KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

Ötvenmillió jogsértő

Nyírő András

A digitális forradalom eltörölte a „másolás” szó értelmét.

Az ősszel két rosszcsont megszerzett a U2 együttes készülő lemezéről néhány számot a kiadó magyar leányvállalatától. Az Internet Előtt (i. e.) ebből nem lett volna baj: otthon meghallgatják, a haverok pedig lemásolják. A lemez megjelenése előtt eljut néhány tucat fülhöz, na bumm. A srácok azonban digitalizálták a felvételeket, és kitették az Internetre. Néhány nap alatt több ezren másolták le a számokat. Ennyi idő kellett ahhoz is, hogy eljusson egy telefonhívás az anyavállalattól Pestre, a leányvállalattól az Internet-szolgáltatóhoz, a szolgáltatótól a srácokig. Az eredmény nem volt kétséges: ki merne ujjat húzni az egyik legbefolyásosabb lemezcéggel szerzői jogi kérdésekben? Levették a számokat, de addigra már szanaszét a világon elérhető volt az Internesen a két dal. A kiadó úgy döntött, hogy a rebellis U2 számaival nem érdemes cirkuszolni, és a legbölcsebb dolgot tették, amit ilyenkor lehet: nem csináltak semmit.

Mi lesz a kiadókkal, szerzőkkel, ha az Interneten ilyen könnyen lehet terjeszteni a zenéket, szövegeket, képeket, sőt, mozgóképeket? A szerzői jog ötszáz éves épülete düledezik, és az érdekeltek egyelőre nem tudják eldönteni, hogy tatarozásra vagy új alapokra van-e szükség. Gutenberg idején azért kellett meghatározni a szerzői jogokat, mert a kódexek másolása után az új technika, a nyomdagép megkönnyítette a sokszorosítást. Az ezredforduló előestéjén hasonló helyzetbe kerültünk: a digitális forradalom eltörölte a „másolás” szó értelmét. A másolat per definitionem más, mint az eredeti. Márpedig a számítógéppel készített másolat semmiben sem különbözik az eredetitől, vagyis nem is másolat. A copy parancs lehetetlen helyzetbe hozza a kiadókat: ami digitális formában elérhető, arról nem lehet tudni, hogy hány példányban található meg a világon.

A szerzői jog védelmezői nem szívesen néznek szembe a technikai kihívással. Azt még könnyen megtehették, hogy a fénymásolókról nem vettek tudomást. Más esetekben a fejlődés útjába álltak. Jogi okok miatt nem terjedt el a tökéletes digitális másolat tárolására alkalmas audiokazetta, a DAT. A jelek szerint hasonló nehézségek hátráltatják az egész estés mozifilmek tárolására alkalmas hatalmas kapacitású DVD lemezek terjedését. A DVD-ben egy évvel ezelőtt a CD-ROM utódját láttuk. Akkor mindenki azt gondolta, hogy nem érdemes már a 640 megabájtos kapacitásban gondolkodni, itt az 5 gigabájtos DVD. A DVD az ígéreteknek megfelelően elkészült tavaly nyárra, most éppen a másolásvédelem körül szkandereznek a jogászok és a fejlesztők. A bizonytalanság rosszat tett a multimédia iparnak: mindenki vár, és már nem lehet tudni, hogy meddig és főleg mire.

Az Internettel megváltozott a helyzet: a háló világában nem csak a másolás könnyű és gyors, de a terjesztésnek sincsenek különösebb anyagi költségei. Ráadásul itt nem néhány jól ellenőrizhető fejlesztővel állnak szemben a jogászok, hanem ötvenmillió potenciális jogsértővel. A szerzői jog szakértői tavaly év végén Genfben gyűltek össze, hogy közös álláspontot alakítsanak ki az új helyzetben. Az egybegyűltek a status quo fenntartásában bíznak. Technikailag ezt úgy képzelik, hogy az Internet-szolgáltatót teszik felelőssé azért, ha valamelyik ügyfele megsérti a szerzői jogot. Az amerikai szolgáltatók erre nyílt levélben fordultak Clinton elnökhöz, hogy vesse latba befolyását a szigorítással szemben. A szolgáltatók vállalják, hogy kérésre leveszik a jogsértő anyagokat, de nem hajlandók arra, hogy ők ellenőrizzék a gépeiken tárolt információk szerzői jogi státuszát. Hosszú és unalmas dzsungelharcra számíthatunk ezen a fronton.

Aki fél óránál többet töltött az Internettel, az tudja, hogy a szerzői jogászok szélmalomharcra vállalkoztak. Sokkal ígéretesebbek azok a kezdeményezések, amelyek számot vetnek az új kihívásokkal. Az anticopyright mozgalom hívei azt mondják, hogy műveiket változtatás nélkül szabadon lehet terjeszteni a hálózaton. Ők abban bíznak, hogy az Interneten népszerűvé vált műveket kiadják papíron és így jutnak bevételhez. Magyarországon az iNteRNeTTo hálózati magazin ad ki szabadon terjeszthető hírlevelet, azzal a megfontolással, hogy a hírlevél olvasói rendszeresen felkeresik a magazint a World Wide Weben, és az ott elhelyezett hirdetésekből eltartja magát a lap. A Magyar Elektronikus Könyvtár anyagait is szabadon lehet terjeszteni változtatás nélkül, bár a MEK elsősorban lelkesedésre és kisebb részben állami támogatásra épül.

Bill Gates, a Microsoft vezére más úton jár. Vizuális kincstárat hoz létre: felvásárolja a jelentősebb festmények, fényképek digitális terjesztésének jogát. A grandiózus tervet a Wired magazin publicistája digitális alexandriai könyvtárnak nevezi. Gates munkatársai szöveg nélküli Encyclopaedia Britannica néven emlegetik a gyűjteményt. Ha Leonardo jegyzetfüzetének ábráival akarja valaki illusztrálni internetes kiadványát, multimédia CD-jét, akkor a http://www.corbis.com címen megrendelheti a szükséges képeket. Kevesebb ambícióval, de nagyobb anyagi sikerrel többen próbálkoznak ezzel a megoldással. A Corel néhány ezer forintért kapható CD-ROM-jain tematikus fényképgyűjteményeket tett közzé. Ha megvásároltuk a CD-t, akkor a közzététel jogát is megkapjuk.

Az Internet világpolgárainak mantrája: az információ szabad akar lenni. Ebben a közegben gyorsan nevetségessé válik az, aki a másolás korlátozásáról beszél, szerzői jogi perekkel fenyegetőzik. Ha megtiltják Amerikában, felteszik Kanadában, ha leveszik Németországban, felbukkan Japánban. Az okosabbak megpróbálnak együttélni az új közeggel, és úgy csinálnak boltot, ahogy lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/03 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1432