|
|
|
Láttuk mégHajszál híján szeretemNagy Eszter
A producer-rendező-főszereplő Martin Lawrence az Egyesült Államokban komikus-szupersztár, televízióban és filmen egyaránt. Rendezői bemutatkozásában sem ereszkedett veszélyes mélységekig az érzelmek ábrázolásában, ahogy azt esetleg az eredeti cím alapján gondolná a gyanútlan néző.
Akárcsak Billy Wilder klasszikus film noire-jában, a Sunset Boulevardban, a történet itt is az úszómedencébe hajított főszereplő narrációjával kezdődik, s a továbbiakban a film az ő flash-backjeként bontakozik ki. Ennyit a hasonlóságról.
A szívtipró szépfiú egy Chocolate City nevű lokálban dolgozik, de munkája körülbelül annyi, hogy vendégeket toboroz a mulató számára. Egyszerre van vagy öt barátnője, mégis sorra szedné fel az újabb és újabb prédákat, csakhogy nyomban a film elején egy átlagon felülivel találkozik, akinek meghódítása beletelik jó másfél órába. Ráadásul majdnem rá is fázik, mivel a nő nem az a fajta, akit csak úgy dobni lehet egy könnyű kaland után: csalódottságában a bosszúállás olyan szofisztikáit formáit választja, mint téglahajítás az autó szélvédőre, mulató felgyújtása, stb. A borderline-pszichopata dzsigoló és a neurotizált femme fatal találkozásának lehetünk tehát tanúi, s közben meghallgathatunk néhány, jobb esetben sztereotip, rosszabb esetben idióta kinyilatkoztatást a szerelemről, a boldog házasságról, és persze a nők kizsákmányolásáról.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1165 átlag: 5.54 |
 |
|
|
|
