KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A bűn királynői

Varró Attila

The Kitchen – amerikai, 2019. Rendezte: Andrea Berloff. Írta: Ollie Masters művéből Andrea Berloff. Kép: Maryse Alberti. Zene: Bryce Dessner. Szereplők: Melissa McCarthy (Kathy), Tiffany Haddish (Ruby), Alisabeth Moss (Claire), Domhnall Gleeson (Gabriel), Bill Camp (Coretti). Gyártó: BRON / New Line Cinema / DC Vertigo. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 102 perc.

 

Tekintve, hogy a női emancipáció filmipari diadala az akciófilmek hímes mezején a képregény-adaptációk térhódításával indult a 90-es évek derekán (a Tank Girl önfeledt hiperfeminista mókájától a Barb Wire lucskos sihederálmán keresztül a Vampirella bizarr trash-opuszáig), az Álomgyár azóta is lankadatlanul kutatja az olyan comics-okat, amelyek egyszerre mutatnak fel tökös hősnőket és tisztes bevételeket. Szerencsére a szuperhős-műfaj megfáradását női hatalomátvétellel fékezni próbáló stúdiókísérletek mellett időnként bejut a fősodorba egy-egy érdekesebb szerzői darab is, amelyek jobbára karcosabb vonásaikat is átmentik Hollywoodba (mint ezt a The Scribbler és az Atomic Blonde közelmúltbeli példája bizonyítja). Mivel az elmúlt évben igen felkapott lett a „maroknyi dolgozó nő betör a gengszter-szakmába” tematika, nem meglepő, hogy az Ocean-sellők, fekete özvegyek, Wall Street-i pillangók közé idén bekerült egy képregény-adaptáció három bestiája is – az már annál inkább, hogy ezúttal szinte semmit nem sikerült megőrizni az alapanyag – egyébként kisszámú – érdemeiből.

Az Ollie Masters-Ming Doyle páros 2015-ös Vertigo graphic novelje nyolc könyörtelen részben meséli el három ír gengszterfeleség hatalomátvételét a 70-es évekbeli Pokol Konyhája durva gettójában, akik férjeik lesittelését követően kénytelenek beletanulni a védelmi pénzek, betoncipők és hulladarabolások praktikáiba – és hamar kiderül, hogy aki szembekerül ezekkel a Konyha-tündérekkel, könnyen a halakkal vacsorázhat. A kemény macsósztorik írójaként befutott Andrea Berloff (Straight Outta Compton, Blood Father) rendezői debütje ehhez képest olyan, mintha szerzője az aktuális „hogyan csináljunk nőknek erőszakfilmet” szabálykönyv alapján kigyomlált volna minden vitatható elemet az alapműből (ezek a gengszternők nem védelmi pénzt szednek, csupán megsegítik a rászorulókat, gonoszabb húzásaikért pedig kizárólag a férfielnyomás a felelős), hogy aztán a – műfajhoz illő – sötét mélyrepülést lecserélje egy szürke „csajszolidaritás”-klisémesére. A Bűn konyhája nem több a Nyughatatlan özvegyek lakossági változatánál, kevesebb özvegy, takarékosabb dráma, laposabb stílus és olcsóbb tanulság – panelkonyha, menzakoszttal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14254