eddig az egyetlen Fitzgerald életművében, amelyből filmes adaptáció készült.

Interjúi szerint a katalán rendezőnőt épp az egyszerű stílus és a szentimentalizmus teljes hiánya ragadta meg a regényben – sajnálatos, hogy épp ezeket változtatta meg az adaptáció során. A könnyű fogyaszthatóság oltárán felhigított történetet a remek színészi alakítások viszik el a hátukon: Emily Mortimer remekel Florence szerepében, James Lance, mint nyegle támogató, de jellemgyenge nagyvárosi, és Patricia Clarkson túljátszott kisvárosi nagyasszonya is kiváló. A Könyvesbolt a tengerparton így egy kellemes, de főleg közömbös társadalmi portré, amely megmutatja, milyen közöny, elutasítás és nemtörődömség tudja jellemezni már a legkisebb közösséget is.

 

KÖNYVESBOLT A TENGERPARTON (The Bookshop) – brit, 2018. Rendezte: Isabel Coixet. Írta: Penelope Fitzgerald regényéből Isabel Coixet. Kép: Jean-Claude Larrieu. Zene: Alfonsdo Villalonga. Szereplök: Emily Mortimer (Florence), Patricia Clarkson (Violet), Bill Nighy (Edmund), Honor Kneafsey (Christie), James Lance (Milo). Gyártó: Zephyr Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 112 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13746