DVDFekete pillangóBenke Attila
Black Butterfly – amerikai, 2017. Rendezte: Brian Goodman. Szereplők: Antonio Banderas, Jonathan Rhys-Meyers, Piper Perabo, Abel Ferrara. Forgalmazó: Cinetel. 89 perc. A „home invasion” thrillerekben (Szalmakutyák, Csendes terror, Báránybőrben, Funny Games, Vaksötét) az otthon mindig többet jelent egyszerű családi háznál: a hős erkölcsi integritásának és identitásának szimbóluma, amelyet egy vagy több betolakodó már a puszta jelenlétével veszélyeztet. Darren Aronofsky ezen a sémán csavart egy nagyot 2017-es filmjében, az anyám!-ban, és érdekes módon hasonlóan járt el az ugyanebben az évben debütált, de Aronofsky művénél jóval kisebb visszhangot kapott Fekete pillangó a javarészt színészként dolgozó Brian Goodman (Kapj el, ha tudsz, Bűnös utcák) rendezésében. A Fekete pillangó egy 2008-as francia tévéfilm, a Papillon noir feldolgozása. Főhőse, Paul (Antonio Banderas élete egyik legjobb alakítását nyújtja a szerepben) lecsúszott, alkoholba és vadászatba menekülő író, aki művészi válságkorszakában kénytelen eladni a világtól elzárt vidéki házát, ahol régebben alkotott. Az ingatlanközvetítő Laurával meg is beszél egy találkozót egy országúti bisztróban, ám az odavezető úton egy faragatlan kamionossal rövid incidense támad. Pechére a sofőr feltűnik a vendéglátóhelyen, és beleköt Paulba. Egy furcsa, tetovált férfi, Jack (Jonathan Rhys-Meyers ördögien jól játssza az antagonistát) menti meg a kiadós veréstől, ezért az író hálából ideiglenesen befogadja a rejtélyes idegent. Aki nemcsak tanácsokat ad Paulnak, hanem direkt olyan, thrillerekbe illő veszélyes szituációkat teremt, amelyek szerinte inspirálhatják az írót. Jack egyre messzebbre merészkedik, így az alkotónak ki kell találnia, hogyan távolíthatja el nem kívánt „múzsáját”. A Fekete pillangó alkotói sok filmklasszikusból és kultuszfilmből merítettek, és a referenciákat tudatosan és okosan adagolták a cselekménybe, ezáltal egy rendkívül feszült és feszes pszichothrillert építettek fel. A film elején még joggal várhatjuk Steven Spielberg Párbajának egy verzióját az őrült kamionos miatt, az azt követő történések viszont már a Rutger Hauer-féle Az országút fantomját juttathatják eszünkbe, ami keveredik Stanley Kubrick Ragyogásával és a szintén Stephen King tollából származó Tortúrával. Minden adott egy feszült macska-egér játékhoz. Az események gyorsan be is indulnak, és Brian Goodman a rövid, de velős cselekmény keretei között szépen kibontotta a két teljesen más világhoz tartozó főhős férfi elmérgesedő kapcsolatát. Ám sajnos a Fekete pillangó alkotóinak nem sikerült olyan jól megcsavarnia a sztorit, mint Darren Aronofskynak az anyám!-ban. A film utolsó harmadánál beálló fordulat feleslegesen teszi idézőjelbe az amúgy is kreatív módon megvalósított, önreflexív történetet (Jack frappáns ötlete, hogy Paul írja meg, színezze ki az ő találkozásukat), azonban Goodman és társai ezen még csavarnak egyet az utolsó jelenetben, ami már kifejezetten lerontja a Fekete pillangó színvonalát. Az első egy óráért azonban ajánlott megnézni a filmet. Extrák: Semmi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
